Világ, 1989. június-augusztus (1. évfolyam, 3-15. szám)
1989-07-27 / 10. szám
agy sem. Sokat beszélgettünk, és hamarjutottunk oda, hogy akkor tudunk a pályánon a legjobban működni, ha megfogalmazuk, amit addig éreztünk... Ezt nehéz kifejteni.. Ha megfogalmazzuk, amit megfogalmazunk az elmúlt húsz évben, mondjuk így... - Hangot kapott az a vágy, hogy szakítani kell az apák nemzedékével. A zenekar hamar népszerű ott, majd jöttek a kicsinyes támadások. - Hát igen. A támadások az ominózus pécsi kukaügyben csúcsosodtak ki... - A tisztességes emberek, a civilizált társadaom nevében Szabó László háborodott fel a Népszabadságban... - ...a labdát pedig a londoni nyilatkozatunk után ütötték le végleg, egy évvel később. Vlondvacsinált ügy volt mind a kettő, az is, hogy Pécsen kukát rugdosva kötözködtünk, az is, hogy a BBC-ben „ellenségesen" nyilatkozunk a hazai könnyűzenei intézményrendszerről. Ha utólag hallgatjuk a számokat, igazából semmi lázító, semmi ellenzéki nincs bennük, csak progresszív, őszinte magatartást fogalmaznak meg. - Egy társadalomban különféle erők működnek, különféle vélemények, akaratok, szándékok, érzések kavarognak. És ez így van rendjén. Az a generáció, amelyik hangosan utálta a Még fáj minden csók című számot, fogalmam sincs egyébként, hogy miért, pedig azóta is sokat gondolkodtam ezen, de hát borzasztóan utálták a számot és engem is... Szóval ez a generáció úgy érezte, hogy a rádión és a tévén keresztül az ő békésen csordogáló életébe betör valami nagyon más, és ettől valószínűleg megijedt. De a hangerő vagy a hosszú haj, a számok csak kis részei a dolognak. Ennél sokkal fontosabb, hogy egy társadalomban általában irritáló az, aki szabadon nyilvánít véleményt, s vállalja ennek ódiumát, a jót is, a rosszat is. Én ezt nevezem igazi szabadságnak. Az igazi szabadságot még ma sem értük el, valószínűleg nem is lehet. És amit elértünk, azt is el lehet tőlünk venni, vagy szűkebb keretek közé lehet szorítani. Kérdés az is, mit tud kezdeni valaki egy nála szabadabb emberrel. Ha semmit, tehát ha a másik szabadságát átvenni sem tudja és megsemmisíteni sem, akkor utálni, gyűlölni fogja őt. Ott a másik nagyobb szabadsága az orra előtt, és vele vagy sem, de ott van. - Gondolom, a szakma is nehezen fogadta el az együttest. - Az első beat-nagylemez, az Ezek a fiatalok tulajdonképp nem igazán a miénk, annak ellenére, hogy a számok nagy részét mi írtuk Bródyval. A lemez mutatja az akkori állapotot: körülbelül ennyit tudott mondani a generáció, ebben az arányban. Jóval később jelent csak meg a Nehéz az út, az első teljes Illés-lemez. Nem is dolgoztunk könnyen, nagyon átgondoltuk, mikor, mit csinálunk. - A BBC-nyilatkozat után be is tiltották az együttest. - Csak Budapesten, egy évre. Vidéken játszhattunk. -így tűnt akkoriban, hogy az a lendület, ami a számokban van, nem fog alábbhagyni. A célok könnyen megvalósíthatóaknak tűntek. - Egy darabig. - 1968 volt a fordulópont, gellert kapott ez a nemzedék. De ugyanakkor véget értek a diákmozgalmak, s ez volt a prágai események éve is. Négy esztendő múlva pedig megszületett az Európa csendes,... amit sokáig szintén nem lehetett lemezre venni. - Egy filmhez készült, Kardos Ferenc művéhez, a Petőfi 73-hoz, ami jelzi, hogy a generációk közti különbségeket - Kardos idősebb nálam - nem szabad eltúlozni, bizonyos emberek életkortól függetlenül is gondolkodhatnak hasonlóan. A filmrendezők egyébként szívesen hívtak minket. Bródy szokta mondani, hogy amit nem mondhattak ki direkten, azt kimondhatták a dalok segítségével. Ez fordítva is igaz, amit nem tudtunk lemezen megjelentetni, az filmen szerepelhetett. Aztán vége lett az Illésnek, jött a KITT-egylet, majd a Fonográf. A Fonográf-számok aligha ütköztek tiltásba. Klveszett valami, vagy csak egyszerűen megváltozott? - Borzasztó hétköznapi példát mondanék. Ha az ember valakit fel akar keresni, és nem hiszi el, hogy nincs otthon, egy darabig nyomja a csengőt, nyomja, nyomja, aztán elzsibbad az ujja, rájön, hogy ez hülyeség, elmegy, és később talán visszatér. Lehet, akkor több esély lesz a találkozásra. Az Illés igazából majdnem amatőr zenekar volt, főleg gazdasági szempontból. A Fonográf egészen más alapokról, egészen más technikai feltételekkel indult. Akkor kezdődött az úgynevezett „fegyverkezési hajsza” a rockzenében, minden együttes jobb és jobb cuccokat igyekezett szerezni, teljesen ésszerűen, hisz a közönség megtartásának ez volt a feltétele. - A Fonográfnak mennyiben volt más tábora, mint az Illésnek? - Sok új ember jött, sok régi kitartott mellettünk. De azt hiszem, az ő lelki nyugalmukat soha nem tudtuk helyrebillenteni. - Ha azt mondom, hogy szerintem a Fonográf zenében is, szövegben is jóval kommerszebb az Illésnél, elfogadható ez vagy sértés? - Egyáltalán nem sértés, ez műfaji kérdés. Amúgy sem vagyok sértődős. - Nem volt kár az otthagyott zászlóért? - Nem telt még el annyi idő, hogy erre pontosan válaszolhassak. Olyan ez, mint mikor az ember a válás előtt sokáig együtt élt valakivel. Egy ideig azt sem lehet megmondani, volt-e értelme az együttélésnek vagy a válásnak. Az az érzésem, az Illés-zenekar mindenképp megszűnt volna, ha nem akkor, néhány évvel később. - Nemcsak egy zenekar, hanem egy szerep is odalett. - Nem egészen erről volt szó. Ha nem ezt tesszük, a külső támadások teljes emigrációba, lelki és művészi emigrációba kényszerítenek bennünket. És isten tudja, mi történt volna, ha Illésként belecsöppenünk a hetvenes évek második felébe... Később sokkal nagyobb csalódás árán mentünk volna szét. - Az Illés-korszakot folytatják Szörényi levente önálló lemezei, közülük is főleg az utolsó, a Végtelen úton, amin nem egy énekes játszik különböző számokat, hanem egy ember vall magáról, a barátairól, a szerelmeiről. - A Végtelen úton összefoglalja azokat a felismeréseket, amiket az elmúlt években levontam a magam számára. Arról szól, hogy a dolgokat meg kell szenvedni, és hogy soha semmi nem befejezett az ember életében. Bármennyire pesszimista is elképzelésünk a világról, a helyzet a világ, az életed befejezet lensége optimizmust adhat. - Elég szomorú embert hallani ezen a lemezen. - Lehet. - Valaki egyszer azt mondta, Szörényi levente a legmagányosabb ember Magyarországon. - Biztos vannak nálam magányosabbak is... - Ismert, népszerű ember. Boldog is? - Számomra a boldogság nem egy kábítószeres lebegés, ami bizonyos ideig tart, és ha vége, akkor újabb dózist adunk magunknak. Az ember akkor boldog, ha értelmes dolgokat tud csinálni, ha számítanak rá, ha valamiért fontos valakiknek, ha... nem akarok túl hangzatos szavakat használni, de akkor boldog, ha emberként tud élni az emberek közt, ez nem lebecsülendő, ezt már majdnem nevezhetjük boldogságnak is. D. Magyar Imre :Azonnal bevarrt minket, akkor már legalább húsz gyereket vallattak a szó szoros értelmében..." Egy forró pillanat - koncerten VILÁG 1989. július 27. 45