A Szív, 1943-1944 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1944-07-15 / 46. szám
1944 július 15. e ZSS/MrSsJ>SSSrSSSX^^^^ J&S tzűs «A Szív» új szerkesztője. A jezsuitarendben az eddigi szokástól eltérően ebben az évben az Apostolfejedelmek ünnepén olvasták fel az 1944—45-re szóló munkabeosztást. Az új munkabeosztás «A Szív» szerkesztőségében is változást idézett elő. P. Zsíros Ferenc S. J„ aki több mint tizenöt évig szerkesztette a lapot, más munkatérre került, mégpedig Hódmezővásárhelyre házfőnöknek és plébánosnak. P. Zsírost még «A Szív» alapítója, P. Bíró Ferenc tette meg a lap szerkesztőjének. Nagyon beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Cikkeivel, a Jézus Szíve Szövetség szervezésével mindenhol ismertté tette nevét és nagyon megszerették alázatos, szerény egyéniségét. Alatta lendült fel a lap különösen az utolsó években. P. Zsiros helyét P. Kollár Ferenc S. J. veszi át, aki régóta készült erre a hivatalra. Ugyancsak ő lett a Jézus Szíve Szövetség országos igazgatója is. A francia püspökök a légiterror ellen. A francia közvélemény heves tiltakozásához a légiterror ellen, amelyek a polgári lakosságot érik, most csatlakoznak többen a francia püspöki kar tagjai közül is, így pl. Marseille püspöke, Mgr. De 1 a pásztorlevelében írja a következőket: »Az emberi lelkiismeret fellázad az ilyen gyilkosságokkal szemben és a keresztény lelkiismeret felháborodik a civilizáció legelemibb alapelveinek a megvetése miatt. Pedig állítólag a civilizációt akarják védelmezni». A «Magyar Kultúra» lapból vesszük át a következő nagyon időszerű sorokat : «Az erkölcsi törvények örökök és változhatatlanok, amelyek minden időre és akármilyen helyzetre egyformán kötelező erővel bírnak. Ezeket nem lehet egyszer meghirdetni, máskor meg letagadni, egyszer zászlót csinálni belőle, máskor meg eldugni. Azért ilyenek, mert alkotójuk és törvényhozójuk is ilyen, t. i. Isten, aki örök és változhatatlan. Ezt a tételt azért is jó feleleveníteni, mert újabban a fogadott és fogadatlan prókátorok iparkodnak elködösíteni az örök törvények értelmét és alkalmazását Különösen azt a tévhitet akarják ébreszteni, mintha az erkölcsi törvények csak az egyéni életre vonatkoznának és a közösségi élethez semmi közük. Jó lesz vigyázni és nem könnyelműsködni az örök törvényekkel, mert azoknak mindig van szankciójuk, — megszegőit, akár egyesek legyenek azok, akár népek, utóléri a végzet». Még mindig kisért a szabadkőműves észjárás. Ugyancsak a «Magyar Kultúra. írja: «Az utolsó évben annyit beszéltünk és írtunk Galileiről, a híres csillagászról, hogy jogosan kell feltételeznünk, hogy mindenki tisztában van már vele. Sajnos, nem így van. A szabadkőművesség régi vesszőparipáit még azok is meglovagolják, akik pedig képesek volnának önmagukat megfojtani, ha tudnák, hogy egyetlen szabadkőműves sejt van bennük. Íme, bizonyság rá az «összetartás» c. napilap, amely egy csillagász meginterjúvolását így kezdi : «Ma már a régmúlt időkbe süllyedt a középkor dogmatikus tiltakozása a tudományos kutatások úttörőinek forradalmi tanai ellen. Különösen Galilei körül kezdődtek forradalmi viharok. Galilei kényszeredett alázattal, de lelkében megingathatatlan hittel erőszakot volt kénytelen elkövetni magán akkor, amikor nyilvánosan megtagadta tudományos tételeit a Biblia betűihez ragaszkodó tudománytalansággal szemben. Beszélhetett volna egy régi szabadkőműves máskép és a pokolban nem elégedetten dörzsöli a kezét, hogy még a jobboldali újságírókban is ilyen buzgó követőkre talált?» — Ma t. i. igazán nem kell se nagy csillagásznak, se nagy történésznek lennie senkinek, hogy a Galilei nevével kapcsolatban, egyházellenes szándékkal elterjesztett legendáknak és irányzatos beállításoknak az értékét ismerje. A közelmúlt években már-már azt kezdtük hinni, hogy elmúlt az ál-tudományoskodás ideje,— vagyis nem támadják többé az Egyházat, vagy intézményeit a «tudomány» nevében. Újabban azt kell látnunk, hogy tévedtünk. Mert útonútfélen jelentkeznek tollforgatók, akik hittani, erkölcstani, egyháztörténelmi és bölcseleti előképzettség nélkül fellebezhetetlen «hozzáértéssel» tesznek kijelentéseket kérdésekről, amelyek semmiképen se tartozhatnak rájuk. Még szomorúbb tünete korunknak, hogy nagyközönségünk jó része, minden bírálat nélkül, elfogadja az ilyen felelőtlen kijelentéseket, vagy szellemi műveletlenségen alapuló felfogásokat A KALÓT vezetők beszámolója a szombathelyi püspök előtt. Kovács Sándor szombathelyi püspök a püspökvár nagytermében fogadta a szombathelyi egyházmegye espereskerületeinek, agrárifjúsági vezetőit, hogy meghallgassa évi beszámolójukat. A szombathelyi megyéspüspök nagy örömmel hallgatta a beszámolót és a további munkára buzdította az ország egyik legnagyobb mozgalmának vezetőit. Hulljon le a lepel! — címmel a Nemzeti Újság vasárnapi számában kitűnő cikk jelent meg azokkal a jóslásokkal kapcsolatban, amelyeket titokzatos kezek terjesztettek szerte az országban «40 szentéletű szerzetes és apáca» elragadtatásáról, a háború befejezéséről és az Egyház diadaláról. A cikk írója bebizonyítja, hogy az egész írás közönséges csalás, a könyv, amelyre hivatkozik, selejtes pamflett, az a nagy lelkesedés pedig, amellyel egyesek és sokak esküsznek rála, sajnálatos háborús hisztéria. Csak az az egy igaz benne, hogy az Egyház diadalmaskodni fog minden ellenségén, de ezt nem a «40 szentéletű apáca» jósolta meg, hanem maga az Úr Jézus és sokszorosan igazolta ezt már a történelem. A ceglédi r. kat. egyházközség felajánlása. P. Gologi Lajos jézustársasági atya hat napon át tartott Cegléden bűnbánati és engesztelésre indító beszédeket. A beszédsorozat végén az egész egyházközséget felajánlották Jézus Szívének. A felajánlási imádságot Dr. Hübner Emil m. kir. kormányfőtanácsos, egyházközségi világi elnök végezte. Ugyancsak felajánlotta magát a rozsnyói Dr Kósa-Schopper r. kat. Közkórház is az orvosokkal, ápolókkal és betegekkel együtt. . 7. oldal. i Pünkösd alán hetedik vásáros és szent evangélium Szent Máté (7, 15—21.). Az időben: Mondá Jézus tanítványainak : Óvakodjatok a hamis prófétáktól, kik juhok ruházatában jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok; gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon szednek-e tövisbokorról szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt nem teremhet. Minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágnak és tűzre vetnek. Azért tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem mindaz, aki mondja nekem: Uram, Uram, megyen be mennyek országába, hanem aki Atyám akaratát cselekszi, ki mennyekben vagyon, az megyen be mennyek országába. A mi korunk — sok szempontból! — a vallásos felbuzdulás korának nevezhető. És én mégis úgy érzem, hogy soha annyira nem volt égető szükség, mint éppen ma, hogy egy pillanatra se tévesszük szemünk elől az evangéliumi szakasz zárószavait: «Nem mindaz, aki mondja nekem: Uram, uram! megyen be a mennyek országába, hanem aki Atyám akaratát cselekszi...» A királyi zsoltárost is foglalkoztatta a kérdés: «Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén?» És a válasz? Már a következő vers mondja is nagyon érthetően: «Az, akinek keze ártatlan, kinek szive tiszta, ki magát hiúságra nem adja és nem tesz hamis esküt társának . ..» (23. 3. és 4.) Be az ég olyan magas és a mennyország olyan messze van. Hogyan lehetne itt a földön élvezni már belőle valamit? Mi boldogítja úgy igazán a siralomvölgy vándorát? 1. Erre a kérdésre megfelelt a legilletékesebb Mester, mikor felsorolta tanítványai előtt a nyolc boldogságot. Boldogok a szegények, a szelídek, a tisztaszívűek ... Boldogok, akiket méltánytalanul üldöznek és elitélnek, mert nagy lesz az ő jutalmuk a mennyekben . . . Hanem, valljuk be őszintén, a mai kor gyermekének a boldogság ilyen megfogalmazásához igen kevés az érzéke!Ha az Úr manapság mondaná el valami népes közgyűlésen, amit annakidején a Hegyi beszédben elmondott tanítványainak, azt hiszem, igen könnyen megtörténnék, hogy hallgatói közbekiáltanának nem is Hevesen és bizony elmondanák, hogy az általa hirdetett boldogságokat igen vékonyaknak tartják. Boldog a mai ember szemében, aki két kézzel vájkál a földi jókban, mert így kielégítheti érzéki ösztöneit: boldog, akit minduntalan kiemelnek, kitüntetnek, mert így méltósághoz és tekintélyhez jutva érvényesítheti a saját akaratát; boldog, aki fegyelmezetlenségében összeütközésbe került a törvény szavával, de sikerül ballépésének eltörölni minden nyomát és így elkerülni a megérdemelt büntetést. .. Hát igen! Ezek boldogságok, de a szegénység, a sírás, az üldöztetés .. .? Kinek kell ebből?! 2. Tegyük fel, hogy ezeknek a közbeszólóknak igazuk van. De akkor a boldog embernek még csak ezután kell majd megszületnie. Mert eddig — azóta, amióta Ádám megbírságolt természete öröklődik az emberre ■— olyan ember nem született, ki a saját tapasztalatából is ne tudta volna, hogy mi a könny, a nyomor, a nélkülözés, a betegség, szenvedés, meghurcoltatás ... Valamilyen keresztje minden földi halandónak van. Hát akkor nincs is boldog ember a földön? Hát akkor a jó Isten tréfál, rossz játékot űz az emberrel, mikor egyrészt beleoltotta a keblébe a boldogság után való vágyat és másrészt úgy intézi a sorsát, hogy ez a vágy soha teljesedésbe ne mehessen? Ezt állítani mégis nagy vakmerőség volna, sőt egyenesen istenkáromlás. A dolgok nyitja tehát bizonyára máshol keresendő. Ott, hogy nem abban áll a boldogság, amibe a természetes emberi bölcseség helyezi! Földi, tehát múló javak nem boldogíthatják igazán az örök életre teremtett embert! Csak egy kicsit le kell higgadni és érezni fogjuk, mennyire igaza volt Szent Ágostonnak, mikor azt írta: «Magadnak teremtettél bennünket, ó Uram és nyugtalan a mi szívünk, míg Benned meg nem nyugszik». 3. Hogyan nyugszik meg az ember szíve az Urban? Erre a kérdésre megfelelt Tauler püspök koldusa: Mindig azt akarom, amit Isten akar! Tauler igen mély gondolkodású ember volt és tovább faggatta a boldog koldust: De ha az Isten akarata az volna, hogy téged a kárhozatba döntsön? Ebbe is bele tudnál nyugodni? A koldus készen volt a felelettel. Ebben az esetben olyan szorosan kapaszkodnék a jó Istenbe, hogy neki is velem kellene jönnie a pokolba. És így jobb volna Istennel a pokolban lenni, mint nélküle a mennyekben! A püspök látta, hogy itt egy természetfelettileg magas fokban megvilágított emberrel van dolga és tovább kérdezte: Barátom, ki vagy te? Honnan jöttél ide? A jó Istentől — felesé a koldus —, aki minden emberben lakik, ha az ember jószándékú. Hogy ki vagyok? Talán el sem hiszed. Király vagyok, még pedig a legboldogabb király a földön! Országom a lelkemben van és ott minden engedelmeskedik nekem, én pedig az Istennek. Ilyen módon én mindig boldog vagyok, mert mindenem megvan, amit csak akarok és mindig az történik, amit én akarok, mert én mindig azt akarom, amit Isten akar. — Ez az Úr Jézus szava: Az megyen be a mennyek országába, ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. SZERKESZTŐI A ÜZENETEK Négy testvér: Nagyon sajnáljuk az esetet, de nem tehetünk érdekükben semmit.— Éljen Krisztus Király! A jóslások iránt érdeklődő levelére lapunk «Hírek» c. rovatában megkapja a választ. — özv. H. V.-né Budapest, Ferenciek tere. Levelében —sajnos — sok az igazság, csak azért tessék óvakodni az általánosító túlzástól. Vannak köztük is jók is, rosszak is és köztünk is. — Zalaapáti. Szomorúan írja, hogy ott a gyerek csak hátrányt jelent. Hiába van nyolc gyereke, nem kapnak ruhajegyet, míg mások, akik talán nincsenek is rászorulva és gyermekük sincs, többet is kapnak. Bizonyára égbekiáltó lelkiismeretlenség van mögötte és a ma annyira visszataszító protekció. Szerezzen jogainak érvényt az illetékes szociális felügyelőségen keresztül. — F. M. Kecskemét. Nagyon köszönjük levelét, örülünk, hogy ön is a Nagyasszony táborához tartozik és nem akar lelki közösséget a mesterségesen naggyá tett, rövid ideig tündöklő és nagyon kétes értékű fényt maguk köré szóró «sztárok» tisztelőivel. — S. M. Alsógöd. Köszönjük sorait. Szóvá tesszük az esetet. — A Hazáért, K. K. Bélyeges válaszboríték ellenében mindenre kiterjedő, részletes választ kaphat a Márta betegápolónői egyesülettől, Budapest, VIII., Eszterházy u. 44. — B. I. Kérje el kölcsön a ft. plébános úrtól a Kat. Lexikon III. kötetét. Ott a 254. lapon «Magyar szentek és boldogok» címszó alatt megtalálhatja és kiírhatja az összes magyar szentek és boldogok neveit és legfontosabb adatait. — U. M. Jászapáti. Két vérrokon házasságáról van szó. Az egyiknek szülei, úgy látszik, első, a másiké pedig másodunokatestvérek. Ilyen esetben a házasulandók közt nem forog fenn egyházi akadály. — Missziós nővér. E három cím bármelyikére írhat: 1. A Páli Szent Vincéről nevezett szatmári irgalmasnővérek, Szatmárnémeti. 2. A Miasszonyunkról nevezett iskolanővérek, Kalocsa. 3. Ferences Mária missziósnővérek társulata, Budapest, XIV., Hermina-út 12—21. — Szenvedő lélek. Nem csoda, hogy most féljaj dúl a lelkiismerete, mert bizony szívtelenül viselkedett édesanyjával szemben. Tudnia kell, hogy a szeretet főképen a türelemben és a jóságos tettekben áll, nem az érzésekben. Mit használ, ha valaki lángolóan szeret, de közben kínozza azt, akit szeret? Nincs más hátra, mint imádkozni érette és ha észrevenné, hogy rokonai, ismerősei közül valaki szívtelen, kegyetlen volna édesanyjához, figyelmeztesse, hogy tűrjön, mert csak egy anyja van az embernek és ha azzal szemben nem hálás, keserűen kell bűnhődnie. — Hűséges Szívolvasó. Maradjon otthon és iparkodjék buzgón élni. Ha máshová lép is be, kitör belőle a rossz természet, mert úgy látszik a közös életet nem bírja. Magától függött, hogy bennmaradjon, miért nem tette meg? — T. M. Bpest. Tartson ki az imában, bízzunk Jézus Szívében, hogy meghallgatja kérését.— É. P. F.-né Pnádasd. Nem azért történt az eltűnés, mert egy gonosz ember azt kívánta. Férjére szabad gondolnia. Az óvszer használata halálos bűn minden esetben. Jobb, ha a kilencedeket külön végzi. — Irm. M. Budapest. Nagy részvéttel olvastam sorait, így csapja be az ördög az embert. Beleviszi a szégyenletes bűnbe, azután pedig gyötri, kínozza és még mélyebbre akarja süllyeszteni. Fogjon ki rajta! Menjen el valamelyik szerzetestemplomba és oly őszintén, mint ahogyan megírta, gyónjon meg mindent. Ne féljen ! Bocsánatot kap és csodálatos boldogság tölti be a szívét. El ne hallgasson semmit, a közbeeső dolgokat is meg kell mondani. Bízzék Jézus Szívében, megbocsát 1 Dr. K. J.-né, Pécs. Az esetet elég irgalmatlanul állították be. A tény ez. A fiú belépett és mikor beteg lett, egy ideig gyógyíttatták, de mert próbaidőben volt és a betegség nem szűnt meg, el kellett bocsátani, mert a rendnek nem beteg emberekre, hanem egészséges munkásokra van szüksége. Az összeköttetés megmaradt végig és ha fel gyógyult volna, nyitva állott előtte az út. Nem küldték el véglegesen. Amit a papok, mint isteni parancsot hirdet-nek, akkor is igaz, ha volna köztük« olyan, aki azt nem tartaná meg. — — Lelki nyugalom. Azokat a dolgokat felhasználhatja, de adjon olyan arányban alamizsnát. — W. E., Budatétény, Ha bűn terhe alatt fogadta meg és tudatosan nem tartotta be, akkor vétkezett. De ha nem is gondolt reá, mikor fogadalmát megszegte, akkor nincs bűne.