A Szív, 2003 (89. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
2 2003. január A SZÍV Vörösmarty Mihály foglalta össze így az emberiség dolgát Gondolatok a könyvtárban című filozófiai költeményében, amelyben számos költői kérdés között megkérdezi azt is, hogy „ment-e a könyvek által a világ elébb”. Akkoriban felfelé ívelt Gutenberg korszakalkotó találmányának, a nyomtatott könyvnek a diadala. Olyan hasonlatokra késztette a költőt, mint Bábel új tornya, amely felér majd a csillagokig, tetejéről belátni a menny ajtaján, s kihallani onnan az angyalok zenéjét. A munkás reformkor nagy romantikus költője ódai szárnyalású verssel ünnepelte a föld és az ég gyermekét, az embert, akinek a dolga küzdeni, és mikor megtér ősei porához, egy munkás élet jó mulatságáért adhat hálát Istennek. Kétezerhárom kezdetén, korunkban, az elektronikus könyvtárak ember számára alig áttekinthető információözönét ugyan milyen magas bábeli toronnyal hasonlíthatnánk össze? Illyés Gyula Erre a szónoki kérdésre sincs válasz természetesen, annyi bizonyos, hogy a menny titkaiból mi sem tudunk többet ellesni a reformkori embernél. A munkát, a küzdelmet, a küszködést viszont megörököltük tőle. Milyen jó volna e reménnyel átitatott korszak örömével végezni ma is a ránk váró feladatokat! Minden munkába úgy fogni, hogy a teremtéskor adott isteni áldást érezzük magunk fölött („hajtsátok uralmatok alá a földet”)! Minden munkánkat úgy végezni, mintha épp a földet akarnánk uralmunk alá hajtani... Az evangéliumot az életünkkel továbbírni, Jézussal együtt mindenkit befogadni a szívünkbe is. Ebbe a munkába érdemes belefáradni. Ember nem cserélné fel soha semmiféle unalommal, semmittevéssel. BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK! Szűrve e semmi híg időt, így úszunk el halai vagyunk, semmi mód, kijutni belől - Ez az elemünk! - No de már én mind hév csapongi az eleme Ki! Csak a fent, fölöttem lebegő másfajta időből, amely időtlen! Idokolva MI DOLGUNK A VILÁGON? KÜZDENI ortyot inni abból Megtelik folyékony idővel IDŐK szív, akár a A Mesélj még a z élet összehasonlíthatatlanul több annál, mint amit megeszünk, amibe öltözködünk, amit megveszünk. Az élet lényege azokban az emberi kapcsolatokban van, amelyeket kiépítünk és éltetünk. Erről szól a Mesélj még! rovat története. A gyöngédségekkel teli zsákocska azt az emberi képességet jelképezi, hogy szeretetet és jóságot tudunk sugározni. A gyöngédségek a szeretetnyilvánítás különféle módjait foglalják magukba: mindenki lehet nemes, udvarias, megértő, biztató, türelmes, elismerő, vigasztaló, dicsérő'... vagyis adhat másoknak olyat, ami könnyebbé teszi életüket és boldogítja őket. Kimeríthetetlen és igen könnyen elérhető erőforrás magunk és mások számára. A mesében végig ott húzódik a kérdés: ha egyszer ilyen könnyű boldoggá tenni másokat, miért nem tesszük meg? Az életben is találkozunk az érthetetlen „fösvénységgel”, amely megakadályozza, hogy az emberek udvariasak és jószívűek legyenek egymás iránt, és az a bizonyos nemtelen gonosz is ott lakik mindnyájunk szívében, hiszen sokszor érthetetlenül rosszindulatúan, bántóan viselkedünk mások iránt. És attól a világ valóban csúffá és gonosszá válik. A névtelen kislány szintén jelképes: azt képviseli, ami megváltoztathatja az emberi viszonylatokat. Első lépése az, hogy felfedezi zsákocskájának kimeríthetetlenségét, és megtapasztalja, hogy puszta udvariasságával és jóságával boldoggá tesz másokat maga körül. Ebben rejlik a béke nevű egzotikus növény gyökere. Tereza Worowska