Világ, 1990. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)

1990-04-05 / 14. szám

VILÁG-KÉP HORIZONT 28 Elúszott pénzek Nem is igazi menekültek? 29 Vállalkozó hajléktalanok Mindennapi lőfegyverünk 30 A félreértelmezett Lenin PÉNZ­GAZDASÁG 32 Van még hitelünk 33 Ladák - sorszám nélkül - jön az új Trabant 34 .„Melegszik” az ország Ami a föld alatt van, az a kincstár tulajdona KÖRNYEZETVÉDELEM 36 Mártírok útjai mártírok „Még egy nyomdász is kevésbé fertőzött, mint ezek a három év alatti gyermekek” 37 Bányazár TÁRSADALOM 38 Egy vaskezű, ám lágyszívű bajor Franz Josef Strauss életútja KULTÚRA 40 Születésnap és posztumusz Kossuth-díj „Hamvas Béla azt mondta, ő már odáig jutott, ha kell, a műveit az árokparton is megírja” 42 A művész mint politikus Interjú Andrzej Wajdával 44 Szelíd válasz egy csípős kritikára MAGÁNBESZÉD 43 Csalog Zsolt: Kampánynapló 4 Piacgazdaság AKTUÁLIS 6 Joghézag a párttörvényben 7 Kis részvényesek kis győzelme 8 Bukaresti levél 9 Gombár Csaba: A politikai kultúra és az ördög 10 A nézők, a pártok meg a médium KÜLPOLITIKA 12 Havel 100 napja Talonokkal Európába 13 Bankháború Jönnek az arabok! 14 Papok kezén Kormányválság Izraelben 15 Bolgár gulág Egy fiút januárban kikötöttek és vízzel locsolták 16 Csúcsraváratás Célegyenesben a szovjet-amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások 17 Fokföldi hárslevelű Magyarok a Dél-afrikai Köztársaságban BELPOLITIKA 18 A mérleg és a nyelve Háromoldalú koalíciós beszélgetések 20 Jogállammenetrend 21 A négyek - két év után 22 Értünk mértünk Változások a Híradó és A Hét műsorainak szerkezetében 23 Talk-show avagy népiesen: taksó a tévében 24 A macskafogó maffia „Állatvédelmi jogszabályt utoljára Ferenc József uralkodása alatt hoztak” Háztáji c­sak felszáll az ember a repülőgépre , és viszi magával a nem konvertibilis Európát, hipp-hopp a Luxemburg­­palota díszletszerű termeibe, mint­­egy harmincadmagával képviseli a Forradalom országainak sajtóját a Szabadság hazájában, persze egyedüli magyarként, a Főszerkesztők Nemzetközi Szövetségének meghívói elakadván a követség, az újságíró-szövetség és a szerkesztőségek közötti útvesztőkben, hallgatja érett­­ségiöltönyüket viselő, gondterhelt Fiatal lengyel fő­­szerkesztők a sajátjaihoz kísértetiesen hasonlító pa­naszait, nincs papír, csapnivaló az immár nem állami monopóliumú terjesztés, keserűen összemosolyog a farmeres szarajevói tévéssel. Forradalom, na hiszen, a cenzúra minden hivatalos formája megszűnt, de hogyan fogunk megbirkózni a hatalomra került ellen­zék kívánalmaival, megváltozhat-e és vajon mikor és hogyan az emberek szemlélete, csupa felvilágosult európai, milyen kár, hogy a magyarok bicskáznak, pedig most már tényleg békében élhetnénk egymás­sal, hiszen arra ítéltettünk, hogy megférjünk Európá­nak ebben a szegletében, segítsen az UNESCO, hogy román-magyar közös újságot adhassunk ki, tovább­képzési lehetőségek kellenének, nem tudunk nyelve­ket, mondjuk franciául, angolul, németül, nagyjából háromféle újságíró van, aki többször is fordított egyet a köpönyegén, aki a megkérdőjelezhetetlen tisztesség dicsfényével, került elő a földalatti sajtóból, és aki a pálya szélén, itt-ott meghúzódva próbálta meg elke­rülni a karriert, nálatok a gazdaságudományi kutató­ban lehetett filozófiából disszertációt írni? pénz kelle­ne, de azonnal, technika, ha egyhamar nem történik valami, a lap nem éli túl. Lengyelországban kígyózó sorok állnak az újságosbódék előtt, újabb halálos ítéletek esetén a ti ellenetekben fogjuk megvédeni az emberi jogokat, román barátaim, azért jöttünk össze, hogy a szabadságról beszéljünk, a tőke nem feltétle­nül gátja a sajtószabadságnak, lám az Hachette újságjainál és rádióállomásainál szabadon le lehet leplezni mindent és mindenkit, bezzeg az állami tévénél éppen sztrájkolnak az újságírók, az lesz csak vicces, ha a nézettségi indexek semmit sem változnak, a hirdetés a legfontosabb, anélkül nincsen független sajtó, nem, pénzt nem tudunk adni, de tanulmányúto­kat, jogi tanácsadást igen, hatalmas piac nyílik meg előttünk, mi tanulni szeretnénk tőletek, az a legnehe­zebb, hogy néha mi sem tudjuk, mi is a véleményünk, az otthoni címemet nem érdemes felírni, hamarosan kénytelen leszek elköltözni, Berlinnek ezt a részét már vásárolják fel odaátról, nem tud valakit, aki tudósítana bennünket, az állandó tudósítónkat haza­rendeltük, nincsen rá pénz, tényleg nem tetszenek az elnöki építkezések? szerintem pedig egy városnak élnie kell, és az új opera akusztikája tényleg kifogás­talan, minden jót, jó választásokat, viszontlátásra. Hazafelé az Air France-Malév járaton nincs dollá­ros árusítás. 3

Next