A Toll, 1929 (1. évfolyam, 1-36. szám)

1929-12-15 / 35. szám

Bródy Sándorral, Ambrus Zoltánnal csaknem ekviva­lens novellista volt. Justh Zsigmond, Petelei és sokan mások Atlantis mélyén nyugosznak. Az elsülyedt, gaz­dag világ mélyén, melynek felkutatására érdemes volna utbaindulni. /A magyar írók termékenysége, s a közönség minden “rt gazdasági nyomottság ellenére is fokozódó hajlan­ak­dósága a könyvvásárlásra újabb és újabb szépirodalmi "művek megjelenését teszi lehetővé. Ez önmagában véve, első pillantásra kétségtelenül örvendetes jelenség, mert hiszen a nemzet szellemi életképessége nyilatkozik meg benne. Azonban mindenkit, aki az irodalomban nem­csak szórakozási ipart vagy propaganda-eszközt lát, ha­nem a szépség új formáit teremtő művészetet is, érde­kelhet az a kérdés, miként emelkedik ki a szép­­irodalmi műveknek, a regényeknek, a verses és novellás köteteknek, esetleg az esszé-gyűjteményeknek és esztéti­kai műveknek ezekből az áradatából és hogyan jut meg­felelő értékelési rangra az olyan alkotás, mely az igazi irodalmiság nemesfémjelzését érdemli meg. A minősé­get fenyegető mennyiség problémájával állunk itt szem­ben! A kiadó, a szerkesztő, a kritikus és az olvasó szá­mára egyaránt probléma ez. A kiadónak és a szerkesz­tőnek az értékes kézirat kiválogatása okoz gondot, a kri­tikusnak az irodalmi termelés áttekintése és az értékes művek kiemelése, az olvasónak végül — a kritikus irá­nyításának segítségével — az értékes olvasmány meg­találása. Fájdalom, olyan pontos esztétikai értékmérő, mint amilyenek a fizikai jelenségeket mérő eszközök, nem áll rendlkezésünkre. Viszont azonban kétségtelen, hogy abba se szabad belenyugodni, hogy tisztán csak a kiadói reklám vagy a politikai pártállás irányítsa az olvasók érdeklődését. Nagyon szükség van néhány ve­zető gondolatra, egyes módszerekre, bizonyos magatar­tásokra, melyek valahogyan lehetővé tegyék, hogy az esztétikai minőség el ne kallódjék a tisztán csak üzleti­­ célzatú termékek dagadó áradatában. Következő kérdést intéztük tehát a legilletékesebb személyekhez, hogy mi­nél részletesebb válaszukkal segítsék elő ennek az égető problémának megoldását. Hogyan lehet az irodalmi értékű alkotások kiválo­­gatódását a mai, mennyiségileg egyre dagadóbb könyv­­termelésből elősegíteni? Milyen módszereket és maga­tartást kíván meg ez a cél a könyvkiadóktól, a lapszer­kesztőktől, a kritikusoktól, az íróktól és az irodalmi ér­deklődésű olvasóktól. A beérkezett válaszokat karácsonyi számunkban közöljük. 4

Next