A Toll, 1929 (1. évfolyam, 1-36. szám)
1929-12-15 / 35. szám
A TOLL / Budapest, 1929. dec. 15. / 35. sz. "Nagy örömmel állapítjuk meg, hogy nemcsak a hivatásos kritikusok, de a közönség finomabb érzékenységű elemei is felismerték Zsolt Béla „Erzsébetváros“ című darabjában azt a kivételes irodalmi értéket, mely a mai színpadra kerülő gyári termékek torlódásában különös figyelmet érdemel. A költői életszemlélet, s a biztos színpadi érzék szerencsés egyesülésének terméke az „Erzsébetváros“, mely épp ezért üdítő középhelyzetet foglal el a minden valóságérzéktől elrugaszkodott hóbortszülöttek, s a legalantasabb rutint követő iparcikkek között. De volt egy egészen különös, sajátos terméke is ennek a darabnak, megszólalásra inspirált néhány igazi kritikusi hangot, kiváltott néhány olyan esztétikai mértékkel dolgozó véleménymondást, ami kellemesen elütött az újabb színházi tudósítások és kritikaérzajzok tiszta, iletve nagyon is nem tiszta pajtáskodássá váltott tónusától. Szász Zoltán, Relle Pál, Németh Andor és Ignotus Pál úgy írtak erről a darabról, ahogyan ez egy irodalmi műhöz, s ők magukhoz méltó, nem vonultatva mindjárt fel Shakespeare és Moliéret, mint ezt az irodalmi klikkszellemnek hódoló álkritikusok teszik, ha egy barátjuk darabjáról van szó, hanem a pártatlan esztéikai értékelés hangjait hallatva. De éppen az bizonyítja különösen eklatánsan Zsolt darabjának becsét, hogy megbírta ezt a hangot, mely nem kíván baráti áldozatot kritikusaitól, s viszont erkölcsi ércfedezettel bíró értékké tette a sok elismerő megállapítást, amit ezek a kritikusai tiszta lélekkel leírhattak. Nemzeti kamaraszínházában csákvári földművesek eljátszották ezen a héten Kodály -Háry Jánoskát. A Kamaraszínház színpada hivatásos színészeké, műkedvelőknek, legyenek azok főrangúak, vagy paraszti sorból valók, másutt a helyük. A meglepő vendégjáték alkalmából Justh Zsigmondra kell gondolnunk, aki szenttornyai birtokán, fából összeácsolt színházépületben népszínműveket adatott elő gazdasági munkásnőkkel, munkásokkal, cselédekkel. Ez a Justh Zsigmond főleg Párisban élt, azután — mint gyógyíthatatlan beteg — a Riviérán, Egyiptomban, s irt néhány nagyon figyelemreméltó regényt, „A pénz legendájáét, a „Fuimus“-t, „Gányó Julcsá“-t. Egy másik elfeledett magyar író, Petelei István neve a „Keleti Újság“ dec. 8.-i számából bukkan elő. Petelei István 3