Világ, 1990. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)
1990-05-03 / 18. szám
Ki mibe vágta a fejszéjét? Az Autótechnika összkerék-meghajtású ARO kisteherautókat vásárolt Romániából. Az 1400 köbcentiméteres, Dacia-motorral felszerelt haszongépjármű - amely személygépkocsi minősítést is kaphat - ponyvatetős változata 229 ezer, a fémtetős 230 ezer forintba kerül, és egy hónapon belül szállítják. Eddig 500 darabot rendeltek, aminek jó részére akadt is vevő. Hogy a későbbiekben mennyit sikerül folyamatosan beszerezniük, az a román fél szállítási készségén múlik, hangzott a diplomatikus válasz. Egyelőre a Mobil sem döntöget mennyiségi rekordokat: idén legfeljebb néhány ezer, elsősorban cseh, lengyel és román autót kívánnak importálni, attól függően, hogy mikor és milyen ellentételt sikerül találniuk. Hasonló cipőben jár az Autóker, amely elsősorban Ladák importjáról folytat tárgyalásokat. Megfelelő ellentétel esetén idén ezer darabot hoznának be. Puhatolózó megbeszéléseket folytatnak nyugati cégekkel is, az eredmény azonban leghamarabb is csak jövőre várható, ezért még magukat a partnereket sem nevezték meg. Vállalkozókedvben másutt sincs hiány, s ha döntő áttörés nem is várható, ígéretes kezdeményezésekről egyre több hír jelenik meg a sajtóban. Két hete annak, hogy megszáradt a pecsét azon a szerződésen, amelyet a Borsodi Gépkocsi Társaság Rt. kötött a Zastava Autógyárral, melynek keretében idén 500 darab jugoszláv autót vesznek a borsodiak: Yugo Korai 45 és 55 típust (a két szám egyébként a motorteljesítményt jelzi), előbbi 900 köbcentiméteres és 335 ezer forintba kerül, utóbbi 1100 köbcentiméteres és 350 ezerért árulják. Ajánlataik között szerepel két furgon is 400- 450 ezer forintos áron. A megrendeléseket 90 százalék előleg befizetésével veszik fel, amelyből 40 százalékra 7, a fennmaradó 50- re pedig 14 százalékos kamatot fizetnek, a szállítási határidő ugyanis 4-6 hónap. A borsodiak tervei ennél nagyratörőbbek: olyan szerződést szeretnének kötni a Zastavával, hogy néhány éven belül itthon szerelhessenek öszsze dugókat, elképzeléseik szerint évi tízezer darabot. A most kínált autókra természetesen egyéves garanciát és szervizellátást biztosítanak. Az ország másik felén sem tétlenkednek, mint ismeretes, nemrégiben szerződést kötött a Rába és a General Motors egy szentgotthárdi Opel-szerelőüzem felépítésére. Itt azonban csak a motorokat gyártanák a Kadettekhez, a tervek szerint viszont újabb vegyes vállalat alakul, immáron az Opel teljes választékának magyarországi értékesítésére, amely autókra természetesen Opel-garanciát vállalnak. Az árakról mindössze annyit sikerült megtudnunk, az 1,4 és 1,6 literes Kadettekért, ha ma kerülnének forgalomba, 600 ezer forintot kellene fizetni. A többiek áráról, ahogy mondani szokás, folynak a tárgyalások. Az első kétezer Opel várhatóan az év második felében érkezik az országba. A Gödöllői Gépgyár is új utakat keres és talál. Kooperációs szerződést kötöttek a Citroennel, amelynek értelmében a gödöllőiek a Citroen egy speciális pick-up autójának alumínium felépítményét gyártanák, és ennek fejében egyelőre 500 darab Citroent vásárolhatnának. Az értékesítéssel a gyár a Lézer Kft-t bízta meg, amely 3 hónapos határidővel vállalja a szállítást. Az érdeklődésre jellemző, hogy a 17 darabos mintakollekció már januárban elkelt. S ha valaki netán spanyolos, mozgékony típus, ma már az sem marad autó nélkül. Az ürömi A-Z autós kft. egy hónapos szállítási határidővel 90 lóerős, 1500 köbcentiméteres. A második világháború után Európa elvesztette korábbi vezető szerepét. Két szuperhatalom keletkezett. Az egyik, az Egyesült Államok olyan gazdasági fölényt szerzett a világgazdaságban, amire a történelem során nem volt példa, és egyelőre nem is látszik ilyenre alkalom. 1945-ben ez az ország adta a világ ipari termelésének harmadát. Ma már csak az ötödét adja. A másik szuperhatalom, a Szovjetunió ideiglenesnek bizonyult, mivel ezen státusához hiányzott mind a civilizációs, mind a gazdasági alap. Szuperhatalommá Churchill tette, aki még azt hitte, hogy a 20. században is az az igazi nagyhatalom, amelyik sok gyarmattal és befolyási övezettel rendelkezik. Churchillt nem Európa jövője, hanem a németektől való vele született félelme, és az Európára kívülről tekintő angol szemlélete befolyásolta. Az volt a meggyőződése, hogy Európa keleti felén egy nagyhatalom képes lesz a németek kontinentális túlsúlyát semlegesíteni. Ebben támogatóra talált nemcsak az akkori nyugat-európai országokban, hanem az Egyesült Államokban is. Természetesen mindenekelőtt Franciaországban. Sztálin kapva kapott az ajánlaton, és ennek befecskendezős, katalizátoros, Seat Ibizát kínál 1 millió 60 ezer forintért, természetesen gyári garanciával, alkatrészellátással és szervizzel. Végére maradt az okkal, ok nélkül, oly sokszor szidott öreg mamut, a Merkúr, amely jelenleg Daciára, Wartburgra, és 2108-as Szamarára vesz fel megrendelést - sorrendben - egy-, három- és ötéves szállítási határidőre. Jelenleg azonnal kapható a Volga és a Lada Niva. K. B. fejében vállalta a szovjet népek irtózatos emberáldozatát is. Még az angol adakozási politika sem biztosította volna Európa kiszolgáltatottságát a két szuperhatalomnak, ha a Szovjetunió egyrészt nem válik mind éhesebbé a terjeszkedési politikában, másrészt nem vállalja az erejét messze meghaladó fegyverkezést. Az Egyesült Államok egyre inkább ráébredt, hogy neki milyen hasznos egy félelmetes Szovjetunió. Ez kergeti hozzá a számára igazán értékes két területet, Nyugat-Európát és a távol-keleti országokat. 1956-ban már mindenki előtt világossá válhatott, hogy az Egyesült Államok egyáltalán nem akarja a Szovjetunió tekintélyének, befolyásának csökkentését. 1968-ban már csak megerősítette ezt a politikai ambícióját. Európa (s ebben realatíve leginkábbb Anglia a főbűnös) elvesztette korábbi első vonalbeli világpolitikai jelentőségét. Kénytelen volt a Távol-Kelethez hasonlóan az Egyesült Államok védőszárnyai alá húzódni a szovjet fenyegetés elől. A történelem azonban az elmúlt negyvenöt év alatt is haladt a maga útján, és ennyi idő elég volt ahhoz, hogy kiderüljön, a diplomaták hosszú távon nem tudják befolyásolni a történelem irányát. Európa jövője biztató 1990. május 3. VILÁG 34