Abauj-Kassai Közlöny, 1873 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1873-07-10 / 28. szám

II. évfolyam 1873. IV Szerkesztőség­­ W­éa kiadóhivatal: Főutcza 62. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vis­­­szaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesités a szerkesztő­séghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden mit lm tökön. "WO 28. szám. ABAU­J-KASSAI KÖZLÖNY. Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek: helybe­n házhoz hordva v. vidékre postán küldve. Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Hirdetés díj t 5 hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos pe­titsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. Uff» 'Wmmmn a kassai helv. hitvallású egyház érdemesül! papja, nincs többé! Folyó hó 7-én esti 81­. órakor a ranki fürdőben, hová üdülni ment, rögtöni szélhűdés következtében jobb életre szenderült. Hetvenhat éves volt már a derék lelkész s az utóbbi időkben hallását is vesztő, de mint pap, de mint városi közgyű­lési tag mindig pontosan s lelkiismeretesen betölté helyét. Ifjú éveiben Miskolczon tanárkodott, majd sárospataki lelkész lett, honnan Utrechtbe men­vén, tudori oklevelet nyert. Kitűnő szónoki képessége oly nagy hírre tett szert, hogy az 1832/6-iki pozsonyi országgyűlésre ő szemeltetett ki egyházi szónoknak. 1836-ik évi május havában lett kassai lelkész, s azon 37 év alatt, melyet ebbeli minőségében közöttünk töltött, egyéb érdemein kívül egy ritka adományban részesült: nem volt egyetlen ellensége sem, de vetélkedtünk mindnyájan az iránta való tiszteletben. Bék­e porainak­.­ Országgyűlési napló. J u 1. 1. Tárgyaltatott és befejeztetett az igazság­ügyi ministerium költségvetése, mely után felvétetett és szintén bevégeztetett a honvédelmi ministeriumé. Ez utóbbi­nál a többség könyörtelenül elveté a baloldal azon indítvá­nyát, hogy az 184s/9-iki rokkant honvédek segélyzése­ , ille­tőleg nyugdíjazására 400.000 frt szavaztassák meg. Ezzel a költségvetés tárgyalása véget érvén, felvétetett Móricz P. határozati javaslata az állami vasutakon a szabadjegyek el­törlése tárgyában. A bizottság javaslata szerint elfogadtatott. J­u 1. 2. Kerkápoly felel Tarnóczynak a bankügyben és Csernátonynak ,azon kérdésben tett interpellációjára, hogy némely magyarországi hitelintézet egyenesen Bécsbe, a nem­zeti bankhoz , illetőleg az osztrák pénzügyminiszerhez fordul segélyért; az elsőre, hogy a nemzeti bank eddigi adományait legalább 30 °/C-tel fokozta, a másodikra, hogy a Bécsbe for­dulás a minister tudomásával történt. A ház mindkét választ tudomásul veszi. Szlávy ministerelnök kifejti az őszi idény reformprogrammját. Ezután a kérvények tárgyaltattak. Végül felolvastatott a kir. leirat, mely a házat november hó 8-ig elnapolja. Kassa, julius hó 10-én. Az „Ellenőr“ és munkatársai. Ií II. Két kérdésre kell felelnünk. Mi okozta Csernátony haragját egykori mun­katársai ellen? s ki változott, Csernátony-e vagy régi munkatársai ? Nincs szerencsénk Csernátony képviselő urat ismerni közelebbről, s azért mi csak hirlapirodalmi működését véve véleményünk alapjául, azt tartjuk róla, hogy eddigi működésének rúgója mindig a feltűnni vágy volt. Ó szerepelni, ha lehet, pártja soraiban, ha nem lehet, soron kívül is — de szerepelni óhajt, azért kell neki mindig valami „noch nie dagewesen“-t kigondolni. Ezen öntetszelgő hiúsága szülte, okozta metamorphosisát. Minthogy a pártok legközelebbi állása Csernátony viszketegségének nem volt ked­vező ; minthogy Lányainak páratlan módon lett meg­buktatása után, a Szlávy kormány megdöntésére nem volt kilátás: elveinket Csernátony személyiségé­vel összekapcsoltan diadalra juttatni, ezért „jobbra át“-ot kiált s főbelövéssel fenyegeti azokat, kik parancsszavának nem engedelmeskednek. Félig-meddig elérte czélját. Az országgyű­lési balközép pártnak ez időszerint Csernátony a prófétája, az „Ellenőr“ pedig a bibliája. Roszul esik ezt kimondanunk, mert vérzik a szivünk, midőn kénytelenittetünk azon pártról, mely­nek elvei a mi elveink voltak, ily szegénységi bi­zonyítványt kiállitani. Csernátony és irányadó! Nem mulatságos-e ez? De beszéljünk komolyan. Mi Csernátonyban se képességet, se garanciát nem látunk, hogy egy ko­moly törekvésű pártnak irányadója lehessen. Csernátony lehet igen genialis journalista, le­het úgynevezett „belle esprit,“ lehet universalista, de eddigi irodalmi s politikai műkö­dése után ítélve, mi még nem vettük észre, hogy a tudomány melyik szaká­ban bír alapos készültséggel? Genialis dilettantismus jellemzi minden fellépését a közügyek terén. Csakhogy a genialitásnak nem mindig hasz­nos, sőt gyakran igen káros eredményei is vannak. Azután egy irányadónak higgadtan fontoló, szenvedélytelen embernek kell lennie. Csernátonyban pedig éppen e két tulajdon első­sorban hiányzik. Maró élctei, kötekedni szerető modora egykori ba­rátait is elidegenítették tőle. Az általa meghonosított hirlapirodalmi modor lapját olvasottá s pikáns tar­talma miatt élvezhetővé teszi, de ez még nem elég qualificatio a vezérkedésre. A szenvedélyes emberek rendszerint vakok szoktak lenni, s azért mi nem találunk garanciát az irányításra annál, ki önindulatosságát nem tudja megfékezni. Mocsáry Pétery, Csávolszky, Ugrón, stb. ma­gasabbra becsülték elveiket, mint Csernátony hiúsá­gát, és mert nem akartak tömjénezni csalhatatlan tekintélyének; mert elég „buták“ megmaradni 1867 óta vallott, eddig Csernátony által is helyeselt meg­­győződésök mellett, mert nem akarják elhinni, hogy az 1867-ki közjogi alap megváltoztatása csak „re­formkérdés,“ s elfogadható, ha Szlávy helyett Tisza fogja suhogtatni felettünk a kormánypálczát, de a mit 1867-ben elitéltek, azt ma is rosznak tartják; — azért Csernátony kiközösíti őket az igazhivők sorából; — mert „Allah — Tisza nagy, és Cser­nátony az ő prófétája. Hogy ki változott, Csernátony-e, vagy egykori munkatársai? ezt az „Ellenőriből vett idézetekkel akartuk bebizonyítani, az „Ellenőr“ azon számaiból, a midőn még e lapot Csernátony a szabadelvű, ra­dikális, demokratikus érzelmű iró szerkesztette, s nem engedett helyt az arisztokratikus bukfenczekben gyönyörködő „sportmann“-nek. Az „Ellenőr“ legújabb nyilatkozatai, melyek­kel a „közjogi oppositió“ czímet magától elutasítja, lyukas mogyorónak csúfolja, a 48-as párt és „Ma­gyar Újság“ kizárólagos tulajdonának hirdeti : — felmentenek minket ezen kötelességtől olvasóink iránt, melynek teljesítésével megsértenek azon jeles férfiakat, ha elvhsiségeket Csernátony ilyetén enun­­ciatiójával szemközt akarnék bizonyítgatni. Most már csak várjuk, hogyan fogja ismer­tetni Csernátony a mi politikánk, — azon politika „élhetetlenségét s veszedelmeit,“ melynek követésére az ő lapja lelkesített minket. Nem maradunk adó­sai. Azonkívül reméljük, hogy az 1865-ben a deák­párt, 1872-ben a balközép egy része által jégre vitt ellenzéki választó közönség 1875-ben oly csat­

Next