A Szív, 1949-1950 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1949-09-24 / 4. szám
REVERENDA HELYETT KEZESLÁBAS A dominikánus Loeb atya neve ismert és tisztelt név a francia katolikusok körében, sőt, már az egész világon felfigyeltek tevékenységére a katolikus szociológusok. P. Loeb egyike azoknak az egyháziaknak, akik nem elégszenek meg a szociális kérdések elméleti tanulmányozásával, hanem gyakorlatilag, a „saját bőrükön“ is meg akarják tapasztalni ezeket a problémákat. A dominikánus atya tehát beszegődött dokkmunkásnak. Itt alább saját elbeszélését közöljük a rakodómunkások, a ,,docker“-ek életének viszontagságáról. . Mikor bejelentettem, hogy a rakpartokon akarok dolgozni, rendtársaim és barátaim valósággal rámtámadtak: gondoljam meg, hogy a legkeményebb, a legsivárabb munkát választom, hogy nem fogom bírni, tönkreteszem magam! És ha még éppen Marseille kikötőjében szándékozom munkát vállalni, igazán nem tudják, hová tettem az eszem ... Hiszen a Marseille-. ..docker“-eknek kegyetlen rossz hírük van! A kezeslábas, amely megnyitja az új világot Valóban, amint az ember felhúzza az agyonfoltozott, helyenként hatalmas szén- és rozsdanyomokkal éktelenkedő kezeslábast, még a proletariátuson belül is egy egészen sajátos életű sorsba különítődik el. Ha villamosra száll, kissé elhúzódnak mellőle az emberek, hiszen piszkos és — ki tudja — talán tetves is ..? Ha valamilyen hivatalban akad dolga, például a Biztosítóban, alig nyitja ki kis ablakát a tisztviselő, máris lehordta, hogy szegény ember alig áll meg a lábán. Hiszen hocker, és egészen biztos, hogy ..kunyerálni“ jött és a papírjai minden, bizonnyal nincsenek rendben! Igen, végül én is szinte elvesztettem a biztonságomat és önbizalmamat, annyira, hogy nem is lázadoztam a hivatalnokok gorombasága ellen. Egészen a hatalmába kerített valami alacsonyabbrendűségi érzés. Kárpótlásul azonban meleg együttérzés és barátság fogadott, a munkástársak részéről. Ezt azonnal megtapasztaltam, ahogy sikerült munkába állnom. Egy zsák a földre puffan Egy hatalmas termetűs munkavezető fogadott fel, bár — és ezt morogva vetette szememre — nem látszottam éppen erőművésznek. De nem sokat válogathatott, mert nemigen talált embereket a százkilós darészsákjaihoz. Az igazat megvallva, kissé nyugtalankodtam, amint az első zsákok előbukkantak a hajó gyomrából. Hatalmasak voltak, ijesztően hatalmasak. Magyarázkodva fordultam szomszédomhoz: „Tudod, még sohasem dolgoztam ebben a szakmában ....“, aztán menni kellett. Fölértem az embermagasságú emelvényre. Megemelték, a hátamra igazították a zsákot és — majdnem harmonikává csuklottam össze. Aztán megembereltem magam és elindultam — befordultam jobbra, befordultam balra, aztán... Aztán a zsák hirtelen átbillent a fejemen és lehuppant a földre. Nem versenytársak — barátok! És ekkor megtanultam, mi a munkás-együttérzés. Ezek a szegény hockerek, akiknek az erős verseny miatt oly bizonytalan a kenyerük, nem a versenytársat látták bennem, akire acsarkodni kell. Nem, az ő szemükben egy szerencsétlen fickó voltam, aki nem tudja, hogy fogjon a dolgokhoz. A zsákot nyomban négyen ragadták meg, egyikük hátára tették, s a sor zavartalanul haladt tovább. Néhányan körülvettek, kérdezgették, nem voltam-e beteg, miért nem bírom a munkát, és elláttak jótanácsokkal, hogyan fogjam a zsákot, hogyan menjek, hogyan gazdálkodjam az erőmmel. Mindez hiábavaló volt azonban, a munkavezető kidobott Nem is nagyon bántam, mert ha négy órát dolgozom itt, nem tudom, hogyan jutottam volna haza.... Társaim azt ajánlották, menjek szenet kirakni: „Az nem nehéz, a gyengébb alakok is bírják. De piszkos munka. Utána már nem is ember az ember ... Minden egyes nappal, amit a kikötőben töltöttem, közelebb jutottam a docker-sors teljes megismeréséhez. kezdtem egészen világosan látni ezt a bizonytalan, szomorú életet Emberek, akiket négy órára fogadnak fel, s akik reggel nem tudják, lesz-e munkájuk délután ... Akár harminc esztendeig dolgozhatnak egy kikötőben és még mindig olyan idegenül érzik magukat, mint három nappal érkezésük után. Eszközök csupán, s ezt ők nagyon is jól tudják. A csendes tragédia: munka nélkül... Hányszor hallottam, milyen különösen súlyosak a hocker léptei, amikor munka nélkül jön haza... Hányszor játszódott le előttem a csendes kis tragédia: a férfi sarokba vágja üres tarisznyáját, megrándítja vállát, hallgat. Pedig az asszony már úgy reménykedett, hogy sikerül kis kenyeret szerezni, és most — ismét egy nap kereset nélkül. A férfi úgy érzi, nem nyugodt a lelkiismerete. Pedig, ő a hibás? Egy asszony jött hozzám. Erős, termetes nő volt, a lába duzzadt. „Tessék eljönni hozzánk —kért—, igen nagy bajban vagyunk.“ Vele mentem. A lakásban megdöbbentő látvány fogadott. Egy ágyuk és egy szalmazsákjuk volt nyolc ember számára, azonkívül két szék. Ez az egész bútorzat. A gáz lezárva, a lábosok rozsdásodnak a tűzhelyen, résen nem használhatják őket. Négyen, közöttük az anya is, alighogy átvészelték a tífuszt. A legidősebb fiú még most is olyan gyenge, hogy alig tud letámolyogni a lépcsőn, mindig kékre-zöldre zúzza magát. Az apa docker. Bizonygatja, hogy szeretne dolgozni, de sehol sem kap munkát. Hosszasan elbeszélgetünk. Lehetséges hát, hogy egy munkabíró ember, aki akar is dolgozni, ne jusson munkához? Pár nap múlva kínálkozik egy munkaalkalom. Az apa kapva-kap rajta, és ekkor, ahogy a jövedelme biztosabb lett, lassanként kezdett magához térni, talpraállni. Mint egy tikkadt virágcsokor, amelyet vázába tesznek, úgy éledt fel ez a meggyötört család. A gyerekek megerősödtek, az anya ismét főzött, mert volt mit, s nem telt bele egy év, négy ágy került a szobába és minden gyereknek volt már saját széke... Úgy kezdtem megtanulni, milyen is a munkásélet közelről, s nem a statisztikák számjain és görbéin keresztül nézve! Mennyi hősiesség dobog a munkások szívében! Nagyobb a hegyeknél A Salzburg-tartomány katolikus ifjúsága elhatározta, hogy a Gastein völgye fölött húzódó Scharckock csúcsára keresztet állít. A kereszt három és fél méter magas, s messze vidéken látható. A felírásban duzzad a megváltásnak boldog öntudata: MI ANNAK AZ URNAK VAGYUNK A FIATALSÁGA AKI URA MINDEN MAGASSÁGNAK. A katolikus ifjúság ottani lelkésze már meg is áldotta a roppant nagy keresztet. És a kereszt messze ragyogja a világba ölelkező két karjával azt az anyagi és lelki mélységet, amelyet felirata hirdet. ASZ IV. 1949 szeptember 24. 3 Menjünk Máriához..."n Százezres hívősereg gyülekezett össze Máriapócsott ez idén is, hogy a kisasszonynapi búcsú alkalmából bemutassa a híres könnyező Máriának a Tiszántúl gyermeki hódolatát. A vidék legtávolabbi községei is elküldötték képviselőiket, tízezrek sereglettek a Nyírségből, Hajdúságból, és — az utóbbi évek érdekes jelensége ez — nemcsak katolikusok, hanem jó számmal protestánsok is. Már az ünnep vigíliájának ájtatosságain is hatalmas tömegek vettek részt, s a kegytemplom körül felállított nyolcvan gyóntatószék előtt messze kígyózó sorokban várakoztak a hívek. Kisasszony napján hajnali négy órakor kezdődtek a szentmisék, hogy alkalmat nyújtsanak a szentáldozások zavartalan lebonyolítására. Az áldozók száma meghaladta a húszezret. Kilenc órakor érkezett meg dr. Dudás Miklós hajdúdorogi görög szertartású római katolikus püspök. A főpásztort nagy papi segédlet fogadta és kísérte a tábori oltárhoz, ahol megkezdte az ünnepélyes szentmise pontifikálását. Mise végeztével Dudás püspök szentbeszédet mondott. «Mária születése — hangoztatta a főpásztor — Örömet hirdetett az egész világnak. Mi is örömmel köszöntjük ma Megváltónk Édesanyját, mi, akik a bűnök és szenvedélyek örvényében sodródunk, mert ma is csak öreá tekinthetünk reménységgel. Menjünk Máriához, a legnagyobb szenthez és általa Jézushoz, a megváltás, a földi és túlvilági boldogság egyetlen forrásához is fejezte be szentbeszédét Dudás püspök. Ezután körmenet indult, majd a főpásztor áldásban részesítette a híveket és meleg szavakkal köszönte meg, hogy ily nagy számban jöttek el a Könnyező Mária búcsújára. ISTEN ORSZÁGA P. Raile Jakab S. J. — New- Yorkból érkezett jelentés szerint — autószerencsétlenség áldozata lett. P. Raile 1894-ben született, élső fogadalmát 1912-ben, a másodikat 1928-ban tette le. Hosszú ideig működött Budapesten. A bécsi katolikus ifjúság valamennyi szervezete erélyes hangú beadvánnyal fordult a hatóságokhoz, hogy vessenek gátat a mindinkább elharapódzó pornográf irodalomnak. Az amerikai rádióállomások jórésze kapcsolódott a napi rózsafüzér-mozgalomhoz, s augusztus 29-e óta minden este közvetítenek rózsafüzér-ájtatosságot. Lengyelország prímása, Mgr. Stefano Wyszynski, Gnesen és Varsó érseke pappá szentelésének huszonötödik évfordulója alkalmából a lengyel prímások ősi székhelyén, Gnesenben mutatta be ezüstmiséjét. Xavéri szent Ferenc ereklyéit a japáni ünnepségek után Amerikán keresztül viszik vissza az örökvárosba. Az ereklyéket az Egyesült Államok minden érseki és püspöki székesegyházában kiteszik a hívek tiszteletére.A zarándokain jezsuita atyák kísérik az ereklyéket. A Saar-vidék Kolping-szervezetei kongresszust tartottak, melyen igen szép számban jelentek meg idegenből jött küldöttségek: svájciak, franciák, belgák, osztrákok is, hogy megvitassák az újjáéledő szervezet problémáit. Kolping atya, az alapító maga is fizikai munkás volt ifjúkorában, s volt módja gyökeréig megismerni a fiatal iparosok, mesterlegények sanyarú helyzetét és hitbeli elesettségét. Szervezete rohamos gyorsasággal épült ki, s természetesen magára vonta a hitleristák figyelmét is. Az elnyomatás keserves évei következtek, míg végül a nácik bukása után ismét megkezdődött az újjászervezés és a régi munka. A most megtartott Illingeni kongresszus két napja ezzel a jelszóval zajlott le: „Mentsétek meg a családot!" A japán katolikus lexikon második kötete most hagyta el a jezsuiták tokiói egyetemének nyomdáját. Ennek a hatalmas vállalkozásnak a megindítása, amely japán nyelven foglalja össze az egész keresztény kultúrát, még XI. Pius pápa nevéhez fűződik. A katolikus családi életnek újabb szép példáját mutatja az amerikai Kilian Wolf családja: tízgyermek közül három fiú világi pap, egy szerzetes, öt leány pedig apáca lett. A Szentév központi bizottsága megkezdte a szentévi plakátok tömeges szétküldését. Az Egyesült Államokba és Kanadába eddig 100 ezer, Dél-Amerikába államonként 30 ezer, Franciaország számára 200 ezer falragaszt indítottak el. Angol filmvállalkozók elhatározták, hogy a jövőben több vallásostárgyú filmet készítenek a missziós területek számára, ahol igen nagy érdeklődés mutatkozik a katolikus filmek iránt. Az első ilyen film most került bemutatásra egyszerre több missziós területen. Címe: Az első húsvét. 1 GYŐR, a katolikus barokk város Milyen sok arca van ennek a tündöklő barokk városnak, ennek a hatalmas ipartelepnek, ennek a katolikus múlttal terhes és ma is a vallásos élettől duzzadó püspöki székvárosnak! A nagyon sok közül csupán néhányat vázolunk. Ilab Mária a babok felett A karmelita-templom mellett húzódik meg szerényen egy nyitott kis kápolna. Benne a Szűzanyának rokokó lendületű hatalmas kőszobra áll. Itt vigyázza a három folyó városát, hogy meg ne ismétlődjék az, amiről a legenda szól. Egy alkalommal árvíz volt régen Győrött. A Rába, a Rábca és a Duna kilépett medréből, s a várost elnyeléssel fenyegette. Ekkor jelent meg a legenda szerint Mária és visszaparancsolta a habokat medrükbe. Ennek emlékére emelték Vab Mária szobrát. Elhelyezték aztán a Rába-híd túlsó hídfőjénél. Mikor azonban az új vashidat építették, nem volt ott helye, így tehát 1891-ben Zalka János püspök felépíttette ezt a mostani kis kápolnát, s ide helyezték el Carlone Ferencnek immár 200 éves remek szobrát. Katolikus arcú táj A város szíve ma is a káptalandomb. Itt emelkedik a magasba a két csonkatornyú épület: a székesegyház és a püspökvár a Dóczy-kápolnával, körülöttük az egyházi épületek tömbjei. Egy utcával lejjebb, az ősi várfal tövében kezdődik a város polgári negyede, a belváros, a piactér, a nagyvárosokra jellemző nyüzsgés, üzlet, a mai élet sokfélesége és mozgalmassága. De mindez ma nem lenne, ha a település ősi magva, a Káptalandomb nem lett volna a városképződés szilárd központja. Hasonlóképpen nyomta rá bélyegét a katolikus múlt a közvetlen közelben, legyezőalakban elterülő tájra is. Révfalu püspöki község volt a középkorban, s azért nevezték Szabadrévnek, mert a püspöktől 1473-ban kiváltságot kapott. A püspök révészei bonyolították le a forgalmat Révfalu és Káptalangyőr között A belvárosi temető mellett állt valaha Szent Benedek-falva. Nyilván a bencések szelleme hatott a községben. A Rába jobbpartján, a Nádorváros felé feküdt Királyfölde, valószínűleg a Szentdomonkos utca helyén. Ennek folytatásaként Kertesszer húzódott, itt meg a kamillánus szerzetesek telepedtek le valaha, a templomuk II. József feloszlató rendelete után plébániatemplommá alakult. S amerre a szem ellát, az egész Kisalföld magán hordozza a katolicizmus arcvonásait. A kövek lent a földben, s a kövek fent a föld színén az Egyház építő kedvét testesítik meg. Püspökök karddal és kereszttel székesegyház mellett ma is látható Szent Mihály megdöbbentő : barokk szobra. Villámló kardját a magasba lendíti a főangyal, lábával az alázuhanó Lucifert taszítja a pokolra. Ilyen szent — nemzeti és vallásos szempontból egyaránt szent — csatákban vettek részt századról-századra a nagy győri püspökök is. 1189-ben Ugrón püspök Barbarossa Frigyes német császár harcaihoz csatlakozik 2000 vitéz magyarjával, hogy segítsen a Szentföldet felszabadítani az előnyomuló török alól. A gyászos emlékű mohi csatában, 1241-ben Gergely püspök vesz részt és el is esik. Hunyadi János és Kapisztrán is toboroznak Győrött 1455-ben a török ellen. 1526-ban, a még gyászosabb végű mohácsi csatában Paksi Balázs győri püspök vitézkedik és áldozza életét aarege élén a hazáért 1594—98 között ugyan a töröké Győr vára, majd Teleky Mihály erdélyi hadai ostromolják meg, de a török elűzése után végre béke száll a városra és a nagy újját építő kor építő lendülete megszabja Győrnek mai napig barokkos jellegét Mária a piac felett A Széchenyi-tér ma Győrnek legnagyobb piactere. Szerdán és szombaton hetipiac, más napokon kispiac néven nyüzsög itt az élet Árusok, környékbeli termelők rakodnak ki hosszú padokra és kínálják ízletes kisalföldi áruikat A háziasszony boldogan viszi haza kosarában családjának az elemózsiát Nem is sejti, hogy micsoda iszonyatos emlékű helyen alkudott a cserfes nyelvű árusokkal. Hiszen itt a közelben állt a török időkben a „mazmorra azaz a szűk tömlöc, amelyben az elfogott keresztény rabok csak a felső testüket tudták mozgatni, annyira szűk volt A Kazinczy-utca sarkán pedig 1751-ig állt a pellengér, a bűnösök nyilvános megszégyenítő helye. A pellengért elszállították, a török kínzókamrákat pedig elsodorta a történelem. 1686-ban, a felszabadulás évében Kollonits Lipót győri püspök emlékoszlopot emeltetett ezen a téren, szemben a bencés templommal. Az oszlop felirata elmondja, hogy hálából és kegyeletből emelték, akkor, amikor Budát a török félholdtól visszavették a magyarok. Az oszlop kőtömbjén szobrok állottak, alattuk domborművek az Oltáriszentségről. A kőoszlop tetején pedig a török félholdat tiporja Magyarország koronás Patróniája, akinek a katolikus közhit tulajdonította Buda visszavételét s az ország felszabadítását A Szűzanya ma is ott emelkedik az árusok zsibongó sátrai felett. A nagy történelmi küzdelem régóta elviharzott De az élet aprócseprő küzdelmei ma is tartanak. És a Boldogasszony őrt áll a győri piac felett ma is, a mindennapi élet kavargó gondfelhői közepette. Erőt, bizalmat békességet sugároz áhítatos arca végesvégig", a piacokra, utcára és terekre^ —