A Szív, 2015 (101. évfolyam, 2-12. szám)
2015-07-01 / 7-8. szám
aLapgondolat Novák Zsüliet / Bagdy Emőke klinikai pszichológus így vall a szabadságról: „Számomra a szabadság a lelki oxigént, magát az életet jelenti. Szabad lehetek valamitől és valamire. Mitől vagyok szabad? Amitől önakarattal megszabadulok. Mire vagyok szabad? Amit a legfőbb törvény vésett a szívembe és értelmembe: az élet mindenek előtti,feletti feltétlen szeretetét, tiszteletét, szolgálatát. Ez a központi érték, eköré rendeződik az élet. Jó, ami az életet szolgálja és rossz, ami ellene történik. Ekképp felelős is vagyok. Ez rendteremtő felelősség, határt szab minden önkényességnek és szabadosságnak. Hiszem, hogy a lét mélyén rend van, a rend mögött szándék, amit Gondviselésnek nevezek. Szabad, tehát felelős vagyok. Felelek azért, amit teszek, és felelek a nekem feltett kérdésekre. Minden nap megválaszolok a világnak érzéssel, gondolattal, tettekkel. A »világ« az én sorsomban a hazám, életem a haza életének egy pillanata is. Szabad vagyok, szeretetre, tiszteletre képes és szolgálatra kész.” A szabadság igen nehezen meghatározható fogalom, a definíció nagyban attól függ, hogy mit értünk alatta. De pszichológiai értelemben mit takar az egyén szabadsága? Szabadságon nem „sokfélét” érthetünk, hanem rendet, határokat és törvényeket, ezekre vonatkozó társadalmi közmegegyezést. A határokon belül bármit szabad, de felelősséggel jár. Felelni kell a tetteinkért, mégpedig 100 százalékosan. Nem keverhetjük össze a szabadságot a szabadossággal, amely öntörvényű és parttalan, nincsenek határok, s ha bármit szabad (volna), mert ez a szabadság, akkor már nincs mit számonkérnünk és nincs mihez képest elhatárolnunk a jót a rossztól. Ma sajnos egyre inkább a szabadosság lépett a szabadság helyébe. Nem igaz, hogy azt tehetem, amit csak akarok! A határokat tisztelnem kell. A reklámok hatalmas szeletében visszaköszön a szabadság megvalósításának ígérete. „Légy szabad!”, „Élj úgy, mintha nem lenne holnap!”, „Egyszer élsz!”, „Szabadság. Szeretem.”, „Élj szívből!”, „Üvegbe zárt szenvedély”. Úgy tűnik, a kreatívok szerint a szabadság és egy termék összekapcsolása fontos lett a marketing szempontjából. Mi lehet ennek az oka? Valóban ennek elérése lenne a fogyasztók egyik leghőbb vágya? A reklám dolga az elhitetés, a manipuláció. Összecsúsztatásokkal, szimbólumok jogtalan használatával él (gyakorta vissza). Életigenlő jelszavak hozzáragasztása egy termékhez szinte vétek, mert azt sugallja, ha a terméket megveszed, tiéd a boldogság. Volt egy olyan kávéreklám, ami most eszembe jut, amelyben a tökéletes boldogság ígérete csábított, noha valószínűleg mindenki érezte, hogy ez hamis. Mégis, az ismétlődő látványok rejtett beépülési törvénye érvényesül: látod a kávékat és azt veszed meg, amely boldogságot ígér. Meg lehet határozni, általában milyen szabadságra vágyik az ember, vagy ez inkább a legtöbbünknél egy olyan gyűjtőfogalom, aminek nincsenek se pontjai se körvonalai? Az egyén akkor szabad, ha az életútját, kibontakozását, képességeinek kifejlődését a környezet támogatja. Ha biztonságban (adott határok között, a törvény védelmében) élhet, ha céljait meg tudja valósítani és eredményesnek, sikeresnek érzi magát. Legtöbbünk erre vágyik. Az akadályokat frusztrációként éljük át, a tehetetlenség ellenállást, agressziót #SASZV július-augusztus