Világ, 1989. szeptember-december (1. évfolyam, 16-32. szám)

1989-09-07 / 16. szám

44 Kultúra Vágyálom vetítőgép nélkül? Filmélményeink színhelye mindig is a mozi lesz Mi lesz a mozi sorsa a jelenlegi videómánia és az amerikai kommerszáradat közepette? Kialakul a nem piaci jellegű filmterjesztés, azaz feltámadnak a filmklubok, a klubmozik? A filmklubszövetség jelenleg se alkalmas vetítőhelyeket, se nagyobb filmválasztékot, se képzett előadókat nem tud biztosítani ehhez. Ez utóbbi talán a legfontosabb, ismerték fel egyes Filmkészítők. Szabó István filmrendező kezdeményezésére tavaly mozgókép-elméle­ti szak indult a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ez úgynevezett vezetőképzés mo­ziüzemi vezetők, Filmgyárban, a televíziónál, a művelődési minisztériumban vagy a különbö­ző videóvállalatoknál dolgozók részére. A hároméves képzés alapvetően „Filmművésze­ti műveltséget” és bizonyos terjesztői-irányítói ismereteket akar adni. Ez év szeptemberétől az Esztergomi Tanítóképző Főiskolán filmter­­jesztő specializáció indul a közművelődés szakos hallgatók részére. Az előkészület, a hivatalos akadályok „megmászása” két évet vett igénybe, s korszerű vetítőhelyük, megfele­lő berendezésük még most sincs. Mivel ez az egyetlen hely az országban, ahol ilyen oktatás indul, érthető, hogy több más tanítóképzőről és főiskoláról is jelentkeztek hallgatók. Mit takar a Filmterjesztő elnevezés? Lányi András filmrendező, a szak irányítója szerint ez szerencsétlen kifejezés, tükrözi a filmkom­­munikáció egyirányú rendjét: a terjesztő „levi­szi” a nép közé a kész kultúrjavakat. Terjesz­teni azt kell, ami nem terjed magától. Egy közlésre alkalmas nyelv akkor válik teljes értelemben nyelvvé, amikor azon párbeszéd folyik. Ők a Filmcsinálók és a nézők szerepkö­re közötti merev határokat szeretnék feloldani, ezért inkább azt mondanám, hogy kulturális közvetítőket szeretnének képezni, s ehhez a Film társadalomtörténetét választották kiindu­lópontul. Ez különbözik a klasszikus Filmtörté­nettől, elsősorban a filmnézés története. Mi­lyen csatornákon találkozik közönségével a film, és milyen kulturális áramlatokba vág rendszerbe illeszkedik egy adott korszak Ilin művészete. Egészen más a régi idők mozij, és megint más a mai helyzet, amikor a audiovizuális kommunikációs rendszerébe sokféle, a mozgóképhez fűződő tevékenység keresi a helyét. - Nem kerülhető meg­­a kérdés, hogy mi­­ szerepe a videónak a feltételezett audiovizuá­lis kultúrában? - Egyrészt ellene hat a Filmkészítés - terjesztés merev elkülönülésének. Másrész­t Lányi András szerint - szárnyakat adna annak, hogy az egész audiovizuális kultúra­szakmai jellege háttérbe szoruljon, és csal olyan tudást, készséget jelentsen a filmmel,­­ videóval való bánni tudás, amit felhasználhat­nak a publicisták, az oktatók, a kutatók. A közéleti és a közművelődési tevékenysége folytató emberek. Tehát a legkülönbözőbb oktatási intézmények keretében folyhatna fil­mes oktatás, és talán ez lenne az igazi. A mozgókép valóban köznyelvvé válna, melyet sokfelé beszélnek. A sokféle alkalmazás so­rán válogatódnának ki azok, akik e nyelv művészeivé lesznek, nem a színiakadémia felvételi vizsgáin, tizennyolc éves korban. Ek­kor persze a művészképzést is merőben­­ alapokra kellene helyezni. De visszatérve a videóra, sokféle előnye, alkalmazási lehetősé­ge mellett hangsúlyozni szeretném, hogy az elektronikus média éppen művészi téren nemt versenyezhet ma még a vetített képpel. Gyen­gébb képfelbontó képessége következtében silányabb a látvány, a hozzá fűződő néző szokások pedig alkalmatlanná teszik a művé­szi befogadás számára (műsordömping, meg­osztott Figyelem stb.). Házi videótárunk, ha majd lesz, csak emlékeztetni fog filmélménye­inkre, amelyek színhelye akkor is a mozi lesz Ha lesz még mozi. Iludva Árpádl Nem foxi-maxi: MSZMP Szabadegyetem Ki kellett dobni a párttörténeti tankönyveket A Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet 1957-ben szervezték újjá. Számtalan gazdasági, hivatali beosztáshoz - például a fegyveres testületeknél - elvárták ennek az intézménynek a diplomáját. Az okmány állami felsőfokú végzettséget igazolt. A társadalmi értékítélet azonban ezúttal is figyelmen kívül hagyta a hivatalos állásfoglalást: a köznyelv csak foxi-maxi egyetemnek hívta. Ez az általánosítás, mint általában, ebben az esetben is igazságtalan - állítja Antal János, az MSZMP Budapesti Bizottság Politikai Pro­paganda és Művelődési Központ igazgatóhe­lyettese. - Nem tagadva ennek a képzési módnak a valós hiányosságait, ma sem illik megfeledkezni arról, hogy itt valódi szellemi műhelymunka is folyt. Olyan oktatók tevékeny­kedtek nálunk, mint Hermann István, Szabolcsi Miklós, Maróti János, Gergely Jenő vagy Aradi Nóra. Túlzás nélkül mondhatom, a magyar értelmiség jelentős része vagy itt tanított, vagy az egyetem elvégzése után itt mélyedt el választott tárgyában. Talán ironikusnak hang­zik, de a jelenlegi ellenzék jó néhány vezető egyénisége a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem hallgatója volt.­­ Valószínűleg azért, mert más lehetőség nem­igen akadt, hogy a hivatalos ideológiától eltérő véleményeket is megismerhessenek. így volt? - A kérdésben benne van az esti egyetem, 1989. szeptember 7. VIL

Next