Világ, 1990. Január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)
1990-03-15 / 11. szám
nem kizárt a hatalomátmentés szándéka. Mindazok, akik meg szeretnék kerülni a pártközi alkukat, e szervezet életben tartásával biztosíthatják jövőjüket az újonnan berendezkedő államirányításban. E tekintetben nem utolsó szempont, hogy egyetlen politikai pártnak sincs a HNF-éhez hasonlóan jól kiépített struktúrája az országban, melynek keretében mintegy négy és fél ezer helyi szervezet működik. Kétségtelenül előnyösebb helyzetből startolhatnak mindazok, akik egy ilyen háttérre támaszkodhatnak. Ezt látszik igazolni a sajtóban is publikált HNF-vezetői nyilatkozat: „a mai politikai helyzetben bűn lenne nem felhasználni e szervezeteket”. A választási koalíció egyik vezetője korábban mégis úgy nyilatkozott, hogy a szervezetnek nincs saját pénze, helyiségei, csupán szponzorokat kíván szerezni jelöltjeinek. De miért ne lehetne ez a támogató végül is maga a HNF, hiszen - ahogy kényszeresen hangoztatják olykor - a koalíció nem azonos a népfronttal. Vajon nem erre utal az a pénzügyi mutatvány, melynek keretében a Hazafias Népfront a Parlament által kiszabott, s a társadalmi szerveknek szánt összkeret 61 százalékát(!) igényelte saját költségeinek fedezésére? Ez az összeg a pártoknak nyújtott költségvetési támogatás teljes keretének csaknem fele. (Lásd erről bővebben keretes anyagunkat.) Hogy maguk a jelöltek, akik függetlenségüket demonstrálandó a választási koalíció színében veszik föl a harcot a pártok képviselőivel szemben, az eszmei azonosság vagy csupán a korteshadjárat technikai kivitelezésében nyújtott segítsége miatt választották e szervezet támogatását, aligha deríthető ki. De az bizonyos, hogy a lakosság a független jelöltek személyére és nem a háttérben álló népfrontra adja majd voksát. Ez még akkor is így van, ha Asztalos László a választási koalíció nevében úgy nyilatkozott a minap: „Mi nem követelődzünk, nem tiltakozunk, nem reagálunk provokációkra. Higgadt, nyugodt stílusunkat honorálja a magyar lakosság széles köre, s mindez csendes tüntetésnek tekinthető a Hazafias Népfront mellett." Dobszay János NÁG 1990. március 15. * Pénzt, de sokat! A társadalmi szervezetek költségvetési támogatásról döntő parlamenti ad hoc bizottságot többször elmarasztalták, amiért a pénzek elosztása hosszan elhúzódott. Ennek egyik oka az volt, hogy Kukorelli István a Hazafias Népfront nevében tiltakozó levelet juttatott el a bizottsághoz. Levelében egyebek között leszögezte: „Mozgalmunk értetlenül áll azon döntés előtt, amely a pártoknak 700, ... a társadalmi szervezetrendszernek pedig 544 milliót juttatott... A népfrontmozgalom kénytelen volt leállítani olyan népszerű kiadványokat, mint a Honismeret, az Olvasó Nép. Költségvetési támogatás hiányában nem tudja közösségi házzá vált székházában ingyen fogadni egyesületek, baráti körök, klubok, gyermekszakkörök ezreit. A Tisztelt Bizottságnak - különösen Roszik tiszteletesnek - tudnia kell, hogy a népfrontnak nemcsak pártállami, hanem értéktermelő múltja is van. Munkája beépült a járdák, óvodák, iskolák, művelődési házak cementjébe. A népfront szakítva a múlttal ... Civil társadalmakra orientált mozgalom kíván lenni. Ettől az esélytől fosztja meg egy rossz parlamenti döntés, mivel a népfrontnak egyetlen forrása a költségvetés... Illúzió azt hinni, hogy a pártok, amelyek a hatalommal és önnön infrastruktúrájuk kiépítésével lesznek elfoglalva - bármilyen civil társadalmi feladatot is átvennének a népfrontmozgalomtól. Amennyiben önök a népfront költségvetési támogatását 145-150 millió alatt állapítják meg, a következő lépéseket tesszük: 1. annyi aláírást fogunk gyűjteni, amennyivel a költségvetési törvény vonatkozó szakaszának újratárgyalására kötelezzük az országgyűlést, 2. ... nyilvánosságra hozzuk a bizottságban leginkább Roszik úr által képviselt, direkt politikai szándékokat, amelyekkel ... a pártok a választások előtt szét akarják verni mozgalmunkat, 3. követelni fogjuk azoknak a pénzmozgásoknak a nyilvánosságra hozatalát, amelyekkel az egyes pártok az országot kívánják megvenni a demokrácia jelszavával.” Roszik Gábor az ad hoc bizottság tagjaként Kukorelli Istvánhoz írott válaszlevélben többek között a következőket írta: „Mint tudja, a pártok, illetve a társadalmi szervezetek támogatásra külön alapot állított fel az Országgyűlés. Nem a mi bizottságunk döntött abban, hogy melyik alaphoz mennyi pénz kerüljön, de abban sem, hogy melyik szervezet tekinti önmagát pártnak, s melyik nem. Egy formális rendezőelvet kellet azonban találnunk, amely segít eldönteni egy-egy támogatásért folyamodóról, hogy az párt avagy sem. Ez pedig az, hogy indít e képviselőjelöltet a választásokon. Tudom, önök HNF Választási Koalíció néven állítanak képviselőjelölteket. Tegye a szívére a kezét, ha a Magyar Demokrata Fórum választási koalíciót hoz létre egykét valóban nem párt jellegű szervezettel, így jelöli az általa támogatottakat, elfogadná-e ön, hogy az MDF nem párt, ezért hát a társadalmi szervezetek számára biztosított támogatás terhére jogosított pénzt kérni? ... Nagy fejtörést okozott a Hazafias Népfront 1990. évre szóló 334 millió forintos igénye. Ez a pártok támogatására szánt 1990. évi összegnek csaknem a fele, a társadalmi szervezeteknek adható pénznek pedig 61 százaléka. Kérésük elbírálásakor tudtam - és tudtuk -, hogy az önök szervezete főállású alkalmazottakat foglalkoztat. Az én véleményem az volt, hogy amennyiben ragaszkodnak a társadalmi szervezeteknek szánt alaphoz, az első negyedévben kapjanak 7 millió forintot, amiből az év első háromnégy havában fizetni tudják alkalmazottaikat, míg ők állást keresnek maguknak. Az önök által segített honismereti mozgalom, nyugdíjasok egyesületei stb. megszababadulnának az önök gyámkodásától, s önállóan szerveződnek. Az így pótlólag felmerülő támogatásigények fedezésére 25 m Ft-ot tartalékoltam volna. Az ad hoc bizottság határozata értelmében a Hazafias Népfront a társadalmi szervezeteknek adható összegből 50 millió forintot (az alap egytizedét) kapott meg 1990-re, így felemésztette a tartalékot, és más szervezetektől vont el pénzt. Ön az 50 millió forintot kevesli, én sokallom a népfront számára. A Hazafias Népfront a fenti 50 millió forintot már megkapta, most ön további 100 m Ft-ot kér szervezete számára. A fentiekből láthatja, jogtalanul vádolja az ad hoc bizottságot azzal, hogy a »bizottságban leginkább Roszik úr által képviselt direkt politikai szándékok« dolgoznak, hiszen a bizottság az én véleményemmel szemben fogadta el az említett összeget, melynek háromszorosát igényli... Befejezésül engedje meg, hogy felsoroljak néhányat azon szervezetek közül, amelyeknek a kárára kívánja a Hazafias Népfront pénzalapjait növelni: Magyar Vöröskereszt, Rokkantak Országos Egyesülete, Hallássérültek Országos Szövetsége, Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége, Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, Lakásbérlők Egyesülete, Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetsége, Nagycsaládosok Országos Szövetsége, Magyar Falu Szövetség, Város és Községvédő és Szépítő Egyesületek Szövetsége stb. Nem tagadom, a felsorolással az is szándékom volt, hogy felhívjam a még az önök szervezetéhez tapadó, valóban hasznos és fontos egyesületek, körök figyelmét, hogy országos szervezetükhöz kapcsolódva önállóan is hozzájárulhatnak a civil társadalom kialakulásához.” A HNF - legutolsó értesüléseink szerint - 125 millió forintos dotációt vívott ki. 19