Világ, 1989. június-augusztus (1. évfolyam, 3-15. szám)

1989-08-17 / 13. szám

jlág-kép 4 Játék a lehetetlennel? VkTIÁLIS 6 Betiltott előadások 7 ki viseli a képünket? 8 Taxisok és rendőrök 9 Nincs többé harmadik világ UILPOLITIkA 10 Észtországújra a világtérképen „Országunk megszállás alatt, gyarmati sorban él” 12 Szovjet Walergale-ügy? „Az üzbég maffia felgöngyölítése során a szálak olyan politikusokhoz vezettek, akiknek az elítélése beláthatatlan következményekkel fenyegetett" 14 Nemzeti és kereszlénydemokrácia Lengyelországban „A romló gazdasági helyzet, a kilálástalanság kedvez a hagyományos eszmeáramlatoknak" 15 kötetlenül Magyarország vendégként részt vesz az el nem kötelezettek belgrádi csúcsértekezletén BELPOLITIkA 16 Földcsuszamlás előtt? „A zászlóra tűzött »harmadik út« eddig több zavart okozott, mint amennyi kétséget eloszlatott" 18 Megváltó kerestetik „Nagyon sok ilyen képviselőre volna még szüksége ennek a szegény országnak” 20 kié a bérlakás? Azé, aki megfizeti 21 Az államosított árvácskák 22 A guberáló egy napja „Délután újra kezdenek megtelni a kukák, ilyenkor még nem bűzlik és nem rohad a szemét" GAZDASÁG 26 Szabad a valuta! „Amíg egy kisebbség profitálni fog a liberalizálásból, addig az ország egészének a vállát még súlyosabb adósságteher nyomja” 28 A csodavárás veszélyei „Kialakulhat egy olyan közmegegyezés, amely a jelen nemzedéknek előnyös, ám a jövő szempontjából tragikus lehet” 29 A pártvagyonról „A jövőben az MSZMP-nek és az általa irányított szervezeteknek nem is lesz rá szükségük" 80 Szendvicsember az utcán TÁRSADALOM 82 Amerika és Moszkva közölt „Szamizdatszerzőként az utolsó pillanatban hívtak meg, hiszen nem sokkal később Magyarországon »kitört a szabadság«” 33 A semlegesség felé 34 Számoló egyház „A vállalkozásokban óvatosak vagyunk, meg azután nincs is igazán mit befektetni” Földtörténet „A békepapok a teljes fizetésüket, a többiek csak egy részét kapták meg az államtól” 36 Az ellenzék hibái és a Pozsgay­­kérdés Tamás Gáspár Miklós írása KULTfJRA 38 (.ándzsahegy Egy Erdélyből kitoloncolt költő a Szabad Európa Rádió budapesti irodájának élén 40 l^het-e terhes a Szabadság-szobor? A politikai plakát ugyanolyan rituális kellék volt, mint a koszorúzások vagy az ünnepi tévéműsor 41 Vonzások és választások 43 Az alakuló pasziánsz „írónak túlságosan filmes vagyok, filmesnek túlságosan író, a szövegírók között túlságosan Bereményi” Túl a fákon-j^olc ismeri magyar értelmiségi fclhí­­/■ / vasi teli közzé a múlt hét szombal­j / ján. Felhívásukban azt szorgalmaz­/ m/ zák, hogy ez év októberében üljön / össze egy olyan tanácskozás (a JL. szárszói és a monori konferenciák szellemében), amelyen szellemi életünk független képviselői vitatnák meg az új. 90-es évekbeli Magyar­­ország társadalmi, politikai és gazdasági problémáit. Mint írják : „F találkozó kísérletet lehet arra, hogy a fákon túl meglássa az erdőt, a pártprogramokon és a kampányokon túl körvonalazza a kilencvenes évek magvar társadalmin ”, !\cm nehéz a felhívásból észrevenni, hogy a szerzők (jő néhányuk maga is tagja valamilyen pártnak vagy politikai szervezetnek) Magyarország mai válságos helyzetében elégedetlenek a puszta pártpolitikával, doggal azok. Mintha az utóbbi időben valóban csak a pártokra és programjaikra figyelnénk, holott az egyre több pártprogram-fa összegződése távolról sem jelent Iársadalomerdői. Márpedig mégiscsak ez utób­bit kellene látnunk. Persze a szuverén szellemek találkozója sem hoz­hat csodákat. De szerepe mégsem csekély. Ráirányít­hatja a figyelmet arra. hogy a ma zajló pár(t)beszéd - bármily nélkülözhetetlen is - önmagában nem oldhatja meg a nemzet gondjait. Éppen most. a választások elölt van égetően szükségünk arra. hogy ne csak a pártok beszéljenek, hanem legyenek más kommunikációs csatornáink is. Hogy beszélhessenek egymással független értelmiségiek. És egyáltalán: az emberek. Akkor követnénk cl a legnagyobb hibát, ha a választási harc követelményeinek rendelnénk alá a társadalom spontán bcszólési igényeit. Ha jól érzéke­lem. ezt akarják elkerülni a felhívást aláírók is. I)c nem pusztán azért jelentős a kibocsátott fölhí­vás. mert nagy nemzeti sorskérdéseink megvitatására szólít föl. Ilyenre már számtalanszor, mások is fölszó­lítottak bennünket. Azért jelentős ez a fölhívás, mert hiányzik belőle a megváltó ideológia, a kibontakozási recept fölállításának szándéka. Józan és pragmatikus. Ilyen kérdések sorjáznak a szövegben: mi lesz. ha nem tud megállapodni az ellenzék és az MSZMP? Mi lesz. ha fizetésképtelenek leszünk, ha nem sikerül a kormány konszolidációs programja? Mi történik, ha kezelhetetlen hatalmi űr támad? Ha a gorhacsovi reform kifullad? Ha megszűnik Kelet és Nyugat közeledési folyamata? És így tovább és így tovább... Nem lenne jó, ha valaki mindezekre azt mondaná: már megint kishilück vagyunk. Hiszen - ugyebár - a gorbacsovi reformokat nem lehet visszafordítani, fize­tésképtelenek úgysem leszünk, a hatalmi űrt meg betöltik valahogy az ellenzéki szervezetek. Valóban. Kishilück ne Jegyünk. De - könyörgök - nagyhitűek sem. Annyiszor voltunk már. Ezért hát ne tervezzünk a lehelő legoptimálisabb jövőre. Ne építsünk stratégi­át arra. hogy csak egyetlen lehetőség van. És ha nem jön be? A jó értelemben vett profi politika olt kezdődik, ha változatokban gondolkodunk, ha várakozásaink ellen­kezőjére is van használható stratégiánk. Akkor nem foghatnak rajtunk a diktatúrák. 1 ------aJÍLjK c I1ÁG 1989. augusztus 17. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék