A Szív, 2012 (98. évfolyam, 2-12. szám)
2012-02-01 / 2. szám
dzsessz egy kávézó? Kell egy klub, egy kávé, egy koncert - ez persze adott, de vajon más is hozzátartozik? Hogyan készül a koffeinblues, és miért illik a rumos kapucsínóhoz legjobban a latin lüktetésű bossa nova? A budapesti este szerencsére nem irigy természetű, és örömmel feltárta nekünk (dzsessz)titkait... ALAPRECEPT: A „K”-KVARTETT Egy igazi dzsesszkávézó legalapvetőbb hozzávalóit már említettük: klub, kávé és koncert nélkül nem tudunk elindulni, ám kiegészíti a triumvirátust még egy fontos alkotóelem: a közönség. Mert hát minek a klubkávézó, ha nincs aki megtöltse, a koncert, ha nincs, aki hallgassa, vagy a kávé, ha nincs, aki kortyolja? Minden zenész éhezi a publikumot, de a dzsesszmuzsikusok közönsége valamiben különbözik a mezei hallgatóságtól: nem sajnálja az azonnali visszajelzést kedvencétől. Ha tehát ellátogatunk például a Jedermann Caféba (amely a Ráday utca egyik archetipikus dzsesszkávézójának számít), ne csodálkozzunk rajta, ha egy-egy improvizatív szóló végén összecsattannak a tenyerek, és a kávécsörgést másodpercekre elnyomja egy-egy gratuláló bekiabálása! így érzi hálánkat a művész, és ez motiválja tovább az este folyamán - a szerető, hozzáértő közönség többet ér bármilyen egyéb élénkítőnél. A Múzeum utcában található Budapest Jazz Clubban szintén odafigyelnek a közönségkultúrára, így minden kávéskoncert alatt igazi, élő kapcsolat épül ki zenész és zenehallgató köztes terében - az összekötő „K” a többi négy között. FŰSZEREK: KOKTÉL ÉS GYÖNGYSOR Ahogyan létezik száz- és négyszáz forintos kávé, úgy a dzsesszkávézók között is találhatóak lejjebb és feljebb pozícionált helyek. Napjainkban már több elegáns szálloda is megkívánta a dzsesszaromát, és ezért szert tettek egy-egy gyönyörű zongorára, felkértek egy tehetséges muzsikust, és esténként lágy dzsessz-sztenderdek kíséretében szolgálják fel kávékoktéljaikat a gyöngysoros hölgyeknek és kísérőiknek. Itt ugyan kissé háttérbe szorul a zene, és inkább a zenész keresi a közönség kedvét, mint fordítva - tudni kell, mihez mi illik, rumos italhoz latin zene dukál, táncos lábú vendégeknek pedig egy kis swing jól jöhet -, de ahogyan az egyik neves szállodában játszó Antal Tamás meséli, akad itt is bőven dzsesszvarázs. „Az egyik legjobb visszajelzést egyszer egy brazil családtól kaptam. Sok számot kértek, borravalót pedig alig adtak, de olyan aranyosak voltak, hogy mindez nem számított. Ha nem tudtam a dalt, amit kértek, elkezdtek énekelni - annyira értékelték, hogy próbálkozom, hogy így együtt nagyon jó hangulat kerekedett.” Talán nem is gondolnánk, de ilyenkor születik meg egy újabb, nélkülözhetetlen alkotóeleme a dzsesszkávézóknak: a közösség. Tamás szerint ez a fajta, enyhén transzcendens hozzávaló az, ami elsősorban átjárja az estéit - a két (vagy több) ember között létrejövő lelki összhang fogékonnyá tesz a természetfölöttire, és igazán maradandó ízt hagy a szánkban. Napjaink világában, ahol a közösség fogalma elsősorban családokra és barátokra korlátozódott, különösen izgalmas, amikor ez megvalósul, akár muzsikus és közönség, akár külön-külön a zenész- és hallgatótársak között. Több mint fűszer, ez már inkább ajándék... Mint amikor kávénkat kortyolgatva váratlanul megérezzük a pörkölt szemek tüzét. NAPI AJÁNLAT: MOHA ÉS GOFRI Mostanra talán láthatjuk: attól nem lesz egy helyből dzsesszkávézó, hogy a sikket állító kávéházi tulajdonos egyszercsak Louis Armstrong dalait rakja be háttérzenének vendégei duruzsolásához. Egy igazi dzsesszkávézó lényege, hogy megidézze azt a hangulatot és életvitelt, ami egy dzsesszzenész mindennapjait betölti, más nem is számít - legyen szó mindennapos koncertsorozatról vagy alkalom adta dzsesszmomentumról, félóráról vagy a fél éjszakáról, szűköcske szobáról vagy színpompás szalonról, ha az atmoszféra adott, dzsesszkávézó lesz abból is, ami egyébként talán nem is az. Jó példa erre a Budán egyre népszerűbb Moha Café, ahol a havonként jelentkező Moha Jazz sorozatban olyan művészeket látnak vendégül, mint Szakcsi Lakatos Béla vagy Fábián Juli - és bár hétköznapokon más zenével szórakoztatják vendégeiket, egy-egy ilyen alkalommal olyan hamisíthatatlan dzsesszillatot csiholnak kávézójukban, amilyet bármelyik pesti lokál megirigyelhetne. De ide tartozhatnak egyes zártkörűbb koncertek is, ahol ugyanúgy felszolgálnak kávét, teát és (csendes) ropogtatnivalót műsor közben - épp