Világ, 1990. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)

1990-05-03 / 18. szám

Ki mibe vágta a fejszéjét? Az Autótechnika összkerék-meghajtású ARO kisteherautókat vásárolt Romániából. Az 1400 köbcentiméteres, Dacia-motorral felsze­relt haszongépjármű - amely személygépko­csi minősítést is kaphat - ponyvatetős változa­ta 229 ezer, a fémtetős 230 ezer forintba kerül, és egy hónapon belül szállítják. Eddig 500 darabot rendeltek, aminek jó részére akadt is vevő. Hogy a későbbiekben mennyit sikerül folyamatosan beszerezniük, az a román fél szállítási készségén múlik, hangzott a diplo­matikus válasz. Egyelőre a Mobil sem döntö­get mennyiségi rekordokat: idén legfeljebb néhány ezer, elsősorban cseh, lengyel és román autót kívánnak importálni, attól függő­en, hogy mikor és milyen ellentételt sikerül találniuk. Hasonló cipőben jár az Autóker, amely elsősorban Ladák importjáról folytat tárgyalá­sokat. Megfelelő ellentétel esetén idén ezer darabot hoznának be. Puhatolózó megbeszé­léseket folytatnak nyugati cégekkel is, az ered­mény azonban leghamarabb is csak jövőre várható, ezért még magukat a partnereket sem nevezték meg. Vállalkozókedvben másutt sincs hiány, s ha döntő áttörés nem is várható, ígéretes kezde­ményezésekről egyre több hír jelenik meg a sajtóban. Két hete annak, hogy megszáradt a pecsét azon a szerződésen, amelyet a Borsodi Gépkocsi Társaság Rt. kötött a Zastava Autó­gyárral, melynek keretében idén 500 darab jugoszláv autót vesznek a borsodiak: Yugo Korai 45 és 55 típust (a két szám egyébként a motorteljesítményt jelzi), előbbi 900 köbcen­timéteres és 335 ezer forintba kerül, utóbbi 1100 köbcentiméteres és 350 ezerért árulják. Ajánlataik között szerepel két furgon is 400- 450 ezer forintos áron. A megrendeléseket 90 százalék előleg befizetésével veszik fel, amelyből 40 százalékra 7, a fennmaradó 50- re pedig 14 százalékos kamatot fizetnek, a szállítási határidő ugyanis 4-6 hónap. A borso­diak tervei ennél nagyratörőbbek: olyan szer­ződést szeretnének kötni a Zastavával, hogy néhány éven belül itthon szerelhessenek ösz­­sze dugókat, elképzeléseik szerint évi tízezer darabot. A most kínált autókra természetesen egyéves garanciát és szervizellátást biztosíta­nak. Az ország másik felén sem tétlenkednek, mint ismeretes, nemrégiben szerződést kötött a Rába és a General Motors egy szentgotthár­di Opel-szerelőüzem felépítésére. Itt azonban csak a motorokat gyártanák a Kadettekhez, a tervek szerint viszont újabb vegyes vállalat alakul, immáron az Opel teljes választékának magyarországi értékesítésére, amely autókra természetesen Opel-garanciát vállalnak. Az árakról mindössze annyit sikerült megtud­nunk, az 1,4 és 1,6 literes Kadettekért, ha ma kerülnének forgalomba, 600 ezer forintot kelle­ne fizetni. A többiek áráról, ahogy mondani szokás, folynak a tárgyalások. Az első kétezer Opel várhatóan az év második felében érkezik az országba. A Gödöllői Gépgyár is új utakat keres­­ és talál. Kooperációs szerződést kötöttek a Citroennel, amelynek értelmében a gödöllőiek a Citroen egy speciális pick-up autójának alumínium felépítményét gyártanák, és ennek fejében egyelőre 500 darab Citroent vásárol­hatnának. Az értékesítéssel a gyár a Lézer Kft-t bízta meg, amely 3 hónapos határidővel vállalja a szállítást. Az érdeklődésre jellemző, hogy a 17 darabos mintakollekció már január­ban elkelt. S ha valaki netán spanyolos, mozgékony típus, ma már az sem marad autó nélkül. Az ürömi A-Z autós kft. egy hónapos szállítási határidővel 90 lóerős, 1500 köbcentiméteres. A második világháború után Európa elvesz­tette korábbi vezető szerepét. Két szuper­­hatalom keletkezett. Az egyik, az Egyesült Államok olyan gazdasági fölényt szerzett a világgazdaságban, amire a történelem során nem volt példa, és egyelőre nem is látszik ilyenre alkalom. 1945-ben ez az ország adta a világ ipari termelésének harmadát. Ma már csak az ötödét adja. A másik szuperhatalom, a Szovjetunió ide­iglenesnek bizonyult, mivel ezen státusához hiányzott mind a civilizációs, mind a gazdasá­gi alap. Szuperhatalommá Churchill tette, aki még azt hitte, hogy a 20. században is az az igazi nagyhatalom, amelyik sok gyarmattal és befolyási övezettel rendelkezik. Churchillt nem Európa jövője, hanem a németektől való vele született félelme, és az Európára kívülről tekintő angol szemlélete befolyásolta. Az volt a meggyőződése, hogy Európa keleti felén egy nagyhatalom képes lesz a németek kontinen­tális túlsúlyát semlegesíteni. Ebben támogató­ra talált nemcsak az akkori nyugat-európai országokban, hanem az Egyesült Államokban is. Természetesen mindenekelőtt Franciaor­szágban. Sztálin kapva kapott az ajánlaton, és ennek befecskendezős, katalizátoros, Seat Ibizát kí­nál 1 millió 60 ezer forintért, természetesen gyári garanciával, alkatrészellátással és szer­vizzel. Végére maradt az okkal, ok nélkül, oly sokszor szidott öreg mamut, a Merkúr, amely jelenleg Daciára, Wartburgra, és 2108-as Sza­marára vesz fel megrendelést - sorrendben - egy-, három- és ötéves szállítási határidőre. Jelenleg azonnal kapható a Volga és a Lada Niva. K. B. fejében vállalta a szovjet népek irtózatos emberáldozatát is. Még az angol adakozási politika sem biztosította volna Európa kiszol­gáltatottságát a két szuperhatalomnak, ha a Szovjetunió egyrészt nem válik mind éheseb­bé a terjeszkedési politikában, másrészt nem vállalja az erejét messze meghaladó fegyver­­kezést. Az Egyesült Államok egyre inkább ráébredt, hogy neki milyen hasznos egy félel­metes Szovjetunió. Ez kergeti hozzá a számá­ra igazán értékes két területet, Nyugat-Euró­­pát és a távol-keleti országokat. 1956-ban már mindenki előtt világossá vál­hatott, hogy az Egyesült Államok egyáltalán nem akarja a Szovjetunió tekintélyének, befo­lyásának csökkentését. 1968-ban már csak megerősítette ezt a politikai ambícióját. Euró­pa (s ebben realatíve leginkábbb Anglia a főbűnös) elvesztette korábbi első vonalbeli világpolitikai jelentőségét. Kénytelen volt a Távol-Kelethez hasonlóan az Egyesült Álla­mok védőszárnyai alá húzódni a szovjet fe­nyegetés elől. A történelem azonban az elmúlt negyvenöt év alatt is haladt a maga útján, és ennyi idő elég volt ahhoz, hogy kiderüljön, a diplomaták hosszú távon nem tudják befolyá­solni a történelem irányát. Európa jövője biztató 1990. május 3. VILÁG 34

Next