A Szív, 1943-1944 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1944-08-12 / 50. szám

Budapest, 1944 augusztus 12. XXIX. évfolyam, v 50. szám. © Sl ^ZUS 6ZIVG 8 HGTI GRTGS1TÖ36­ O Előfizetési év 1 évre 8 P, »/, évre 4 P. Tömeges rendelésnél 50 pld-tól kezdve 25 u/„ kedvezmény. Postatalcpt. csekkszfa u. 8857. Bpest, Vill., Mária­ u. 23. Tel: 135—233 m­egjelenik: ImriDein* szoJHBJiTon, SZeOKES2T­OSEG és KIAOOHIVATAl: BUDAPEST, VJ 11, MARJA­­ UTCA 23 Ara 16 fillér K­IPX D­­J P­!­JiaŐZl­8-62W8 £ 0V6T9elG Skx elutasított kereszténység Nem egyszer hangzott már el a szó a mai kor emberének ajkáról, akit más szellemi megmozdulások igézete rabul ejtett: a kereszténységnek nincs már számunkra mondanivalója; kereszténység betöltötte szerepét a a világtörténelemben és most más szellemi áramlatok hajnala virradt fel az emberiség számára. — Ezek és ehhez hasonló kijelentések mennyiben jogosultak vagy mennyi­ben igazságtalanok ? Ezzel a kérdéssel szembe kell néznünk és meg kell adnunk rá a helyes választ, mert különben elvesztjük a tömegeket és a vezető embereket a kereszténység számára. HOL VAN MOST a ke­reszténységnek a hatása a lelkekre, amely a s­z­er­etetet és még az ellenséggel szemben is a meg­bocsátást prédikálja, mikor ma a technika és a tudom­ány vív­mányait, a tőke egész anyagi ere­jét a keresztény nemzetek arra for­dítják, hogy minél biztosabban és minél tömegesebben pusztítsák egy­mást, akik ugyanazt a keresztény nevet viselik ? A szellemi és a lelki értékek valóságos romhalmaza kíséri végig a háború borzalmas útját anél­kül, hogy a népek vezérei keresztény voltuk miatt a legkisebb lelkiismeret­­furdalást éreznének ? Lehet-e ilyen körülmények között a kereszténység hódító szelleméről be­szélni? Lehet, hogy igaz ez a tanítás, de nem hódít! Ma nem a béketűrő, szenvedő, vagy pláne a szelíd gyer­mek alakjában mutatkozó Krisztust kellene az emberek elé állítani esz­ményképül, hanem az ellenségeire villámot szóró Krisztust, akinek ere­jét minden erős fajnak utánoznia kellene !... Amik elmúlnak... — néha egy vagy két­­ század le­folyásával a történelmi múlt siva­tagjába ne temetkeznék vagy legalább is a tehetetlenség holt vizeire ne evezne. Ezzel szemben a kereszténység, még ha sokat veszített is hódító erejéből, ott él századokon át mindig, mint újból nagy szellemeket megigéző, mindig új lelki megújhodást, új szellemi nekilendülést előidéző vezető hatalom. Ha nem is mint hódító, de mint ellenfél és ellenállásá­ban egész világmozgalmakat és had­seregeket felmorzsoló erősség. Észre­vétlenül is a kereszténységből táplál­koznak, azonkívül nagyrészt még a vele szemben álló szellemi mozgal­mak is és a kereszténység szelleme dolgozik ott, ahol ezekben a mozgal­makban nem puszta hiányokat, ha­nem építést, szociális és társadalmi megújítást keresünk . A kereszténységet tehát eluta­sítani nem lehet. Aki mereven ellene szegül, az előbb-utóbb elbukik vele szemben,­­ aki pedig nélküle akar új világot létrehozni, annak a kereszténység igazságaiból kell leg­alábbis néhányat magáévá tennie. De éppen mivel nem teszi magáévá az egészet, hiábavaló lesz minden próbálkozása. Nincs más választá­sunk : vagy felismerjük a kato­likus Egyháznak világraszóló külde­tését és belekapcsolódunk munkájába — vagy elhamvadunk és dicstele­nül elpusztulunk. Feleletként kockáztassunk meg előbb egy kér­dést. Meddig tar­tott más, a világot mozgató szellemi áramlatoknak a hatása? Van-e köz­tük csak egy is, amely az egész világ­­történelem során csak megközelítő­leg is versenyezni tudott volna a keresz­ténységgel? Valamikor az egyik leg­nagyobb eretnekség, az arianiz­mus végső csapást látszott mérni a kereszténységre. És ma a sivatag homokja fedi azokat a helyeket, melyeken Arius tana hódította a lel­keket. Később Mohamed taná­ri­á­­ félelmetesebb szellemi mozgal­mat el sem lehetett képzelni, — és ma a mohamedánizmus mint tan, de még mint harci és kulturális tényező sem képvisel világot mozgató jelentő­séget. — Nem is olyan régen a francia forradalom esz­méire és utána a szabadelvű­ség zászlajára egész országok, ha­talmak, világrészek esküdtek — és ma mindig jobban hanyatlik, sőt mindig jobban megszűnő fényben áll előttünk a múlt század istenített bálványa. Ami megmarad... A történelmi tapasztalat azt mu­tatja, hogy nincs szellemi áramlat a világtörténelemben, amely néhány Emberek a rádiónál, utca­sarkon, vasárnap a padkán várják a jó hírt. De hiába: bombák, uszítások, rémhírek idegünket s reményünket széjjel tépdesik. Most azonban jó hírt mon­dunk, szomorú emberek! Minden harci és politikai esemény mögött titokzatos Szív dobogását halljuk. Annak a Szívét, aki már 1917-ben aggódó anyai szeretettel előre megmondta Fatimában, hogy a ra világot a sok­ bűne miatt újra megrázkódtatja a háború, az éhség és az üldözés az "Egyház és a Szentatya ellen". Tudjuk tehát a bombák süvítése közben, az ellenséges fenyege­tések ellenére, a menekülések hontalanságában, hogy valaki mégis gondol ránk. A Világ Királynője Szívébe zárta ügyünket: az ő kedves Magyarországát, katonáinkat, gyermekeinket, otthonunkat. F­áj neki szenvedésünk, mint ahogyan fájt egyszülött Fiának gyalá­zata a kereszten. SZÍVÉBE ZÁRT MINKET! És ő, akit Szent Bernát «könyörgő mindenhatóságnak» nevezett, — engesztelve gyermekei bűnét — ezt a Szívet felajánlja mennyei Atyánknak: «Nézd Atyánk, én a te választott leányod, Fiadnak szülője, a Szentlélek mátkája, az embereknek édesanyja, kérlek, könyörülj szenvedő gyermekeimen. Nézz szeplőtelen Szívemre, amelyet hajlékul tisztelt meg szent Fiad, kiben néked kedved telik. Megtagadhatnád az Én és a velem egyesült tiszta szívek engesztelő kérését...? Irgalmazz, Atyánk, irgalmazz!» Lucia, a kis fatimai látnok, miután előre látta a mostan pokolba vesző tömeget, a jelen pillanatok borzalmát, a hivatalos bíróság előtt hozzáfűzte: Egyre sötétebb lesz a jövő, de egy fénys­ugár mégis csak felragyog a végén. <v Végezetül is az én szeplőtelen Szívem fog győzedelmeskedni­. Jó hírt mondunk, emberek: nem veszünk el, bár súlyosan veze­­kelnünk kell, mert áldott Szívébe zárt a Világ Királynője, Krisztus Király édesanyja és a szeplőtelen Szíve győzni fog! Jótettek az óvóhelyen iiiiiiimiiiiiiiiiiittinitiiHimiiímgiimiiiiiinnuiniilUHtnii Az óvóhelyen is tehetünk jót ! Jót teszünk, ha imádkozunk, nemcsak magunkért, de azokért is, aki­ket szerencsétlenség ér. Jót teszünk, ha másokat vigasztalunk, bá­torítunk. Jót tesznek azok is, akik segédkeznek a mentő­munkálatoknál. De mindezenkívül a kis szívgárdis­ták leleményessége még valamit ki­talált. Riadó alatt gyűjtöttek az óvóhelyen a bombák ár­usoltak ja­vára! Ez adta a következő eszmét : kövessük a kis szívgárdisták példá­ját! A parancsnok gyűjtse össze az óvóhelyen a riasztás alatt ottlévők önkéntes adományait. És akik adakoz­nak, ajánlják fel filléreiket arra a szándékra, hogy a jó Isten őket és övéiket ez alkalommal megőrizze, a szerencsétlenül jártaknak pedig irgal­­mazzon. A légó-parancsnok kezelje két tanúval a pénzt és időnként (vol­ havonként) küldje be a Katolikus Karitász Bombakárosultakat Segé­lyező Osztályának. (Budapest­, IV., Veres Pálné­ u. 9.) Szép volna, ha ezt az eszmét az egész társadalom felkarolná ! Hajnali négy óra... ... A város még álomba merül. De ő már fölkel, hogy mielőtt munká­hoz látna, elimádkozza a Boldogságos Szűz örvendetes, fájdalmas és dicsősé­ges olvasóját. Engesztelésül a világ bűneiért. Azt hisszük talán, hogy valamely szigorú szerzet tagjáról van szó ? Nem, a foglal­kozása : vasúti pályaőr. Kezébe került egy fölhívás, mely­ben a magyar engesztelő templom jelentőségéről olvas. Azonnal ír: (­Szeretettel tudomásukra hozom, hogy az Erdélyi Nyereménykölcsön köt­vényemet az Engesztelő-templom javára ajánlom fel». Mivel érzi, hogy az ilyen kötvény nem nagy érték, ha sürgős segítségre van szükség, ezért hozzáfűzi: «Addig is szerény filléreimet a legnagyobb szorgalommal gyűjtöm. Egyelőre csak 50 P-t tudok küldeni azzal az elhatá­rozással, hogy ezentúl is dolgozni akarok ezért a szép célért». * Honnan ez a nagylelkűség? Erre is magyarázatot ad levele, mely véletlenül kezünkbe került. «Mindig készséggel állok a római katolikus Anyaszentegyh­áz szolgálatára, mert benne található fel teljes igazában az Ú­r J­é­z­u­s.» Most már értjük. Ez az ember szereti az Úr Jézust. Aki pedig őt szereti, annak semmi se sok, ha áldozatról van szó, soha sem elég, ha valami jót lehet tenni !

Next