Világ, 1989. június-augusztus (1. évfolyam, 3-15. szám)
1989-08-24 / 14. szám
► 1989. augusztus 24. VIIAt témákról. Adam Michnik a június 16-i beszédem után kifogásolta annak egyes részeit. Emlékeztetett például arra, hogy a szovjet csapatok még soha nem mentek ki egyetlen országból sem pusztán azért, mert azt az emberek követelték. Ez igaz, ám ha nem kezdjük el sürgetni, hogy távozzanak, sohasem fognak kimenni! Csakhogy azért, mert nem volt szabad valamit csinálni, de most már lehet, még mindigbaj lehet belőle". Raj Medvegyev nemrégiben éppen ezért bírálta Jelcint és Szaharovot: jó-jó, hogy nagyobb demokráciát szorgalmaznak, ő ezt támogatja is, egészen addig a pontig, amíg nem veszélyezteti az - őszerinte - törékeny szovjet demokráciát. Ez a felfogás térségünkben meglehetősen elterjedt. Ámde senki nem tudja, hol az a bizonyos pont. Nem osztom ezt a véleményt, de megfontolás tárgyává teszem. De legelőbb szögezzünk le néhány tényt. Ha Magyarország meghatározott külpolitikai lépései odavezethetnek, hogy egy korábbi, a mainál kevésbé függetlenebb állapotba csúszik vissza, akkor ez azt jelenti, hogy a legfontosabb nemzeti kérdésben nem bírunk teljes rendelkezéssel. Mások dönthetnek a fejünk fölött. Ez esetben viszont tisztázni kell, hogy kik ezek, és milyen a hozzájuk fűződő viszonyunk. Minthogy alapvető információk vannak elzárva a nyilvánosságtól, nagyon nehéz racionálisan vitázni a Szovjetunióval szemben lehetséges mozgásterünkről. Egy ésszerű külpolitika kialakítása, annak megválaszolása, hogy mi lenne számunkra a legideálisabb hely Európában, információkat igényel, és mi azokat akarjuk vitára kényszeríteni, akiknél ezek az ismeretek megtalálhatóak. Végül is külföldön a belső folyamataink alapján ítélnek meg minket. Hiszen eddig elsősorban azért kaptunk „feddést”, mert úgymond teret engedünk a kapitalizmusnak, és kevésbé azért, mert feszegetjük a szövetségi rendszer korlátait. Hogyan látja az időközi választások után a Fidesz jövőjét? Működésünk fő területe továbbra is a politikai kultúra átformálása, a tömegtámogatás megőrzése. A kerekasztalnál mi is helyet foglalunk, de nem ez az elsődleges feladat. - Nem csábító a hatalom? - Már akinek. Az a kormány, amely a választások után a nyakába veszi ezt a hatalmas csődtömeget, az nagyon keserves keresztet emel a hátára. Ez inkább taszító, semmin vonzó feladat. Ha majd népszerűtlen gazdasági intézkedéseket kell meghoznia egy kormánynak, akkor azt a kormányzó szervezetet tagságának és választóinak egy része cserben hagyhatja. Még a kommunisták is visszajöhetnek. De hát ezeket a nehéz döntéseket nyíltan kell vállalniuk a kormányt alakító ellenzéki szervezeteknek. - Nem fordulhat elő, hogy a kudarctól való félelem miatt folytatódik a nehéz lépések elodázása a halogatás? - A komolyabb ellenzéki szervezetek vállalnák a kockázatot. Akár a Fidesz is, persze parlamenti jóváhagyással. Szerintem az ellenzék, sőt némelyik ellenzéki szervezet önmagában is kormányképes. Az MDF legutóbbi győzelme nagyon jellemző volt. - Az ellenzéken belül nem okozott feszültséget a három MDF-jelölt sikere? - A kerekasztalnál semmi ilyesmit nem éreztem. Mi az MDF győzelmének örülünk, méghozzá azért, mert elhiteti az emberekkel, hogy a kommunistákat meg lehet verni a választásokon. Minden pártpolitikai torzsalkodásnál többre tartom, hogy az ellenzékiség gondolata felülkerekedett. - Mi lesz, ha az történik az általános választáskor, ami Lengyelországban, miközben nálunk nincsenek előre leosztva a lapok? - Sajnálom, hogy az MDF arra készül, ho, lesznek kommunista miniszterek is a kományban. Ha én megfelelő erővel rendelke politikai szervezet vezetője lennék, bizony másképp nyilatkoznék. Mi egy olyan er ellenzéki kormányt szeretnénk, amelyből maradna az MSZMP. Ugyanakkor egy, MSZMP számára megalázó vereség, ami ata én a voksok legfeljebb 15 százalékának megszerzését értem, igen veszélyes helyzet hozna létre, bár semmi furcsát nem látna benne. Nem látható előre, mi is fog történi A Szolidaritás sorsa mindenesetre figyelmezető. Egy tízmilliós, törvényesen bejegyző mozgalmat egyetlen éjszaka alatt le lehet söpörni... - Van esély arra, hogy a megbeszélések körét bevonják a fegyveres erőket? - Az MSZMP nem hatódik meg az érveintől. Ilyenkor csak egyet lehet tenni: a nyilvánossághoz fordulni, csak ez a nyomás bírható jobb belátásra, de az MSZMP a nyilvánossághoz sem járul hozzá. Ez a 22-es csapdáj. Az egyetlen erőnk, hogy a társadalom min nagyobb hányada támogatja elveinket. Ezzt azonban nem lehet senkit sem kényszerűen ez jobbára a kocsmai beszélgetésekben nyilvánul meg, ami persze sokszor fontosabb mint a zajos tüntetés. Az, hogy a söröskorsók mellett is támogatják csak a hatalom birtokosának lehet megnyugtató ettől az ellenzék még messze van. Pontosan. Az MSZMP egyébként érzi a „bizalmi válságot”. Máskülönben egy párt amely szó szerint uralja az országot, miér ülne le egy maroknyi ellenzékivel a tárgyalóasztalhoz? Az MSZMP is sejti, hogy a társadalom jelentős része úgy gondolkodik, mint mi Ez az ellenzéken belül különösen igaz a Fideszre, mert egyszerűen és közérthetően fogalmaz. A Fidesz vezetőinek szinte elevi kötelezettsége, hogy bármilyen bonyolult kérdésről van is szó, a tömegtájékoztatásban a lehető legvilágosabban kell kifejezniük magukat. Talán ezért vádolják gyakorta a Fideszt demagógiával. - Különbséget kell tenni a tiszta, rövid tömör mondatokban fogalmazás és a demagógia között. A demagóg nem érvel, az érzelmekre próbál hatni. Mi bedobunk nagyon népszerű jelszavakat, viszont érvelünk is mellettük. De a nyilvánosság nagyon egyoldalú, sokszor csak a jelszavak hangozhatnak el, nincs azonban módunk érvelni, vitatkozni. Csöndben kellene hát maradnunk? Újra és újra rá akarjuk szorítani az MSZMP-t, hogy tessék nekilátni vitatkozni velünk. Az általunk megálmodott politikai kultúrába az is belefér, amit én kaptam a beszédem után. Nem az a bajom, hogy lebitangoznak, hanem hogy én, aki ellentétes álláspontot vallok, ezt nem tudom kifejteni. Legalább lenne néhány fórum, ahol egyenlő esélyekkel indulnánk! Vida László :Bizonyos elvekből egyszerűen nem engedhetünk" 20