Világ, 1989. szeptember-december (1. évfolyam, 16-32. szám)

1989-10-12 / 21. szám

vilAg-kép 4 Játék a betűkkel aktuális 9 Az „elutasítási front” vereségei KÜLPOLITIKA 10 NDK: Jön a tömeg 11 Fegyverbe, Románia! Ceausescu atombombáról álmodik 12 Szovjet sztrájkok Sztálin után Vagyim Belocerkovszkij írása 14 A Világ Bírái „Nem kétséges, hogy helyes döntéseket hoznak” 16 Okos lányok Lengyelországa „Új pártok is elő fognak lépni a színfalak mögül" 18 Lehet egy szóval kevesebb „A pártszakadást elkerülte az MSZMP” „Menjen, akinek van jó családra reménye” 22 Ez a rendszer nem jó A második szabad választásra készülnek Vámpirongató „Nem kétséges, ki van kiszolgáltatva kinek” „Ellenséges és nem kívánatos könyvek jegyzéke" PÉNZ GAZDASÁG 26 Inkubátor helyett piac „Aki alaposabban figyelte a szeszélyes árfolyammozgásokat, az rájött, hogy inkább a különböző bankári logikák okozzák az eltéréseket” 27 Esnek-e az árfolyamok? 28 Kis lépések taktikája? „Könnyebb lenne a dolgunk, ha egy összegben kapnánk mondjuk kétmilliárd dollárt” 29 Összeomlás előtt „A nemzeti valuták árfolyamát egy fogyasztói kosár alapján állapították meg” 30 A vég kezdete Esélylatolgatás: hogyan fogják felszámolni a Budaprintet TÁRSADALOM 33 Korszakvég 34 Lakások a kártyavárban Tüntetést szervezhetne a kormány? 36 Veszélyben a magyar demokrácia Tamás Gáspár Miklós cikksorozata (4) KULTÚRA 38 Csámcsogás helyett „Arról van szó, hogy az írótársadalom szeretne végre politikai és ideológiai kontroll nélkül otthon lenni a saját lapjában” 39 Nézem a tévét 40 Magyar film - forgatókönyv 42 Jogállamban is perelhető lesz a költő Az irodalmárok ma is ott lihegnek az újonnan alakuló fórumok árnyékában - beszélgetés Turcsány Péterrel 44 A titokról Erdély Miklós írása BELPOLITIKA 20 Tán-mese Átváltozás O­tt ültem a Kongresszusi Központ folyosói szegletén és figyeltem a küldöttek vonulását. Ahogy a különféle frakciókhoz tartozó emberek konok elszántsággal masíroztak félreeső termek felé, hogy megál­lapodásra jussanak. S figyeltem, ahogy fél óra­ óra múltán visszatértek, hogy folytassák a Nagy Októberi Egyezkedést. Az állampártnak nevezett történelmi torz­szülött végnapjai csöppet sem töltöttek el meghatottsággal, s a folyosói szegleten külö­nös képzetem támadt. E vonuló hadak, mint szorgos hangyák szedték darabjaira azt, ami mára e képződményből megmaradt. A terem­ből időnként felhangzott a taps. Ültem, és sokáig nem tudtam, boncoláson vagy operáci­ón veszek-e részt. Aztán kihirdettetett: megtörtént az átválto­zás. Épen maradt részecskékből, hozott anyagból új szervezet formálódott. Még nem tudni életképes-e, s ha igen, milyen életre lesz képes? Azt mondják, kíméletlen lesz saját múltjához, s én kicsit félek, hogyan lehet kíméletlen egyik kéz a másikhoz. Azt mondják, kíméletes lesz másokkal, s én kicsit félek a mélyvízbe ejtett ember csapkodásaitól. De félek a gyászoló rokonságtól is. Azoktól, akik anyagi és erkölcsi veszteségeik felett érzett fájdalmukban feltámasztani akarják a hivatalosan eltemetettet. S félek azoktól is, akik ingerlő örömtáncot lejtenek a sír körül. Még ha okkal is. Az állampárt meghalt. Mond­ják. Bízzunk benne, hogy nincs feltámadás.­ ­ 1989. október 12.3

Next