A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

Szabó Ferenc, S.J.,Róma JÉZUS SZÍVE (Jézus Szíve ünnepei június 5.) A Szertartások Kongregációjának 1967- ben kiadott instrukciója több ízben­ hangsúlyozza, hogy az Eucharisztia a liturgiának és az egész keresztény élet­nek a központja. VI. Pál pedig azt emelte ki "investigabiles divitiis" kez­detű apostoli levelében, hogy a Jézus­ Szíve tiszteletnek is az Eucharisztiára kell összpontosulnia. "Mindenekelőtt azt óhajtjuk - írja a Pápa, - hogy az Oltáriszentségben való fokozottabb ré­szesedés által tiszteljék Jézus Szívét, hiszen e Szívnek éppen az Eucharisztia a legnagyobb ajándéka. Az euchariszti­kus áldozatban ugyanis Üdvözítőnk ál­dozza fel és adja magát; Jézus,aki min­denkor él és közbenjár érettünk (Zs. 7, 25), akinek szívét a katona lándzsája megnyitotta, hogy drága vére - vízzel vegyülve - kiáradjon az egész emberi nemre".­­Jézus Szíve hónapjában fordítsunk néhány percet arra, hogy Jézus Szívéről emelkedjünk. A Bibliában a "szív" szó nemcsak az érzelmeket, hanem az emlékezést, a szellemet, a gondolkodást, az öntudatot is jelöli a szöveg-összefüggés szerint, egyszóval az egész emberi személyt, az öntudatos és szabad ember egész belső világát, gondolat- és ér­zésvilágát. A szív az erkölcsi magatartásnak is a székhelye. Az em­ber külseje és szavai elárulják, hogy mi lakik szívében. Isten a szí­vek és vesék vizsgálója; nem a külsőt, a látszatot, hanem a szívet tekinti. Az igazi izraelita teljes szívéből Yahvét keresi, Istenhez ta- / /

Next