Világ, 1990. Január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)
1990-03-15 / 11. szám
megvalósításukhoz, így aztán Róbert magát pörgeti fel s járja sorra Erzsébet fontosabb helyeit: piacokat, kocsmákat, eszpresszókat, cigánytelepeket. Kifogyhatatlan a történetekből, mindenütt beszélget, viccelődik, de senkit sem győzköd. Mintha legalábbis riportere s nem egyik főszereplője lenne a műsornak. • Zsúfolásig megtelt a Csili, a kerületi művelődési ház. Miközben a színpadon éppen a Bihari táncegyüttes dobog szívet bizsergető magyarsággal, hátul, a színfalak mögött egy ember áll nagy-nagy magányban. A kezét figyelem. Hol combja mellett feszül, hol - ujjaiból perecet formázva - hátul fonja össze, hol fehér bajszát, hol haját igazítja. Csoda, hogy ki nem ugrik a bőréből. Végre eljön a pillanat, levonulnak a táncosok, s a jelölt - Szabó Miklós - a recsegő padlódeszkákon a mikrofonhoz lépked. A múltkutató publikum előtt életében először - a jelenről és a jövőről beszél. Tárgyszerűen, okszerűen, érzelmi húrokat csak finoman pendítve. A színfalak mögött halk beszélgetés. Valaki azt magyarázza Kis Jánosnak, figyelje csak meg, mennyire hintázik a Miklós beszéd közben. Szólni kéne neki, hogy mennyire előnytelen ez. Kis János a javaslattevőt bízza meg a feladattal. Ha már így összehozott a sors az SZDSZ elnökével, megkérdem, mi a véleménye az Orbán-Szabó párosításról. Miért a nagyágyúk küzdenek egymással? - A Fidesz kampányfőnökétől tudom - mondom -, hogy Orbán Viktor eredetileg abban a kerületben - a XI. -ben - indult volna, ahol lakik, ám hogy elkerülje Tölgyessy Pétert, átjött ide, a szomszédba. Itt meg -az ő kifejezésével élve - a nyakára eresztették Szabó Miklóst. - Nem hiszem, hogy az ingerült hang használata indokolt lenne - válaszol Kis János. Mi minden körzetben állítottunk jelöltet, így néhol elkerülhetetlen az összeütközés. Engedje meg, hogy egyetlen példával illusztráljam, hogy a két szervezet közötti előzetes egyeztetéseken - mert voltak ilyenek - milyen szempontok merültek fel. Amikor kiderült, hogy Deutsch Tamás Kőszeg Ferenccel kerülne össze, felajánlottuk, hogy utóbbi helyett Hack Pétert indítjuk. A Fidesz ezt a megoldást elvetette, mondván, hogy Hack Péter Deutsch oktatója volt az egyetemen, s a tanítvány nem kíván ringbe szállni egykori tanárával. Mit lehet erre mondani? Nézeteink tényleg közel állnak egymáshoz, de alkalmasint egymás legkeményebb ellenfelei leszünk. Tényleg sajnáljuk. Időközben - vastapssal - véget ér Szabó Miklós beszéde. A gratulációk után kérdezem tőle, mennyire ismeri ezt a kerületet, az itt élő embereket. - A budai oldalon nőttem fel, de 12 évet a IX. kerületben éltem (amelynek egy része ehhez a választókörzethez tartozik - a szerk.). Igazi sikernek tartanám, ha ott is megválasztanának, ahol nemcsak értelmiségiek élnek. - Kit tart legveszélyesebb ellenfelének? - Zacsek Gyulát. Tudom, hogy ő szervezi az MDF-piacot. Róbert Lászlóval egyszer már megvívtunk nyílt színen. Egyvalamit azóta sem értek: Róbert a beszélgetés során nemcsak az elmúlt negyven évtől, de magától a szocialista párttól is elhatárolta magát. Akkor miért indul a színeikben? Orbán Viktorral még hátravan a szellemi párbaj. Szívesen állok a kihívás elé, csak azt nem tudom, miről fogunk majd vitatkozni. Néhány radikálisabb gesztustól eltekintve nem látom azt a különbséget a két szervezet között, amely érdemi vitára adna lehetőséget. Majd meglátjuk. Mi a véleménye erről a kihívónak, Orbán Viktornak, a Fidesz jégtörőjének? Saját szavaival nem szolgálhatok, egyszerűen azért nem, mert Orbán Viktort nem lehet megtalálni. Álló hétig kerestem hasztalan, s csupán az Orbán Viktor Kampány Csoport (sic!) vezetőjével, Bátorfy Bélával sikerült kapcsolatot teremtenem. Csak azt tudom mondani, amit Viktor is számtalanszor elmondott már: az SZDSZ a nyakára hozta Szabó Miklóst, épp úgy mint ahogy a XI. kerületi őslakos Deutschéra az V. kerületben lakó Kőszeg Ferencet. A választások első fordulójáig az SZDSZ elzárkózott az érdemi egyeztetések elől. - Miről vitatkoznak majd Szabó Miklóssal? - Programjaink között is vannak eltérések, így például a privatizációról, a szovjet csapatok kivonásáról, ám a párbaj ötlete nemcsak azért született, hogy ezekről szót váltsunk. Viktor, aki egyébként nagyra értékeli ellenfele tárgyi tudását, be akarja bizonyítani, hogy a vitában jobb nála. Be akarja bizonyítani, hogy jobban tud érvelni, jobban tud érdekeket képviselni. Zacsek Gyulától - kimondva-kimondatlanul - minden jelölt tart. Pedig az egykori válogatott evezős nem folytat kampányt a maga érdekében. Mint az MDF fővárosi kampányfőnöke, erköcstelennek tartaná a többi MDF- jelölttel szemben, ha ezt a helyzeti előnyét kihasználná. - Nem veszélyes ez a fajta „erkölcsösség” - kérdem tőle a MDF-piacon -, hiszen az ön ellenfelei nem az MDF-esek?... - Nem hinném. Nekem itt a piac. Na igen, a piac. Minden szombaton megrendezik a parkolóban, szemben az Aero-szállóval. A kereskedelemellenes fogás egyszerű: közvetlenül a termelő értékesít, így olcsóbbak az áruk, s persze dől a nép. - Tudja, uram, manapság minden párt olyan sok szépet és jót mond - így egy nyugdíjas. - Én hiszek is nekik, higgye el... csak hát egyikőjük sem mutatott még semmit. Itt meg azért csak két forinttal olcsóbb a hagyma. Ki tudja, lehet, hogy két forinton múlik minden? Kerekes Béla A pesterzsébetieknek ki indoll a jóból - „Immár a jelölt szól az emberekhez” Ikon-útfélen plakát - „Róbert aktív jelölt, panaszkodik is a kampányfőnöke, hogy csuda ötletei vannak" VILÁG 1990. március 15.