A Szív, 1938-1939 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1938-09-03 / 1. szám
2. oldal. A végső szentségeket még a klinikán felvette és azóta is mindennap áldozott, többször kapott feloldozást. Halála napján 7 órára volt kitűzve a Jézus Szíve Népleányok házában szentmise, de külön kérte, hogy haamarább misézzenek, mert áldozni akar. Attól félt, hogy meghal, mielőtt az Úr Jézust még egyszer magához vehetné. Utolsó órái meghatóak voltak. A Jézus Szíve Népleányok körülvették ágyát és régi óhajára kedvenc Jézus Szíve énekeit zengték el neki. Még egyszer feloldozást kapott, amelyet teljes öntudattal fogadott és csendesen, néhány pillanat alatt kiszenvedett. Temetése: Az elhunytat halála után lila miseruhába öltöztették és ideiglenesen a Jézus Szíve Népleányok Társasága Horánszky utcai anyaházában ravatalozták fel. Halottas ágya valóságos zarándoklás színhelye lett. Rendtársai, a fővárosi papság, kongregációk, a Jézus Szíp Szövetség tagjai, főkép szűkebb környezete, a Korda személyzete és „A Szív“ újság lapterjesztői kegyelettel keresték fel. nap Temetése augusztus 28-án, vasárdélután volt a Kerepesi-temető halottasházából. A szertartást P. Somogyi Jenő, a Jézus társasága magyar rendtartományának főnöke végezte. Temetésén rendjének intézkedésére nem hangzott el külön beszéd. Ha ugyanis az a sok intézmény, egyesület, mozgalom mindenike elbúcsúzott volna tőle, amelyek alkotásai voltak, a beszédek egész sorának kellett volna következnie. Az engesztelő szentmiseáldozatot rákövetkező napon 8 órakor mutatták be nagy résztvevő közönség előtt a jezsuiták Jézus Szíve templomában. P. Biró alkotásai. P. Biró nemcsak a lelkes volt embere, hanem a tetteké. szónak Meg tudta látni, hogy a magyar katholikus területen hol van szükséglet, de nagy élettapasztalattal és gyakorlati érzékkel azt is észrevette, hogy hol lehet a megfelelő eszközöket előkeresni és miként lehet segíteni. Volt még egy olyan tulajdonsága, amelyik a vezető emberekben ritka: ki tudta válogatni munkatársait és ezeket a rajongásig fel tudta lelkesíteni az elébük tárt célokért. _P. Biró az az ember volt, aki nem mindent maga akart csinálni, hanem eszméket adott és az eszmék megvalósítását irányította, a munkára pedig felügyelt. Alkotásainak száma és értéke akkora, hogy alig volt az utóbbi korban valaki, aki hasonlót mutathatna fel. A Jézus Szíve Szövetség és „A Szív“ újság. Amikor 1915 január 1-én I. Ferenc József király felajánlotta az országot Jézus Szívének, P. Biró szerette volna elmélyíteni és az egész magyar nemzet szívébe beleégetni ezt az eseményt. Lapot tervezett, amely teljesen elütött az akkori magyar hitbuzgalmi lapok típusától. Könnyed, újságalakú, heti folyóiratot, amely a Jézus Szívetisztelet mellett a vallási élet minden megnyilvánulását figyelemmel kíséri. Akkoriban a Jézus Szíve Szövetséget vezette. Bár eredetileg más alapon akarta megvalósítani a lapindítást, de a feltornyosuló nehézségek miatt a Jézus Szíve Szövetség égisze alatt, mint annak heti értesítőjét adta ki. Munkájában nagy segítségére volt az azóta már elhunyt P. Bernhardt és a lapot a Jézus Szíve Szövetség elnöknője jegyezte, mint kiadó, írói álnéven. Ebből az eredetileg társulati értesítőnek szánt hetilapból nőtt azután ki „A Szív“ újság, amely fokozatosan a magyar katholicizmus népszerű egyházi lapjává fejlődött. A magyar lapot nemsokára követte annak németnyelvű kiadása, a „Das Herz“ és a tót nyelvű testvére, a „Sidce". P. Biró különös érdeme, hogy a lapnak általános és országos népies egyházi lappá való kifejlődését minden tekintetben és minden vonalon keresztülvitte. Pedig erős küzdelmei voltak, mert sokan azt követelték, hogy „A Szív“ újság egyedül a Jézus Szíve-tisztelet és egyedül annak mozgalmaival foglalkozzék. P. Biró pasztorális érzéke és nagyvonalúsága szívósan ellentállott és a tények évek után igazat adtak neki. „A Szív“ újság óriási pasztorális érdemeit ma már elismeri mindenki és ennek elérésében legnagyobb része P. Bírónak volt. Korda Rt. Már a háború alatt észrevette P. Biró, hogy a katholikus könyvkiadás terén bizonyos hiányok voltak. Katholikus kiadóink nagyszerű könyveket nyomattak, de hiányos volt a kolportázs. Különösen a népies munkák eladásában volt észrevehető a hátramaradottság. Ismét a Jézus Szíve Szövetséget használta fel kiindulási pontul. Ennek keretében a „Jézus Szíve Szövetség Iratterjesztő Vállalata“ először egy kis üzletet nyitott. címen Az összeomlás után azután e vállalatot újraszervezte a Korda Rt. alakjában. A meginduláshoz szükséges részvénytőkét cikkeivel, agilitásával, hűséges lapterjesztőinek segítségével három hét alatt összehozta. Nagy érdeme, hogy az egész vállalatot reális alapra helyezte és elkerülte sok egyéb vállalkozásunknak eredeti hibáját: a nagyzolást. Az ő segítségével, tanácsai mellett és erkölcsi támogatásával fejlődött azután a Korda azzá, ami ma: a katholikus irodalom és könyvterjesztés egyik igen jelentékeny tényezőjévé. Jézus Szíve Népleányok. P. Bírónak talán egyik legnagyobb és szívéhez mindvégig a legjobban hozzánőtt alkotása a Jézus Szíve Népleányok Társasága volt. ,,A Szíve körül, a Jézus Szíve Szövetségben és a Korda körül csoportosult munkaerőket először közös életre vonta össze és lelki irányítása alatt tartotta őket. Munkaterükül a nép között való apostolkodást írta elő, de új irányának lényege abban állott, hogy a Népleányok megélhetésének alapjául nem egyedül az apostoli munka fizetését, hanem az ipar és kereskedelem korszerű művelését tette meg. A fejlődő intézménynek azután jogi formát és szabályokat adott. Megérte még a rendalapítóknak azt a ritka örömét, hogy még életében fellendült és elterjedt az intézménye. A Jézus Szíve Népleányok Társaságának fennállásuk 18 esztendeje óta 12 háza van már. A Szívgárda. P. Bírónak igen jelentős része van a Szívgárda megalakításában és elterjesztésében is. Ennek kiinduló pontja szintén „A Szív“ újság volt. Mikor nehéz volt megfelelő számú lapterjesztőt kapni, a zárdák növendékeit állította be ilyen iratterjesztőknek. A Ranolder-intézet volt az első, amelyikben megindult az apostolkodásnak e fajtája és a Miasszonyunkról nevezett Iskolanővérek szegedi zárdájában szervezték meg őket társulati alapon és nevezték el szívgárdistáknak. P. Bíró nagy szervezőképességét és helyes irányító készségét mutatja az is, hogy a Szívgárda közvetlen vezetésére kitünően alkalmas munkaerőket tudott megnyerni Blaskó Mária vezetése mellett. A munka végzésében bölcs módon nagy szabadságot adott nekik, de egy pillanatra sem engedte ki kezéből az irányítást és minden az ő beleegyezésével történt. Ez a Szívgárda ma Magyarország egyik legnagyobb gyermekszervezetévé fejlődött. A Ward Kollegium. Kevesen tudják, hogy a hitoktatónőket képző Ward Kollegium eszméje és beállítása is legnagyobbrészt P. Biró munkája. Amikor a paphiány miatt kevés volt Budapesten a hitoktató, P. Biró vetette fel a gondolatot, hogy pótlásukra laikusokat kellene beállítani. Akkoriban az Angolkiszasszonyoknál működő Tanárnők és Tanítónők Kongregációjának volt a vezetője (és alapítója) és ezek segítségével állította be az intézményt. Ettől azonban később visszavonult. Ugyancsak P. Biró kezdeményezte a hitoktatónők egyesületét, a Sodalitium-ot. 1938 szeptember 3- •hogy e fakultás növendékei számára az utódállamok magyar kispapjait is megkaphatja. Ez a terv is csak részben valósulhatott meg. Ezeken kívül egész sor még azoknak az eszméknek száma, amelyeket P. Bíró vetett föl, át és amelyet mások másoknak adott jól (például a „Kisegítő Kápolna Egyesület“-et) vagy kiforgatva megvalósítottak. Női lelkigyakorlatos ház. P. Bíró sok-sok terve között egyik volt a női lelkigyakorlatos ház. Évek óta foglalkozott ennek megvalósításával és mihelyt a Jézus Szíve Népleányok intézménye valahol házat szerzett, első munkaterükül a női lelkigyakorlatok tartását állította be. Társulat tagjai közül többeket kiképzett erre a munkára. Életének utolsó öröme volt, hogy eszméjének valóra válását láthatta. Pécelen, a fővárosba is beillő, hatalmas épületet emeltek és ennek minden helyisége a legmodernebb követelményeknek megfelelően e célt szolgálja. Halálos betegen ment el ennek felavatására és megható volt, milyen sugárzó arccal vonszolta hogy végig testét a gyönyörű épület folyosóin. A sikertelen törekvések, P. Biró fenti alkotásai időállóknak és maradandóknak bizonyultak. Folyton új terveket kigondoló agya, mindenen segíteni akaró lelkesedése és fáradhatatlan ügybuzgalma , ezeken kívül még a mozgalmak és intézmények egész sorát kezdte meg. Ezek azonban kivétel nélkül P. Birón kívül álló okokból nem sikerültek. Meg kell azonban állapítanunk, hogy e tervei is egytől-egyig életrevalóak voltak és a magyar katholicizmusnak hiányait akarták pótolni. Részben az anyagiak hiánya, részben pedig korunk sok más hibája és mostohasága volt oka e sikertelenségeknek. Ezen mostoha sorsra jutott kísérletezései közül a nevezetesebbek a következők: „Fényszóró“ címmel képes hetilapot alapított. A Tolnai Világlapjának típusát tartotta szem előtt és ilyent akart katholikus szellemben létrehozni. Sajnos, azonban sem megfelelő szerkesztőt, sem megfelelő munkatársakat és főkép lapterjesztőket nem talált hozzá. Azután anyagi eszközök sem állottak rendelkezésére és így a lapot egy idő múlva be kellett szüntetnie. Pedig ez az eszme még ma is aktuális és bizony ilyen képes, érdekes, szépirodalmat és eseményeket egyaránt felölelő, igazán népies hetilapra nagy szükség lenne. Másik vállalkozása volt a lapterjesztők megszervezése. A háború alatt a rikkancsolás teljesen egyházellenes kezekben volt. A katholikus újságokat egyszerűen nem árulták. P. Biró hivatásos katholikus lapterjesztőket akart szervezni éspedig úgy, hogy egy intézetben közösen éltek volna. Itt is az anyagi eszközök hiánya és még más körülmények gátolták tervét. Ez a terv, ha nem is egészében, de legalább töredékében megvalósult. A Szív újság szervezte meg Budapest összes templomai előtt a lapelárusítókat és a Jézus Szíve-templom három derék, legrégebbi lapelárusítójának szeniorátusa alatt ma is nagy tényezője a katholikus lapok eladásának. E tervnek meg nem valósulását P. Biró hosszú éveken keresztül különös módon fájlalta és felpanaszolta. A szegedi teológiai főiskolát P. Biró más alapon gondolta el. Az innsbrucki egyetemi fakultás mintájára ő is egy nemzetközi szemináriumot tervezett, ahol rendjének kiváló külföldi teológusai működtek volna tanárokul. Különösen azt remélte, Grandi, a híres olasz Sascista a Boldogságos Dino Grandi jelenleg Olaszországnak londoni nagykövete. Egy időben Itália külügyminisztere is volt. Azok közül való, akik Mussoliniról megalapították a fascista pártot, és kezdettől, fogva nagy szerepet vittek munkájában. Grandi a Bologna közelében fekvő Mordano községből származik, amelynek templomában a messze földön híres Mordano kegykép van, amelyet a köznép „Kegyelmek Anyja“ címen ismer. Most lesz száz esztendeje, hogy e kegykép nagy tiszteletnek örvend és ez alkalommal Mordano plébánosa egy kis könyvet akart kiadni, amelyben a környéken ismert férfiaknak nyilatkozatát is összegyűjtötte volna az egyik fejezetben arról, hogy micsoda emlékeik fűződnek a mordanoi kegyképhez. Egy ilyen kérést intézett Grandi nagykövethez is, mint dano szülöttjéhez. A nagykövet Moraz alábbi levélben válaszolt és ezt a levelet „Vita Nuova“ című olasz folyóirat szóról-szóra leközölte. Magyar fordítása a következő: „Kedves Esperes Úr! Ön arra kért, hogy a mi „Kegyelmek Anyja“ képünk száz éves jubileuma alkalmával néhány sort írjak Önnek. Szívesen írnék én többet is, mint ez a néhány odavetett sor, mert ez a jubileum olyan emlékeket hív életre bennem, amelyek mélyen meghalnak. A Kegyelmek Anyját én mindig a mi családunk jóságos védelmezőjének tekintettem. Ilyennek gyermekkoromban és még tekintettem most imádkozom hozzá életem nehéz óráimban. Szűz Mária kísért és oltalmazott engem életem első lépéseiben és tőle várom az utolsó kegyelem kieszközlését is, ha majd befejezem e földön életemet és utána — amint szeretném — a mordanoi temetőben tennének nyugalomra. Mikor néhány héttel ezelőtt hosszú idő után ismét Mordanoban voltam és beléptem templomunkba, újra átéltem gyermekkoromnak boldog emlékeit. Egy pillanatra ott, a Boldogságos Szent Szűz képének közelében úgy éreztem, mintha régen elhalt édesatyám mellettem állana vidáman, mint ahogyan életében állt. Mondja meg, Esperes Úr, Mordano minden kedves lakójának, hogy az elkövetkező jubiláris ünnepségek alkalmával lelkileg velük együtt leszek. Szívélyes üdvözlettel: Dino Grandi.1' Recept nehéz órákra. Palotti Vince, egy nálunk kevéssé ismert szerzetesrendnek alapítója, Rómában élt az ottani forradalmi időben. Az események intézményének és zárdájának életét és biztonságát fenyegették. Rendtársai már menekülni akartak, de Palotti Vince rámutatott a Boldogságos Szent Szűz képére és így szól hozzájuk: — Helyezzünk mindent Anyánknak oltalma alá. A templomot, házunkat, mindenünket, amink csak van. Anyánk majd gondot visel mindezekre. Reményében nem is csalatkozott. A forradalom minden vihara és nehézsége elkerülte őket. Minden veszteség nélkül átélték a nehéz időket. Az életben sokszor tapasztaltuk már, hogy a Boldogságos Szent Szűz bámulatos módon megsegíti azokat, akik bizalommal hozzá folyamodnak.