Világ, 1989. június-augusztus (1. évfolyam, 3-15. szám)

1989-06-08 / 3. szám

VILÁG-KÉP 4 Műemlékvédelem KÜLPOLITIKA 10 Török verő Bulgária továbbra sem hajlandó elismerni a muzulmán kisebbség létezését 11 Reform-sorsközösségben Képes-e meghaladni Budapest a Varsóban elérteket? 12 Verés a Vencel téren Misha Glenny esete a csehszlovák rendőrséggel 13 Szigetekért csúcstechnológiát? Moszkva és Tokió területi vitájában a szovjet engedmény veszélyes precedenst teremthet 14 Nagy Népi Hurrá Mongóliában az utóbbi három évtizedet „eredeti” módon a pangás időszakának nevezik 15 Afrikai Afganisztán Addisz-Abebában mindeddig süket fülekre találtak a belső változásokat sürgető szovjet felhívások BELPOLITIKA 16 Törvényhozási láz A süllyedő hajón fölösleges arról dönteni, hogy északra vagy délre menjünk 18 Páholyból Száz-kétszáz tagra számít az Új Márciusi Front 19 Kérdések a „mi időnkben” 20 Krassó György: Melyik Nagy Imrét rehabilitálják? Király Béla: A menetelés visszafordíthatatlan 21 Elveszett az alkotmány? Nem lehet politikai csatározások eszköze 22 Kisebbségben Előítélet — azonosságtudat — nemzetiség GAZDASÁG 30 A lobbizás kisiskolája Gazdasági érvekkel zsarolják a kormányt 32 Se pénz, se szándék A „magyar” autóról 33 össztűz előtt Folytatódik az adóreform reformja 34 Temetni az államokat! Liska Tibor: „Itt a barom, ott a barom, hol a barom, ki a barom? - Én!” TÁRSADALOM 35 Kínára vetett szemek Maoisták a hatvanas évek Magyarországon 36 A fővádlott 37 Lefegyverző barátság A néphadsereg leszerelése 1956 novemberében KULTÚRA 40 Alattvalóképzőt vagy iskolát? A tankönyvek és az élet közötti ellentmondások nem feszülhetnek tovább 42 Hol volt a kutya elásva? Kézirat Moszkvában, kézirat Párizsban - könyv sehol 43 Irodalom kényszerzubbonyban Révai végrehajtotta, Lukács segített benne 44 „Milyen szépen félnek” „Ha az ember egyenruhás vadembereket lát, az kissé felbőszíti” Beszélgetés Jiri Menzellel VILÁG 1989. június 8. A hivatalnok hallgatása i­nterjúra akartam rábírni a minap az 1973-as filozófus­­- per egyik negatív szereplőjét, azt az államhivatalno­­­­kot, aki még ma is magas pozíciót tölt be, akkoriban­­ pedig az ügy egyik (telkes) végrehajtója volt. Igen- E szem felsorolni neki majdani kérdéseimet. Például: „«JL kik és hogyan hozták a tudomására, hogy segédkezek kell a társadalomtudósok kitiltásában? Tudta-e, hogy a vádak (­­antimarxizmus” és így tovább) alaptalanok és mai szemmel (mint a Politikai bizottság nemrégiben hozott döntése is mutatja ) tarthatatlanok? Hogyan ítéli meg saját maga akkori ténykedését, volt-e módja arra, hog kitérjen a rá váró szerep alól?... " Azt mondja: ne is folytassam. Nem nyilatkozik. Igyekszem kardoskodni amellett, hogy igenis nyilatkozzék. Legfőbb érvem az, hogy most végre tisztázhatná magát. emlékeztetem arra ( bár tudja ), hogy egyre erősebben támadják az elmúlt években­­évtizedekben viselt dolgaiért, itt lenne a nagy alkalom, hogy felvegye a kesztyűt. Az államhivatalnok azonban rendíthetetlen: sgép, sgép, hogy az MSZMP igyekszik jóvátenni 1973-as döntését, de ez csak a jéghegy csúcsa. A lényeg az, hogy mi van a döntés hátterében. Hogan működik eg­y párt belülről, mi késztette arra, hog ezt a rehabilitáló döntését meghogya? Mennyire a valódi tisztágó szándék, és mennyire a kényszer játszik szerepet? Szóval: ne várjam azt tőle, hog ha az MSZMP nem néz szembe önmagával igazán, ő szembenégyen. Ne várjam el tőle, hog mielőtt a párt minden igében fel akarná tárni egt ag esetet, ő egmagában megtege. Lg egszerűen képtelenség. Ő akár azt is vállalja, hog odadobják, a koncra váró tömeg elé a­dogatnak. Ha erre van most szükség, ám legen emelt fővel vállalja. Csak­ nyilatkozatot ne várjak, tőle, mert ebben a helyzetben értsem meg nem nyilatkozhat. E­nnyi a telefonbeszélgetésünk rövid summázata. Az állam­­hivatalnok­ elgazkógását nincs jogom megbírálni, bizonyára nyomós oka van arra, hog nem kíván élni a felkínált nyilvánossággal. A dologban nem is az ő személye az érdekes, hanem eg viszony. Az MSZMP és eg hű katonájának, a viszonya. A hivatalnok talán beszélne, de valami megfoghatatlan (?) tilalom köti őt addig, amíg a párt nem beszél a részletekről, ő sem nyilvánulhat meg. Valóban: a Politikai bizottság úg rehabili­tálta a két társadalomtudóst, hog nem részletezte a döntés és az üg hátterét. Mintha a fordítottja játszódott volna le az 1973-as kiátkogó döntésnek, akkor sem lehetett tudni a valódi miértekről, most sem. Lehet tehát valami a hivatalnok hallgatásában. Ő, aki pontosan tudja, hog mi történt 1973- ban (ezt érzékeltette a telefonban), bizonyosan tudja, hog mi mindenről kellett volna még beszélni a rehabilitáció kapcsán. Az MSZMP hallgat, és a tagjai sem beszélhetnek. Gondoljunk bele, hány ilyen üge volt az országnak! Hány perben és ügben születnek rehabilitációk! Hányszor változtat­nak meg korábbi ítéleteket, döntéseket! A magarágat csupán annyi: rossz, törvénysértő. Hagem az érdekelne: bogán és miért született nálunk ennyi égbekiáltóan rossz döntés. Kérem az államhivatalnokot , ne hallgasson. 3

Next