A Szív, 1941-1942 (27. évfolyam, 1-51. szám)

1942-03-14 / 28. szám

4. oldal. eJ$*4$Lu> 1942 máreiii' 14. A Getszemáni 1 □_____kert kapuiI -32) ■ Csak akkor fog ismét Davissal talál­kozni, mikor már teljesen ura lesz szive érzel­meinek Hogy a teljes szakítás ne legyen előtte feltűnő, levelezés útján összeköttetésben marad­hatnak. És mialatt Alice bátran küzdötte végig lelki­harcát a sötét éjtszakában, azalatt Davis térkép fölé hajolva tanulmányozta Franciaország ama részeit, melyeket eddig még nem kutattak át. Mi­nél jobban tanulmányozta a területet, annál biz­tosabban tudta, hogy Damaris nem lehet sem Párizsban, sem a környéken. Gyűrűje eladásá­val annyi pénzt kapott, hogy azzal akár a világ végéig is utazhatott. Elhatározta, hogy Észak- Franciaországgal kezdi meg kutatásait s telje­sen átvizsgál minden kis helységet. Ha ez sem sikerül, máshol próbál szerencsét Alice és az orvos Párizzsal összeköttetésben maradnak, ha mégis visszatérne. Alicera gondolva visszaemlékezett a műterem­ben történt kis eseményre. Teljesen valószínűt­lennek, fantasztikusnak találta, úgy látszik kép­zelődött. Talán a lámpa fénye csalta meg. Alice egyáltalában nem volt érzelgős, inkább túlságo­san józan és m­indenelőtt teljesen őszinte. Hiszen ő tett mindent Damaris érdekében, ő buzdított mindenkit kitartásra és még a legkisebb nyomot sem hagyta kivizsgálatlanul. Ar­ca nyitott könyv volt. Áttetsző, mint a kris­tály Vagy talán mégis tévedett? Saját őszinte jelleme kényszerítette arra, hogy belássa, sem hiú, sem önző nem volt Christa iránt érzett nagy szerelme, minden kicsinyességet, nem őszintesé­get kiűzött lelkéből Csak egy megoldást talált. Alice annyira ki volt merülve, hogy minden meg­oldás, siker vagy sikertelenség a megkönnyeb­bülés érzetét keltették fel benne. Eszébe jutott a hosszú, szinte végetérni nem akaró hazautazás, mely alatt alig szólt pár szót Úgy látszik lelkileg kimerült a különben oly erős, fáradhatatlan leány. Mintha ajtajánál valaki állna. Feszülten fi­gyelt Mintha valaki számot vagy nevet akarna elolvasni. Azután erős kopogás hallatszott. Sür­gönyhordó állt az ajtó előtt. Davis átvette a sür­gönyt és hirtelen fel akarta tépni, de az ember­­ megszólalt és udvariasan eléje tolta könyvét: — Kérem, uram, legyen szíves előbb aláírni. Davis szinte azt se tudta, hogy mit csinál. Alá­írta nevét az eléje tartott oldalra, azután be­csukta az ajtót és a lámpa fényénél a következő szavakat olvasta: „Greg Harald kapitány összeroncsolt repülő­gépét a Tarn partján, Le Bac közelében, meg­találtuk. Hulláját pár kilométernyire a viz ki­mosta. Várom szíves rendelkezését. Col. Renshaw úr megbízásából.“ 17. FEJEZET A halálfélelem Damaris élete nyugodtan folyt. Esténkint, szür­kületkor, mikor mindenki hazafelé­ sietett, leg­szívesebben a szabadban sétált. Megcsodálta a csillogó fény­eket a vizeken, az asszonyokat a parton, amint kosaraikat vállukra vették és jó­­éjtszakát kívántak egymásnak mielőtt hazatértek. Gyönyörködött a mezítlábas gyermekekben, amint a pocsolyákban gázoltak nagy élvezettel, a hó­fehér ökrökben, szelíd tekintetű szemeikben, me­lyek bár homályosan, de mégis emlékeztettek el­múlt napokra Egyáltalán élete Lourdesban ha­sonló volt egy álomhoz, melyet már régen át­álmodott. A barlang csendjében lélekben más időt élt ét, melynek nem volt kezdete és nem volt vége Ta­lán látomás volt? Damaris nem kérdezte ön­magát. Lelke előtt állt a kert, az út­ végén a be­zárt kapuval A rettenetes akadállyal, mely ki­zárta őt! Megismerte a Mestert elhagyatva attól a világtól, melyet, ő teremtett, kivéve azt a hár­mat, kik mellette maradtak. Látta őt szomorúan, egyedül, minden vigasztalás nélkül. Látta, hogy a vérrel verejtékezés kínjai felül­múlták a keresztrefeszítés kínjait. Ott fölmagasz­talva, mindenkit magához vonzott; itt az emberek bür­ei által földre taszítva, mindenki elhagyta. Ha édesanyja és Mária Magdolna sejtették volna elhagyatottságát, nem maradtak volna tá­vol De nem tudták A kereszt alatt ott állhatott Anyja, mint a hő­sies megadás örökös jelképe Magdolna újra könnyeivel öntözhette lábait és János végig ki­tartott mellette, mint a szerető hűség jelképe De itt a kertben ő is aludt. Pétert ugyanezen estén nevezte ki a Mester az Egyház fejének és mégis Péter is aludt Mestere haláltusája alatt Jakab is aludt, pedig hűséges Mesterének szüksége lett volna reája. Pedig ha hitük meginog, eddig sem kí­sérik el. Mit is mondott este? „Ez éjjel mindnyájan megbotránkoztak rajtam. Megverem a pásztort és a nyáj juhai szétszéled­nek.“ Ő veri meg a pásztort, ő maga a pásztor? A nyáj elhagyatott lesz? De miért? Miért? A sötétben valaki közeledett feléje. Klára volt, kereste. Damaris elébe sietett. — Szegény jó Máriám, bocsásson meg Az utolsó vonattal új vendégek érkeztek s nekem otthon kellett maradnom. A leány csak mosolygott és hellyel kínálta. — Nem voltam egyedül, sohasem vagyok egye­dül. Kérem üljön mellém. — Nem nagyon fáradt? Tovább tudja mon­dani, amit megígért? Hiszen még annyi mindent nem mondott el nekem. — Mégegyszer annyit, mint am­it már elmond­tam. De félek, hogy szomorú lesz. De ha majd saját vesztesége nagyon nehezen nyomja vállait, akkor visszaemlékezik egyes dolgokra és meg­vigasztalódik. — Értem. Sohasem fogom ezentúl bánatomat egyedül viselni, ugy­e erre gondolt? — Ez adott nekem is vigaszt és erőt. Meddig is jutottam elbeszélésemben? — A három egy óráig sem tudott vele virrasz­­tani. — Igen, emlékszem, itt félbeszakítottak. Lát­tam, amint tovább aludtak. A szegény Üdvözítő másodszor is hozzájuk jött, de meg sem moz­dultak. Mindketten hallgattak. Rövid szü­net után Da­maris folytatta: — Ö megbotlott: ő a Király, az Isten Fia. Tudja mit­ jelent az, ha az ember azt, akit nagyon szeret, lelkileg kínlódni látja? Ez történt velem, és nem tudtam rajta segíteni. Emberfölöttileg szenvedett. Mikor először tanítványaihoz ment, már akkor egészen át volt ruhája nedvesedve vé­res verejtékkel, melyet a nagy félelem sajtolt ki szentséges testéből. A szikla előtt leroskadt. Ő az a rettenetes kínos hang szive mélyéből fakadt. — Damaris oly soká hallgatott, hogy Klára báto­rította. (Folyt, köv.: fi o C —­­JL W) C­­ ^ co CÖ ^>X5 _S, S = 1 Cio * CO -X­ a­n­n­g­a — i­­ >>..­. — o a -a! 4-1 I g BO-X ■“ t* w:Tg ^ 0C--1 n «J­a­i?,§ -c­a a 2 ® g­o 2 ° '3 2 -2 oti a a « _ oo-a 2 w­s­ã-■ s­a a­­ - .3 34« _g’sa= £ a *4 a > .53 M •£.a ű-Ä M . - -J5 3= u~ «Iá '1- *4 Líí a _■ c/l — _ u I® p — alj co fij o , f-i*CÖ E i* >i a c t w BOo-3 «■s 5 Jí a 3.5 ” ó ti bc .3*2 bft - ^ öt) <3 02 : 3 a fi 5 O'On , .fi. c/j a « n r- T3 i ^ S C N . CÖ W > fc­j 63 Cö !«2 CC2= Üh -4J ©5 % ^ K> :© iá OŐ t rfi ^ Nco v> CÖ fi fi OfiT »N ^-O • 4 - JR ? c1; N fit- ^ ü ^ XA 02 *CÖ 2 fe o;3 <3 (8 SS ^ «O c- E— t ~ fi *-í ^ t N a -fi co HH fi CC .sjrs'S.i S 3 2 I 'C ej SO N — [I C a-| .■s* fe . fe 2 «2 -■ -tű' i L . £ «■© a .B^ ■> S ä . a m g o 2 b o a a «—- fi Cö T-,*J Cö S. 5 BE? N fi fli-O (fl c o> n. . í^j^' = 00 . «> F a t . Q~ CÍA! í 02 «fi Cö C* «2 'Sa Es-ssr 02 >> Cj Cg ^ o fi G tß r o jvtO S N . fi J I 0) s 3 N 5 •« S ■A N ■ '02 ©35 fi­sa I I I I DiH I •j3 « ss -a -S 2, a < 11114-1 O-ODO-OvS a ggj-a £ 'g.g-c aE a a'Pjs’-1 -I >-,•«“iots * • ^ cö £ ^ £ c v 02 a a a ja §?£ .2 «4-H CÖ •TI *•» W c/5 02 +■> O G G-'cD CÖ 02 4* sjtii.sE« ~ _ TJ a? 00 fi cö T5 3“'o £~ <0+3,5 fi ^ S3 fssfüi 5 n fi .8 « e-« e 8—'S c S P5 5 sí .a gC/2 .2 a '-5* 35 — -r ., 'O ~ TT 3 a 3-n-S« «1 lü E% E £j I a g *,_•« I :3 •<V W « -a o -3 <o JrfJStl Q33Í1 v£2° o g. - * a) « e f cö o £ o.? «Jj' X5 . , O fa N C ^ JS I tg o ~TC CL »> ■5MhCCä — a rr, ■£ V o & > o.'« a M ^ g-a a a so« oflälN'C £ £ aló th zz CÖ 0 ^3 4^» tm Ä — CÖ O Cö ^ a JZ & tao fi rt c fii cö c3t- 3 G . í CÖ ;' '0C 1 Cö = >.nO-S n tegpg N —< C/3 ~ c/5 v<u M >-( O <V >y y, fi :0 <V “fi 22 Cö fi :0 C fi fi ^ w/ N '4) 22 fi- 2 s cíiSS op tX) .fi» ^ ® -T‘2? O - CJ ,5 O ! f2,^S'3=^^-g3<E á'a B « "-■§■£is 2p . ■3“«« 3 2 Mb*SÜÄ 'S N_ SS? CL fi 4—1 N u vU i—i ÖC n !•; »2 g e N Q *4 0» O -S 2 c S 2ío :3 2 CÖ CÖ , tXJfiC fi fi CÖ CÖ gsw< .-i to c S i5 — lm ng :fi :0 CÖ co 7J 3 -g 2 bc«1“ N BOg So-J • CL s -a e ©.« a >it.a a -Q.c SbS c «cÄ g I £ SiS « >>4 —C 4f—t ^ £ ^ "!/«. a“J — BC'li — ä «■“ P CÖ N >.C r-fi CÖ a > N CÖ -M »4-­— O) fi Cö fi ^ ^»*CO E fi CJ fi c/5 O fi 4 fi Cö „ N CÖ fi g <32 fi CÖ Zr. „ BOOpti a .2 n g*-02 Cö ^ fi ja n a.ä I *fi 02_ fi N fi ^ fi Sí, fi N fi C2 fi > ÖD fi co -fi seSfss-o a-a^i! n £ © S3 O-C C g-g &> tC-C 3: L S3 L4o ooLT S E cö 3 w SC fi Cö is |8 T3 c■© —« be co © *-> 5 <5 5 ' '02 2 E •O L o; ' 3 O O fi «*- te — *fi '02' fi^ 'O :fi 02 -1 -g -a. 33 G CÖ fi n — ca ü r 3 P . cSÍS.V5 r ^ö^ « E te o O 33 cö — c :0N ,^2C fi CÖ Q, C ^3 ■«—> N -fi c/3 CÖ C x7 O 'S2 C25 CÖ ^ 25 ^ SaQc-'ai-a »4 ja . 2 g ja a M •“« 3 =.c2 S 00°^ Mj2 O 1-— Ä 02 Nfi-oj C® _ U.­-=og«“-|ila'£o . a.a; cic-£-o «2 >-c£22“ü r%^n-C fi r-J - fifi CÖ £. C i! N 13 £ ojtÄSÄ gj“ < --oá-p C2? N 04 L Cí a oc Jto "•a -a 2 ®P-Í3 SS bc a j tej -4 ;a * c c 5 a 20' 02 02 fi • fi 02 ^ ZZ -fi G-í-Jto«*­­mrr r­«3#,riSK«afi “ - --«'CsSS P ■a •? 2 w C ? _r; ? 4) a Si-5 w o s« E c s2a Sac£- ea 3 3„1Í s BCS-t-c 0Ct5 _ .. __ ni N V,- __ _ :0 5 N N ^ fi C »O fi ■ Jfiy>cöC^-ö«G C fi cö N C ■ . 02 G -fi . E « ÍS <u Äg £C T3 >v c ’3 esc E Ö£ B 2W £ O T3-0 fi­­t- N ÖD 02 02 CÖ d2 ^ — ■f !«a-g N <ü JS S3 Je J ■+-< »o « *4) n -fi t/5 XA V, J'íO TJCCÖ 5 Íj -4-2 ^ í-

Next