A Szív, 2022 (108. évfolyam, 2-12. szám)
2022-07-01 / 7-8. szám
a vízicserkész szakág!” - teszi hozzá János. Ez az az egység, amelyet ma ő is vezet, s amelynek keretében most is sok fiatal kerül kapcsolatba a vízi élettel: evezve, vitorlázva vagy éppen egy tutajtúra keretében, s amely a gazdag történeti örökség ápolása mellett elsősorban arra törekszik, hogy utánpótlása is legyen a vízi vezetőknek, általuk folytatása a történetnek, és szülessenek a vízben a vízre közösségek. De a történeti áttekintés folytatása előtt lássuk, mi is az a vízicserkészet. Sea Scouting for Boys A cserkészet alapítója, Lord Robert Baden-Powell of Gilwell, vagy ahogy gyakrabban nevezik, Bili 1908-ban írta meg Scouting for Boys (Cserkészet fiúknak) című könyvét, mely alapműve lett az új mozgalomnak. Azt már azonban jóval kevesebben tudják, hogy kisvártatva új írással jelentkezett: a Sea Scouting for Boys, avagy Vízicserkészet fiúknak kijelölte a vízi túrák, táborok közösségi alapelveit is. Az alapító komoly perspektívát látott a vízi életben, ahogyan a cserkészet pedagógiájához alapvetően hozzátartozik, hogy a fiatalokat kalandos kihívások elé állítja, s az őrsi kisközösség a közösen megélt, komfortzónából kimozdító tapasztalatok által válik erősebbé, úgy a vízicserkészet a komoly veszélyeket is magában rejtő közeg miatt különösen komoly felelősségvállalást vár el a résztvevőktől. Érdemes megemlítenünk, hogy már a legelső, „kísérleti jellegű” cserkésztábort is egy szigeten rendezték 1907-ben - ott azonban még nem kapott kiemelt szerepet a vízi életmód. Az alapító azonban már a kezdet kezdetén fontosnak tartotta, hogy mindig új kihívásokkal szembesüljenek a cserkészek, például „...kiváló gyakorlat az őrsnek, ha vízre száll, és végigkutat egy folyót” - írja BiPi. Nem csoda hát, hogy Magyarországon is rohamléptekben bontakozott ki a vízicserkészélet. 1910-ben megalakult az első hazai cserkészcsapat, rá két évre a Magyar Cserkészszövetség, majd az esztergomi 14. számú Holló és a pesti 2. számú KEG cserkészcsapatban megindult a tervszerű vízi élet: kiképzés evezésre és úszásra, valamint maga a vízitúrázás. A komáromi Turul cserkészcsapat már kifejezetten vízi életre alakult. Az elmúlt száztíz év legnagyobb jelentőségű és hatású eseménye azonban kétségkívül az 1913 júliusában tartott vági tutajút lett. Ezt a dátumot ma is minden cserkész kívülről tudja, a próbarendszer tudásanyagának részét képezi, hiszen ez volt az első igazán nagyszabású magyarországi esemény, amikor a társadalom jelentős része találkozhatott a mozgalommal. Ezekben az években ugyanis a cserkészet népszerűsége napról napra nőtt, ám kevesen ismerték igazán. Fontos kezdőlöket volt ez a tutajút: a következő évben már az Adrián lett volna tábor - de a történelem közbeszólt. Addigra már nem tartozott az országhoz sem az Adria, sem a Vág... Nemzetközi vizeken „Az 1920-as, ’30-as években a korszak legjobb evezős, kajak-kenus szakemberei tevékenykedtek a vízicserkészetben, az élsportolók is a vízicserkészek közül kerültek ki, megépült a szükséges infrastruktúra: 1940-re országosan százharminc vízicserkészcsapat működött hatezer vízicserkésszel, több tucat víziteleppel Balatonakarattyától Tihanyon át Keszthelyig, Soprontól Sárospatakig, Esztergomtól Mohácsig...” - sorolja Szöllősy Vágó János. Ez egyfaja aranykorszaknak is nevezhető a magyar vízicserkészet történetében, amit jól mutat, hogy komoly nemzetközi sikerek fémjelzik ezeket az éveket. Egy másik fontos történelmi pillanatban, 1920 nyarán a már említett Zsembery Gyula ezer kilométeres víziút keretében végigevezte a Dunát, a Siót, a Kapost, a Zalát, a Rábát, a Lajtát és a Balatont. 1922-ben megírta az evezéssel foglalkozó első magyar nyelvű szakkönyvet Evezés és rokonsportok címmel, s nagy szerepet vállalt abban, hogy a vízi szakág biztos alapokon álljon. A „szakirodalom” mellett többek közt a vízivezető-képző táborok és vitorlás-oktatótáborok elindítását köszönhetjük neki. Hamarosan két hazai csapat tizenhét csónakkal indult evezni Regensburgból és Wesenuferből, amit számos további portyázás követett. 1924-ben a Koppenhága melletti második dzsembori, azaz cserkész-világtalálkozó cserkész-világbajnokság volt. Csapatunk Sztrilich Pál vezetésével harmadik helyezést ért el az amerikaiak és az angolok mögött. A versenynek része volt az indiáncsónak-túra, a búvárúszás és a vízből mentés is. 1928-ban pedig Tihanyban mi rendeztük a harmadik vízi dzsemborit, amelyen 876 magyar és nyolc országból száz külföldi vízicserkész vett részt. A sok kiemelkedő eredmény sorolása helyett álljon itt még két momentum: 1929-ben a birkenheadi dzsemborin nemcsak ► [UNK] 73