A Szív, 1941-1942 (27. évfolyam, 1-51. szám)
1942-03-14 / 28. szám
4. oldal. eJ$*4$Lu> 1942 máreiii' 14. A Getszemáni 1 □_____kert kapuiI -32) ■ Csak akkor fog ismét Davissal találkozni, mikor már teljesen ura lesz szive érzelmeinek Hogy a teljes szakítás ne legyen előtte feltűnő, levelezés útján összeköttetésben maradhatnak. És mialatt Alice bátran küzdötte végig lelkiharcát a sötét éjtszakában, azalatt Davis térkép fölé hajolva tanulmányozta Franciaország ama részeit, melyeket eddig még nem kutattak át. Minél jobban tanulmányozta a területet, annál biztosabban tudta, hogy Damaris nem lehet sem Párizsban, sem a környéken. Gyűrűje eladásával annyi pénzt kapott, hogy azzal akár a világ végéig is utazhatott. Elhatározta, hogy Észak- Franciaországgal kezdi meg kutatásait s teljesen átvizsgál minden kis helységet. Ha ez sem sikerül, máshol próbál szerencsét Alice és az orvos Párizzsal összeköttetésben maradnak, ha mégis visszatérne. Alicera gondolva visszaemlékezett a műteremben történt kis eseményre. Teljesen valószínűtlennek, fantasztikusnak találta, úgy látszik képzelődött. Talán a lámpa fénye csalta meg. Alice egyáltalában nem volt érzelgős, inkább túlságosan józan és mindenelőtt teljesen őszinte. Hiszen ő tett mindent Damaris érdekében, ő buzdított mindenkit kitartásra és még a legkisebb nyomot sem hagyta kivizsgálatlanul. Arca nyitott könyv volt. Áttetsző, mint a kristály Vagy talán mégis tévedett? Saját őszinte jelleme kényszerítette arra, hogy belássa, sem hiú, sem önző nem volt Christa iránt érzett nagy szerelme, minden kicsinyességet, nem őszinteséget kiűzött lelkéből Csak egy megoldást talált. Alice annyira ki volt merülve, hogy minden megoldás, siker vagy sikertelenség a megkönnyebbülés érzetét keltették fel benne. Eszébe jutott a hosszú, szinte végetérni nem akaró hazautazás, mely alatt alig szólt pár szót Úgy látszik lelkileg kimerült a különben oly erős, fáradhatatlan leány. Mintha ajtajánál valaki állna. Feszülten figyelt Mintha valaki számot vagy nevet akarna elolvasni. Azután erős kopogás hallatszott. Sürgönyhordó állt az ajtó előtt. Davis átvette a sürgönyt és hirtelen fel akarta tépni, de az ember megszólalt és udvariasan eléje tolta könyvét: — Kérem, uram, legyen szíves előbb aláírni. Davis szinte azt se tudta, hogy mit csinál. Aláírta nevét az eléje tartott oldalra, azután becsukta az ajtót és a lámpa fényénél a következő szavakat olvasta: „Greg Harald kapitány összeroncsolt repülőgépét a Tarn partján, Le Bac közelében, megtaláltuk. Hulláját pár kilométernyire a viz kimosta. Várom szíves rendelkezését. Col. Renshaw úr megbízásából.“ 17. FEJEZET A halálfélelem Damaris élete nyugodtan folyt. Esténkint, szürkületkor, mikor mindenki hazafelé sietett, legszívesebben a szabadban sétált. Megcsodálta a csillogó fényeket a vizeken, az asszonyokat a parton, amint kosaraikat vállukra vették és jóéjtszakát kívántak egymásnak mielőtt hazatértek. Gyönyörködött a mezítlábas gyermekekben, amint a pocsolyákban gázoltak nagy élvezettel, a hófehér ökrökben, szelíd tekintetű szemeikben, melyek bár homályosan, de mégis emlékeztettek elmúlt napokra Egyáltalán élete Lourdesban hasonló volt egy álomhoz, melyet már régen átálmodott. A barlang csendjében lélekben más időt élt ét, melynek nem volt kezdete és nem volt vége Talán látomás volt? Damaris nem kérdezte önmagát. Lelke előtt állt a kert, az út végén a bezárt kapuval A rettenetes akadállyal, mely kizárta őt! Megismerte a Mestert elhagyatva attól a világtól, melyet, ő teremtett, kivéve azt a hármat, kik mellette maradtak. Látta őt szomorúan, egyedül, minden vigasztalás nélkül. Látta, hogy a vérrel verejtékezés kínjai felülmúlták a keresztrefeszítés kínjait. Ott fölmagasztalva, mindenkit magához vonzott; itt az emberek bürei által földre taszítva, mindenki elhagyta. Ha édesanyja és Mária Magdolna sejtették volna elhagyatottságát, nem maradtak volna távol De nem tudták A kereszt alatt ott állhatott Anyja, mint a hősies megadás örökös jelképe Magdolna újra könnyeivel öntözhette lábait és János végig kitartott mellette, mint a szerető hűség jelképe De itt a kertben ő is aludt. Pétert ugyanezen estén nevezte ki a Mester az Egyház fejének és mégis Péter is aludt Mestere haláltusája alatt Jakab is aludt, pedig hűséges Mesterének szüksége lett volna reája. Pedig ha hitük meginog, eddig sem kísérik el. Mit is mondott este? „Ez éjjel mindnyájan megbotránkoztak rajtam. Megverem a pásztort és a nyáj juhai szétszélednek.“ Ő veri meg a pásztort, ő maga a pásztor? A nyáj elhagyatott lesz? De miért? Miért? A sötétben valaki közeledett feléje. Klára volt, kereste. Damaris elébe sietett. — Szegény jó Máriám, bocsásson meg Az utolsó vonattal új vendégek érkeztek s nekem otthon kellett maradnom. A leány csak mosolygott és hellyel kínálta. — Nem voltam egyedül, sohasem vagyok egyedül. Kérem üljön mellém. — Nem nagyon fáradt? Tovább tudja mondani, amit megígért? Hiszen még annyi mindent nem mondott el nekem. — Mégegyszer annyit, mint amit már elmondtam. De félek, hogy szomorú lesz. De ha majd saját vesztesége nagyon nehezen nyomja vállait, akkor visszaemlékezik egyes dolgokra és megvigasztalódik. — Értem. Sohasem fogom ezentúl bánatomat egyedül viselni, ugye erre gondolt? — Ez adott nekem is vigaszt és erőt. Meddig is jutottam elbeszélésemben? — A három egy óráig sem tudott vele virrasztani. — Igen, emlékszem, itt félbeszakítottak. Láttam, amint tovább aludtak. A szegény Üdvözítő másodszor is hozzájuk jött, de meg sem mozdultak. Mindketten hallgattak. Rövid szünet után Damaris folytatta: — Ö megbotlott: ő a Király, az Isten Fia. Tudja mit jelent az, ha az ember azt, akit nagyon szeret, lelkileg kínlódni látja? Ez történt velem, és nem tudtam rajta segíteni. Emberfölöttileg szenvedett. Mikor először tanítványaihoz ment, már akkor egészen át volt ruhája nedvesedve véres verejtékkel, melyet a nagy félelem sajtolt ki szentséges testéből. A szikla előtt leroskadt. Ő az a rettenetes kínos hang szive mélyéből fakadt. — Damaris oly soká hallgatott, hogy Klára bátorította. (Folyt, köv.: fi o C —JL W) C ^ co CÖ ^>X5 _S, S = 1 Cio * CO -X annga — i >>... — o a -a! 4-1 I g BO-X ■“ t* w:Tg ^ 0C--1 n «Jai?,§ -ca a 2 ® go 2 ° '3 2 -2 oti a a « _ oo-a 2 wsã-■ sa a - .3 34« _g’sa= £ a *4 a > .53 M •£.a ű-Ä M . - -J5 3= u~ «Iá '1- *4 Líí a _■ c/l — _ u I® p — alj co fij o , f-i*CÖ E i* >i a c t w BOo-3 «■s 5 Jí a 3.5 ” ó ti bc .3*2 bft - ^ öt) <3 02 : 3 a fi 5 O'On , .fi. c/j a « n r- T3 i ^ S C N . CÖ W > fcj 63 Cö !«2 CC2= Üh -4J ©5 % ^ K> :© iá OŐ t rfi ^ Nco v> CÖ fi fi OfiT »N ^-O • 4 - JR ? c1; N fit- ^ ü ^ XA 02 *CÖ 2 fe o;3 <3 (8 SS ^ «O c- E— t ~ fi *-í ^ t N a -fi co HH fi CC .sjrs'S.i S 3 2 I 'C ej SO N — [I C a-| .■s* fe . fe 2 «2 -■ -tű' i L . £ «■© a .B^ ■> S ä . a m g o 2 b o a a «—- fi Cö T-,*J Cö S. 5 BE? N fi fli-O (fl c o> n. . í^j^' = 00 . «> F a t . Q~ CÍA! í 02 «fi Cö C* «2 'Sa Es-ssr 02 >> Cj Cg ^ o fi G tß r o jvtO S N . fi J I 0) s 3 N 5 •« S ■A N ■ '02 ©35 fisa I I I I DiH I •j3 « ss -a -S 2, a < 11114-1 O-ODO-OvS a ggj-a £ 'g.g-c aE a a'Pjs’-1 -I >-,•«“iots * • ^ cö £ ^ £ c v 02 a a a ja §?£ .2 «4-H CÖ •TI *•» W c/5 02 +■> O G G-'cD CÖ 02 4* sjtii.sE« ~ _ TJ a? 00 fi cö T5 3“'o £~ <0+3,5 fi ^ S3 fssfüi 5 n fi .8 « e-« e 8—'S c S P5 5 sí .a gC/2 .2 a '-5* 35 — -r ., 'O ~ TT 3 a 3-n-S« «1 lü E% E £j I a g *,_•« I :3 •<V W « -a o -3 <o JrfJStl Q33Í1 v£2° o g. - * a) « e f cö o £ o.? «Jj' X5 . , O fa N C ^ JS I tg o ~TC CL »> ■5MhCCä — a rr, ■£ V o & > o.'« a M ^ g-a a a so« oflälN'C £ £ aló th zz CÖ 0 ^3 4^» tm Ä — CÖ O Cö ^ a JZ & tao fi rt c fii cö c3t- 3 G . í CÖ ;' '0C 1 Cö = >.nO-S n tegpg N —< C/3 ~ c/5 v<u M >-( O <V >y y, fi :0 <V “fi 22 Cö fi :0 C fi fi ^ w/ N '4) 22 fi- 2 s cíiSS op tX) .fi» ^ ® -T‘2? O - CJ ,5 O ! f2,^S'3=^^-g3<E á'a B « "-■§■£is 2p . ■3“«« 3 2 Mb*SÜÄ 'S N_ SS? CL fi 4—1 N u vU i—i ÖC n !•; »2 g e N Q *4 0» O -S 2 c S 2ío :3 2 CÖ CÖ , tXJfiC fi fi CÖ CÖ gsw< .-i to c S i5 — lm ng :fi :0 CÖ co 7J 3 -g 2 bc«1“ N BOg So-J • CL s -a e ©.« a >it.a a -Q.c SbS c «cÄ g I £ SiS « >>4 —C 4f—t ^ £ ^ "!/«. a“J — BC'li — ä «■“ P CÖ N >.C r-fi CÖ a > N CÖ -M »4-— O) fi Cö fi ^ ^»*CO E fi CJ fi c/5 O fi 4 fi Cö „ N CÖ fi g <32 fi CÖ Zr. „ BOOpti a .2 n g*-02 Cö ^ fi ja n a.ä I *fi 02_ fi N fi ^ fi Sí, fi N fi C2 fi > ÖD fi co -fi seSfss-o a-a^i! n £ © S3 O-C C g-g &> tC-C 3: L S3 L4o ooLT S E cö 3 w SC fi Cö is |8 T3 c■© —« be co © *-> 5 <5 5 ' '02 2 E •O L o; ' 3 O O fi «*- te — *fi '02' fi^ 'O :fi 02 -1 -g -a. 33 G CÖ fi n — ca ü r 3 P . cSÍS.V5 r ^ö^ « E te o O 33 cö — c :0N ,^2C fi CÖ Q, C ^3 ■«—> N -fi c/3 CÖ C x7 O 'S2 C25 CÖ ^ 25 ^ SaQc-'ai-a »4 ja . 2 g ja a M •“« 3 =.c2 S 00°^ Mj2 O 1-— Ä 02 Nfi-oj C® _ U.-=og«“-|ila'£o . a.a; cic-£-o «2 >-c£22“ü r%^n-C fi r-J - fifi CÖ £. C i! N 13 £ ojtÄSÄ gj“ < --oá-p C2? N 04 L Cí a oc Jto "•a -a 2 ®P-Í3 SS bc a j tej -4 ;a * c c 5 a 20' 02 02 fi • fi 02 ^ ZZ -fi G-í-Jto«*mrr r«3#,riSK«afi “ - --«'CsSS P ■a •? 2 w C ? _r; ? 4) a Si-5 w o s« E c s2a Sac£- ea 3 3„1Í s BCS-t-c 0Ct5 _ .. __ ni N V,- __ _ :0 5 N N ^ fi C »O fi ■ Jfiy>cöC^-ö«G C fi cö N C ■ . 02 G -fi . E « ÍS <u Äg £C T3 >v c ’3 esc E Ö£ B 2W £ O T3-0 fit- N ÖD 02 02 CÖ d2 ^ — ■f !«a-g N <ü JS S3 Je J ■+-< »o « *4) n -fi t/5 XA V, J'íO TJCCÖ 5 Íj -4-2 ^ í-