Világ, 1990. Január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)

1990-03-15 / 11. szám

nem kizárt a hatalomátmentés szándéka. Mind­azok, akik meg szeretnék kerülni a pártközi alkukat, e szervezet életben tartásával bizto­síthatják jövőjüket az újonnan berendezkedő államirányításban. E tekintetben nem utolsó szempont, hogy egyetlen politikai pártnak sincs a HNF-éhez hasonlóan jól kiépített struk­túrája az országban, melynek keretében mint­egy négy és fél ezer helyi szervezet működik. Kétségtelenül előnyösebb helyzetből startol­hatnak mindazok, akik egy ilyen háttérre tá­maszkodhatnak. Ezt látszik igazolni a sajtó­ban is publikált HNF-vezetői nyilatkozat: „a mai politikai helyzetben bűn lenne nem fel­használni e szervezeteket”. A választási koalíció egyik vezetője koráb­ban mégis úgy nyilatkozott, hogy a szervezet­nek nincs saját pénze, helyiségei, csupán szponzorokat kíván szerezni jelöltjeinek. De miért ne lehetne ez a támogató végül is maga a HNF, hiszen - ahogy kényszeresen hangoz­tatják olykor - a koalíció nem azonos a népfronttal. Vajon nem erre utal az a pénzügyi mutatvány, melynek keretében a Hazafias Népfront a Parlament által kiszabott, s a társadalmi szerveknek szánt összkeret 61 százalékát(!) igényelte saját költségeinek fe­dezésére? Ez az összeg a pártoknak nyújtott költségvetési támogatás teljes keretének csaknem fele. (Lásd erről bővebben keretes anyagunkat.) Hogy maguk a jelöltek, akik függetlenségü­ket demonstrálandó a választási koalíció szí­nében veszik föl a harcot a pártok képviselői­vel szemben, az eszmei azonosság vagy csupán a korteshadjárat technikai kivitelezé­sében nyújtott segítsége miatt választották e szervezet támogatását, aligha deríthető ki. De az bizonyos, hogy a lakosság a független jelöltek személyére és nem a háttérben álló népfrontra adja majd voksát. Ez még akkor is így van, ha Asztalos László a választási koalí­ció nevében úgy nyilatkozott a minap: „Mi nem követelődzünk, nem tiltakozunk, nem reagá­lunk provokációkra. Higgadt, nyugodt stílusun­kat honorálja a magyar lakosság széles köre, s mindez csendes tüntetésnek tekinthető a Hazafias Népfront mellett." Dobszay János N­ÁG 1990. március 15. * Pénzt, de sokat! A társadalmi szervezetek költségvetési tá­mogatásról döntő parlamenti ad hoc bizott­ságot többször elmarasztalták, amiért a pénzek elosztása hosszan elhúzódott. En­nek egyik oka az volt, hogy Kukorelli István a Hazafias Népfront nevében tiltakozó le­velet juttatott el a bizottsághoz. Levelében egyebek között leszögezte: „Mozgalmunk értetlenül áll azon döntés előtt, amely a pártoknak 700, ... a társadal­mi szervezetrendszernek pedig 544 milliót juttatott... A népfrontmozgalom kénytelen volt leállítani olyan népszerű kiadványokat, mint a Honismeret, az Olvasó Nép. Költség­­vetési támogatás hiányában nem tudja közösségi házzá vált székházában ingyen fogadni egyesületek, baráti körök, klubok, gyermekszakkörök ezreit. A Tisztelt Bizottságnak - különösen Ro­­szik tiszteletesnek - tudnia kell, hogy a népfrontnak nemcsak pártállami, hanem értéktermelő múltja is van. Munkája be­épült a járdák, óvodák, iskolák, művelődési házak cementjébe. A népfront­­ szakítva a múlttal ... Civil társadalmakra orientált mozgalom kíván lenni. Ettől az esélytől fosztja meg egy rossz parlamenti döntés, mivel a népfrontnak egyetlen forrása a költségvetés... Illúzió azt hinni, hogy a pártok, amelyek a hatalommal és önnön infrastruktúrájuk kiépítésével lesznek el­foglalva - bármilyen civil társadalmi fel­adatot is átvennének a népfrontmozgalom­tól. Amennyiben önök a népfront költségve­tési támogatását 145-150 millió alatt állapít­ják meg, a következő lépéseket tesszük: 1. annyi aláírást fogunk gyűjteni, amennyivel a költségvetési törvény vonatkozó szaka­szának újratárgyalására kötelezzük az or­szággyűlést, 2. ... nyilvánosságra hozzuk a bizottságban leginkább Roszik úr által képviselt, direkt politikai szándékokat, ame­lyekkel ... a pártok a választások előtt szét akarják verni mozgalmunkat, 3. követelni fogjuk azoknak a pénzmozgásoknak a nyil­vánosságra hozatalát, amelyekkel az egyes pártok az országot kívánják meg­venni a demokrácia jelszavával.” Roszik Gábor az ad hoc bizottság tagja­ként Kukorelli Istvánhoz írott válaszlevél­ben többek között a következőket írta: „Mint tudja, a pártok, illetve a társadalmi szervezetek támogatásra külön alapot állí­tott fel az Országgyűlés. Nem a mi bizottsá­gunk döntött abban, hogy melyik alaphoz mennyi pénz kerüljön, de abban sem, hogy melyik szervezet tekinti önmagát pártnak, s melyik nem. Egy formális rendezőelvet kellet azonban találnunk, amely segít el­dönteni egy-egy támogatásért folyamodó­ról, hogy az párt avagy sem. Ez pedig az, hogy indít e képviselőjelöltet a választáso­kon. Tudom, önök HNF Választási Koalíció néven állítanak képviselőjelölteket. Tegye a szívére a kezét, ha a Magyar Demokrata Fórum választási koalíciót hoz létre egy­két valóban nem párt jellegű szervezettel, így jelöli az általa támogatottakat, elfogad­ná-e ön, hogy az MDF nem párt, ezért hát a társadalmi szervezetek számára biztosí­tott támogatás terhére jogosított pénzt kér­ni? ... Nagy fejtörést okozott a Hazafias Népfront 1990. évre szóló 334 millió forin­tos igénye. Ez a pártok támogatására szánt 1990. évi összegnek csaknem a fele, a társadalmi szervezeteknek adható pénz­nek pedig 61 százaléka. Kérésük elbírálásakor tudtam - és tud­tuk -, hogy az önök szervezete főállású alkalmazottakat foglalkoztat. Az én véle­ményem az volt, h­ogy amennyiben ragasz­kodnak a társadalmi szervezeteknek szánt alaphoz, az első negyedévben kapjanak 7 millió forintot, amiből az év első három­­négy havában fizetni tudják alkalmazottai­kat, míg ők állást keresnek maguknak. Az önök által segített honismereti mozgalom, nyugdíjasok egyesületei stb. megszababa­­dulnának az önök gyámkodásától, s önálló­an szerveződnek. Az így pótlólag felmerülő támogatásigények fedezésére 25 m Ft-ot tartalékoltam volna. Az ad hoc bizottság határozata értelmé­ben a Hazafias Népfront a társadalmi szer­vezeteknek adható összegből 50 millió forintot (az alap egytizedét) kapott meg 1990-re, így felemésztette a tartalékot, és más szervezetektől vont el pénzt. Ön az 50 millió forintot kevesli, én sokal­­lom a népfront számára. A Hazafias Nép­front a fenti 50 millió forintot már megkapta, most ön további 100 m Ft-ot kér szervezete számára. A fentiekből láthatja, jogtalanul vádolja az ad hoc bizottságot azzal, hogy a »bizottságban leginkább Roszik úr által képviselt direkt politikai szándékok« dol­goznak, hiszen a bizottság az én vélemé­nyemmel szemben fogadta el az említett összeget, melynek háromszorosát igény­li... Befejezésül engedje meg, hogy felsorol­jak néhányat azon szervezetek közül, ame­lyeknek a kárára kívánja a Hazafias Nép­front pénzalapjait növelni: Magyar Vörös­­kereszt, Rokkantak Országos Egyesülete, Hallássérültek Országos Szövetsége, Ma­gyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége, Vakok és Gyengénlátók Orszá­gos Szövetsége, Lakásbérlők Egyesülete, Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetsége, Nagycsaládosok Országos Szövetsége, Magyar Falu Szövetség, Város és Községvédő és Szépítő Egyesületek Szö­vetsége stb. Nem tagadom, a felsorolással az is szán­dékom volt, hogy felhívjam a még az önök szervezetéhez tapadó, valóban hasznos és fontos egyesületek, körök figyelmét, hogy országos szervezetükhöz kapcsolódva önállóan is hozzájárulhatnak a civil társa­dalom kialakulásához.” A HNF - legutolsó értesüléseink szerint - 125 millió forintos dotációt vívott ki. 19

Next