Abauj-Kassai Közlöny, 1872 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1872-08-07 / 15. szám

í: : -■ ' ' : > fa • r :i 1. évfolyam 1872. 15. szám. Kassa, aug. hó 7-én. Szerkesztőség kfiMMnnal: Börtön-utcza 3. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden S&~ szerdán. Politikai és teljes Mm hetilap. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva v. vidékre postán, küldve. Egész évre 6 ft — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre . 1 „ 50 „ Hirdetési dij: 5 hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. Az ifjúsághoz az ifjúságról. Nincs semmi, ami minden magasabb törekvéseinket annyira meghiúsítja, mint ha saját személyünknek nagy fontosságot tulajdonítunk. Br. Eötvös. (Gondolatok.) A magyar nemzet büszke lehet múltjára. A küzdelmek szakadatlan lánczolata nem volt képes megsemmisíteni e nemzetet, sőt inkább számtalan jobbjainak neve holtuk után is él, s élni fog örökké. Midőn apáink nemzeti tételünkért küzdöttek, megmentették egyúttal az európai czivilizációt a barbárok dühétől, s Európa egy nagy részének védfala volt az annyi szorongatást tűrt drága szent hazánk! Sokat kellett szenvedni e nemzetnek, de a szenvedés tűzpróbája csak még jobban élesztette hazaszeretetét. Midőn azután bekövetkeztek azon idők, melyekben a honfi erényt bűnnek tekintették, a gyáva szolgalelküség pedig pazarul jutalmaztatott, a gyémánt közé lassanként vegyült a sok salak is; de mindig voltak jellemek, kiknek semmiféle corruptio nem ártott, kik őseink nyomdokain haladva hazánk állami önállóságáért s a magyar név becsületéért vértanuskodtak. Magyarországnak legközelebbi múltja is fényesen tanúskodik erről. Dicső márcziusi napok! hová tüntek el? Magyarország szebb jövőjének hajnala, mért valál oly rövid? Ám bármily rövidek voltak e dicső napok, mégis ezek fogják képezni örökké a magyar történelem fénylapjait. „Leborulok a nemzet nagysága előtt.“ E szavak hangzottak a magyar Washington ajkairól. S valóban nagy volt e nemzet, midőn feledve pártviszályt, magánboszut s gyűlöletet, egy szívvel s lélekkel sorakozott Magyarország függetlenségének zászlója körül, s óriási küzdelmének biztos győzelem leendett a gyümölcse, ha az árulás nem következik be. Én e korszakra azonban leginkább azért nézek büszkeséggel , mert egyik főtényezőjeként szemlélem ott hazám dicső ifjúságát, látom őt versenyezni az öregekkel a hazaszeretetben, látom, hogy gyönge karja alig képes felemelni a kardot, de a hon szeretet tüze kipótolja a férfi erő hiányát, a hazafias lelkesedés a gyermekekből hősöket teremt, kik előtt nyomról-nyomra hátrál a bérenczhadak gyakorlott s fegyelmezett serege. Büszke lehetsz hazám ily ifjúságra! S igazán mély szomorúság hangolja le szivünket, ha per associationem idearum, összehasonlítjuk mai nemzedékünket az akkorival, különösen pedig fiatalságunkat az akkori fiatalsággal. Heine szavai: „Csak a fiatalság az, melyre hideg napjainkban számithatunk még“*) bizonyára nem a mai éhenkórász, szolgailag görnyedező, Gott erhaltés fiatalságra vonatkoznak. Tisztelet, százszoros tisztelet a derék kivételeknek, kiknek most is eszményképük a 48-ki fiatalság, melynek soraiban egy Jókai, Petőfi, Vasvári stb. találkoztak. Megdöbbentő, hogy napjainkban épen a főváros ifjúsága jár elől rész példával, amely pedig arra volna hivatva, hogy példányképül szolgáljon hazánk összes ifjúságának. Hja ! de nem hiába ott van a corruptio fészke ! Hazafiság, szabadságszeretet, lelkesedés, mindezek lomtárba való dolgok fiatal óriásaink szemében, ha van kilátásuk egy helyettes segédfogalmazói gyakornoksághoz jutni. Szinte jól esek egy provinciális embernek, hogy vidéki fiatalságunk szive még nincs megmételyezve, s távol van az önzéstől. Ezek vannak hivatva arra, hogy a fővárosok ifjúságának hazafias részével egyesülve, ápolják , élesszék, terjesszék maguk közt a hazafias lángot, s akadályozzák meg soraikban az önzés s hazafiatlan cynismusnak terjedését. Ez irányban fogunk mi is támogatni gyönge tollunkkal minden kiválóbb mozzanatot, mely ifjúságunk nyilvános életében előforduland. Az önzőket pedig, kik az ifjúság soraiban találtatnak, figyelmeztetjük Eötvös következő szavaira: „Ki önzését legyőzi, az a legnagyobb akadálytól szabadul meg, mely minden való nagyságnak és boldogságnak útjában áll.“ Hedry Bódog. *) Nur die Jünglinge sind es, auf die man noch rechnen kann in unserer kalten Zeit; denn diese werden noch entzündet von dem glühenden Hauche, der ihnen aus den alten Büchern entgegenweht, upd deshalb begreifen sie auch die Flammenherzen der Gegenwart. Die Jügend ist uneigennützig im Denken und Fühlen, und denkt und fühlt deshalb die Wahrheit am tiefsten. — Heine Bd II. S. 411. K edves barátom! Lapod ellen morog a világ, zúg, dühöng ellened is, világ csodája hogy még szabad vagy, hogy még be nem Váczoltattál. Mióta az „Abauj-Kassai Közlöny“ szerkesztőségét átvetted, egyebet nem hallok ellened, mint simfolást, Csernátonynál százszorta Csernátonyba vagy, beteljesült — mondják — jóslatom, melyet még szerkesztőségem idejében a „Magyar Állam“ részéről a „Közlöny“ ellen intézett megtámadásra a „Közlöny“ 3. sz.-ban közöltem. Irályod nem hízelgő, nem sima, nem alázatos, nem csúszó-mászó, — és ebben, igazuk van. Ma kitálalod egyik-másik minister bűneit, mulasztásait, kimondod pláne hogy ügyetlen, nem kormányra való; — holnap kikürtölöd a világnak, hogy mig ez, amaz főispán nem átal pártérdekből a megbotránkozásig korteskedni, addig az alárendelt közeget, mert főispáni mindenhatósága előtt meg nem hunyászkodik, hivataltóli felfüggesztés terhe alatt minden beavatkozástól eltiltja. Neki rontasz a kir. ügyészeinek, elmondod hogy a választási mozgalmak alatt nehány választópolgárt csak azért záratott el, mert baloldaliak, hogy kérő nejeiket azon vigasztalással bocsátja el: „majd adok én nektek baloldalt.“ — Ha esetleg egy ügyetlen járásbiró neveztetik ki, nem elég hogy teremtettéted Bittót, de a szegény párát is bántod; ha jezsuiták jöveteléről hallasz, azonnal megkonditod a vészharangot s lekorholod történelmök dicsőségét; ha egy vagy másik lelki pásztor kortes időben híveit korcsmában őrzi, eteti, itatja és tereli a jobb útra, ezt gyalázatnak kanonizálod;— ha rész iskolát találsz, hanyagságot vagy mulasztást a tanitókban, a tanfelügyelőt rántod elő; neki esel a ki- és beházasitó egyleteknek, ha egy kis gschäftet észlelsz; neki rontasz a mészárosoknak — nem tekintve hogy baloldaliak — ha drága pénzért rósz húst roszabb mértékkel mérnek ; — feldúlod a pincéi gyümölcsárusnak békés csendét, ha egypár éretlen vagy rothadt körtét látsz kosarukban; — összeszidod a szerecsent mert fekete, a fehéret mert nem nemzetiszinü. Szóval, — téged a mai korszellem nem elégít ki, barátom, mert stenker vagy. Ne vedd rész néven tőlem, hogy őszintén szólok hozzád, hogy feltárom vázlatban mindazt, mit elkövettél, amiért a bölcsek ítéletét vontad árva fejedre. Jó akarat szól belőlem. Látod, — én első sorban soha sem bántanám a ministert, ha ügyetlen is, azért, mert — hiába ő minister. Ha intézkedése lesz, káros és miserabilis, fogd rá a népre, hogy éretlen, ostoba, nem bír a ministeri tudomány magaslatáig emelkedni, nagy horderejű intentióját felfogni, és jó akaród, pártfogód lesz, lapod még subventiót is nyerhet. Nem bántanám soha a főispánt, mert ő a köztörvényhatóság méltósága, sokat tehet jót és roszat, amint kedve tartja. Példát mondok. Ha bírói állomásra egy minden tekintetben képesített egyén folyamodik, a főispán, ha ellenséged — a ministernek csak azt súgja fülébe: „ez baloldali, az „Ellenőr“ levelezője“ és — bukott. Jön a kegyencz, szól a főispán: „ez hű szolgám, parancs szerint magasztal engem és téged is kegyelmes ur! nevezd ki,“ és megvan. Nyer vagy vészit a nagy közönség, az nem jön tekintbe. Ismerek egy főispánt — te is ismered — ki az „Abauj-Kassai Közlönyére csupán azért nem praenumerált, mert a mutatvány számban Kossuth Lajos neve nagy betűkkel volt jelezve; — a tulajdonos bűnhődött, veszített egy méltóságos előfizetőt, s annak gratiáját örökre eljátszotta. Azért, ha esetleg főispánról írsz, igen nagy betűkkel jelezd nevét s kegyencze leszsz.