Világ, 1989. június-augusztus (1. évfolyam, 3-15. szám)
1989-08-24 / 14. szám
22 1989. augusztus 24. VILÁG Belpolitika A zugligeti plébániatemplom előtt nagy a sürgés-forgás. NDK rendszámú autók, a Máltai Lovagrend keresztjét viselő mentők, nyugatnémet kamionok, jövés-menés. A külső udvarban egy asztal mögött arisztokratikus külsejű német hölgy osztja a reggelit: ma, augusztus 18-án krémsajtot, kakaót, tejet, zsömlét. A magyar és nyugatnémet máltaiak - együtt a magyar és a nyugatnémet Vöröskereszttel - több száz, az NSZK-ba áttelepülni szándékozó keletnémet menekült mindennapos ellátásáról gondoskodnak. Odaérkezésemkor a Vámhivatal egy tisztje egy teherautórakomány sátor átvételét ellenőrzi: ezekben laknak majd, akik eddig gépkocsikban és az ideiglenesen bezárt NSZK-konzulátus környékén várták sorsuk jobbra fordulását. A Máltai Szeretetszolgálat eddig körülbelül száz, főleg kisgyermekes családnak szerzett fedelet a magyar fővárosban. További szállásadók jelentkezését is várják. Nem keltek feltűnést a felbolydult Szarvas Gábor utcában, észrevétlenül jutok be a belső udvarba. Körülbelül százötvenen várják, hogy az asztalhoz szólítsák őket, tanácsot kapni, hogyan tovább? Útlevele - nyugatnémet - legtöbbjüknek már van, nincs azonban benne magyar vízum, az országot egyelőre nem tudják elhagyni. A tanácsok lényege tehát: türelem, türelem. Günter (a cikkben szereplő menekültek nevét a szerkesztőség megváltoztatta) türelmes, de elszánt. Megkísérelte a szökést 65-ben, 79- ben, 87-ben, s végül az idén is. A határról ezúttal egyszerűen visszaküldték. Csupa izom karját-mellét tetoválások borítják: a börtönben szerezte őket, korábbi vállalkozásai miatt négy évet ült, ha mostvisszamenne szülővárosába, 6-7 év várna rá. Elke és Monika huszonegy évesek. Elegük volt a kilátástalanságból, a reménytelen lakáshelyzetükből, az alacsony bérből - egyikük bolti eladó, a másik könyvkötő. Az otthoniak már tudják, hogy nem térnek haza. Gerda (35 éves) a barátjához szeretne költözni. Építészmérnök. Az indokai: „minden”. A sok apróság, a mindennapok nyűgei, saját megfogalmazása szerint „az első német munkás-paraszt állam”. Sabirte csak huszonhárom éves, a városban lakik, nyugatnémet barátjával. Amikor megszólítom, kérdőívet tölt ki, mihelyt megígérem, hogy nem szerepel saját nevén a riportban, készségesen válaszolgat. Popcsillagocska, odahaza képtelen űzni a mesterségét. Nincsen telefonja, az autóra tizenöt éve vár a családja, nem jut hozzá a hivatásához szükséges import „elektronikához”. („Két éve űzettem be egy mikrofonra nyugatnémet márkában. Azóta is várom.”) Havi jövedelme magas, 2500 NDK-márka volt. Visszamegyek a külső udvarba. Megkérdem a reggeliosztó hölgyet: hány adagot ad ki egy nap? Barátságosan bár, de megtagadja a válaszadást. „Ön is ezt mondaná, nem?” Megérkezik dr. Szondy Mária, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke. Tőle megtudom, hogy egyre jobbak a kapcsolataik a magyar hivatalossággal, a Fővárosi Tanács helyet ajánlott fel további sátrak felállítására, a Vöröskereszt és a János Kórház élelmiszert küld. Bentről kijön egy úr, akitől először érdeklődA Belügyminisztérium eddigi tevékenységével csak azt bizonyította be, hogy alkalmatlan a menekültügy intézésére - véli a Menedék Bizottság, amely hazánkban egyedül vállalkozott a menekültek teljes körű képviseletére. Kérdéseinkre a szervezet képviselője, dr. Fényi Tibor válaszolt.em, és aki barátságosan, de igen tartózkodóan tájékoztatott erről-arról. Mostanra ő is a máltaiak öntapadós címkéjét viseli az ingén. (Egyébként: nagy könnyebbség, hogy Szent Istvánra sok vezető lovagrendi érkezik Magyarországra, bekapcsolódnak a már ittlévők munkájába. Pénz nemigen számít, és a rend nem szűkkeblű.) Szondy doktornő, aki nem tudja, hogy már jártam bent, felvilágosít: a második kapun a nyugati tudósítók sem léphettek be. Nem veszem rossz néven, hogy igazolványt kér. „Ha cikket ír, legyen tekintettel a céljainkra” - köti a lelkemre. - Megértem, nagyon is megértem. Kőrös László — Milyen kötelezettségeket vállaltunk azzal, hogy csatlakoztunk a genfi konvencióhoz? - Magyarország kijelentette, hogy a konvenciót szűken értelmezi. Azzal a megkötéssel írta alá, hogy előírásait a Romániából érkezőkre nem tartja érvényesnek, Európán kívüli államokból nem fogad be senkit, és nem Máltai vendégszeretet Menekülés az „első német munkás-paraszt államból” Lapzártakor hírügynökségi jelentések alapján 450, más értesülések szerint mintegy 1000 NDK-beli állampolgár szökött át múlt szombaton Sopron mellett Ausztriába. A hazánkban tartózkodó keletnémet menekültekkel foglalkoznak alábbi cikkeink. Kelet-Európa csendőre? Az illegális határátlépés szabálysértés lesz, mint például az utcai szemetelés ■ö . Már nyolcszáz NDK menekült tartózkodik a Zugligeti úti plébánián