Világ, 1989. június-augusztus (1. évfolyam, 3-15. szám)

1989-08-24 / 14. szám

22 1989. augusztus 24. VILÁG Belpolitika A zugligeti plébániatemplom előtt nagy a sürgés-forgás. NDK rendszámú autók, a Máltai Lovagrend keresztjét viselő mentők, nyugatnémet kamionok, jövés-menés. A külső udvarban egy asztal mögött arisztokratikus külsejű német hölgy osztja a reggelit: ma, augusztus 18-án krémsajtot, kakaót, tejet, zsömlét. A magyar és nyugatnémet máltaiak - együtt a magyar és a nyugatnémet Vöröske­reszttel - több száz, az NSZK-ba áttelepülni szándékozó keletnémet menekült mindenna­pos ellátásáról gondoskodnak. Odaérkezé­­semkor a Vámhivatal egy tisztje egy teherau­tórakomány sátor átvételét ellenőrzi: ezekben laknak majd, akik eddig gépkocsikban és az ideiglenesen bezárt NSZK-konzulátus környé­kén várták sorsuk jobbra fordulását. A Máltai Szeretetszolgálat eddig körülbelül száz, főleg kisgyermekes családnak szerzett fedelet a magyar fővárosban. További szállásadók je­lentkezését is várják. Nem keltek feltűnést a felbolydult Szarvas Gábor utcában, észrevétlenül jutok be a belső udvarba. Körülbelül százötvenen várják, hogy az asztalhoz szólítsák őket, tanácsot kapni, hogyan tovább? Útlevele - nyugatnémet - legtöbbjüknek már van, nincs azonban benne magyar vízum, az országot egyelőre nem tudják elhagyni. A tanácsok lényege tehát: türelem, türelem. Günter (a cikkben szereplő menekültek ne­vét a szerkesztőség megváltoztatta) türelmes, de elszánt. Megkísérelte a szökést 65-ben, 79- ben, 87-ben, s végül az idén is. A határról ezúttal egyszerűen visszaküldték. Csupa izom karját-mellét tetoválások borítják: a börtönben szerezte őket, korábbi vállalkozásai miatt négy évet ült, ha most­­visszamenne szülővá­rosába, 6-7 év várna rá. Elke és Monika huszonegy évesek. Elegük volt­ a kilátástalanságból, a reménytelen la­káshelyzetükből, az alacsony bérből - egyikük bolti eladó, a másik könyvkötő. Az otthoniak már tudják, hogy nem térnek haza. Gerda (35 éves) a barátjához szeretne köl­tözni. Építészmérnök. Az indokai: „minden”. A sok apróság, a mindennapok nyűgei, saját megfogalmazása szerint „az első német mun­kás-paraszt állam”. Sabirte csak huszonhárom éves, a városban lakik, nyugatnémet barátjával. Amikor meg­szólítom, kérdőívet tölt ki, mihelyt megígérem, hogy nem szerepel saját nevén a riportban, készségesen válaszolgat. Popcsillagocska, odahaza képtelen űzni a mesterségét. Nin­csen telefonja, az autóra tizenöt éve vár a családja, nem jut hozzá a hivatásához szüksé­ges import „elektronikához”. („Két éve űzet­tem be egy mikrofonra nyugatnémet márká­ban. Azóta is várom.”) Havi jövedelme magas, 2500 NDK-márka volt. Visszamegyek a külső udvarba. Megkér­dem a reggeliosztó hölgyet: hány adagot ad ki egy nap? Barátságosan bár, de megtagadja a válaszadást. „Ön is ezt mondaná, nem?” Megérkezik dr. Szondy Mária, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke. Tőle meg­tudom, hogy egyre jobbak a kapcsolataik a magyar hivatalossággal, a Fővárosi Tanács helyet ajánlott fel további sátrak felállítására, a Vöröskereszt és a János Kórház élelmiszert küld. Bentről kijön egy úr, akitől először érdeklőd­A Belügyminisztérium eddigi tevékenysé­gével csak azt bizonyította be, hogy alkal­matlan a menekültügy intézésére - véli a Menedék Bizottság, amely hazánkban egye­dül vállalkozott a menekültek teljes körű kép­viseletére. Kérdéseinkre a szervezet képvise­lője, dr. Fényi Tibor válaszolt.­­em, és aki barátságosan, de igen tartózkodó­an tájékoztatott erről-arról. Mostanra ő is a máltaiak öntapadós címkéjét viseli az ingén. (Egyébként: nagy könnyebbség, hogy Szent Istvánra sok vezető lovagrendi érkezik Ma­gyarországra, bekapcsolódnak a már ittlévők munkájába. Pénz nemigen számít, és a rend nem szűkkeblű.) Szondy doktornő, aki nem tudja, hogy már jártam bent, felvilágosít: a második kapun a nyugati tudósítók sem lép­hettek be. Nem veszem rossz néven, hogy igazolványt kér. „Ha cikket ír, legyen tekintettel a céljainkra” - köti a lelkemre. - Megértem, nagyon is megértem. Kőrös László — Milyen kötelezettségeket vállaltunk azzal, hogy csatlakoztunk a genfi konvencióhoz? - Magyarország kijelentette, hogy a kon­venciót szűken értelmezi. Azzal a megkötés­sel írta alá, hogy előírásait a Romániából érkezőkre nem tartja érvényesnek, Európán kívüli államokból nem fogad be senkit, és nem Máltai vendégszeretet Menekülés az „első német munkás-paraszt államból” Lapzártakor hírügynökségi jelentések alapján 450, más értesülések szerint mintegy 1000 NDK-beli állampolgár szökött át múlt szombaton Sopron mellett Ausztriába. A hazánkban tartózkodó keletnémet menekültekkel foglalkoznak alábbi cikkeink. Kelet-Európa csendőre? Az illegális határátlépés szabálysértés lesz, mint például az utcai szemetelés ■ö . Már nyolcszáz NDK menekült tartózkodik a Zugligeti úti plébánián

Next