Abauj-Kassai Közlöny, 1873 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1873-07-10 / 28. szám
II. évfolyam 1873. IV Szerkesztőség Wéa kiadóhivatal: Főutcza 62. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesités a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden mit lm tökön. "WO 28. szám. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY. Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva v. vidékre postán küldve. Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Hirdetés díj t 5 hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. Uff» 'Wmmmn a kassai helv. hitvallású egyház érdemesül! papja, nincs többé! Folyó hó 7-én esti 81. órakor a ranki fürdőben, hová üdülni ment, rögtöni szélhűdés következtében jobb életre szenderült. Hetvenhat éves volt már a derék lelkész s az utóbbi időkben hallását is vesztő, de mint pap, de mint városi közgyűlési tag mindig pontosan s lelkiismeretesen betölté helyét. Ifjú éveiben Miskolczon tanárkodott, majd sárospataki lelkész lett, honnan Utrechtbe menvén, tudori oklevelet nyert. Kitűnő szónoki képessége oly nagy hírre tett szert, hogy az 1832/6-iki pozsonyi országgyűlésre ő szemeltetett ki egyházi szónoknak. 1836-ik évi május havában lett kassai lelkész, s azon 37 év alatt, melyet ebbeli minőségében közöttünk töltött, egyéb érdemein kívül egy ritka adományban részesült: nem volt egyetlen ellensége sem, de vetélkedtünk mindnyájan az iránta való tiszteletben. Béke porainak. Országgyűlési napló. J u 1. 1. Tárgyaltatott és befejeztetett az igazságügyi ministerium költségvetése, mely után felvétetett és szintén bevégeztetett a honvédelmi ministeriumé. Ez utóbbinál a többség könyörtelenül elveté a baloldal azon indítványát, hogy az 184s/9-iki rokkant honvédek segélyzése , illetőleg nyugdíjazására 400.000 frt szavaztassák meg. Ezzel a költségvetés tárgyalása véget érvén, felvétetett Móricz P. határozati javaslata az állami vasutakon a szabadjegyek eltörlése tárgyában. A bizottság javaslata szerint elfogadtatott. Ju 1. 2. Kerkápoly felel Tarnóczynak a bankügyben és Csernátonynak ,azon kérdésben tett interpellációjára, hogy némely magyarországi hitelintézet egyenesen Bécsbe, a nemzeti bankhoz , illetőleg az osztrák pénzügyminiszerhez fordul segélyért; az elsőre, hogy a nemzeti bank eddigi adományait legalább 30 °/C-tel fokozta, a másodikra, hogy a Bécsbe fordulás a minister tudomásával történt. A ház mindkét választ tudomásul veszi. Szlávy ministerelnök kifejti az őszi idény reformprogrammját. Ezután a kérvények tárgyaltattak. Végül felolvastatott a kir. leirat, mely a házat november hó 8-ig elnapolja. Kassa, julius hó 10-én. Az „Ellenőr“ és munkatársai. Ií II. Két kérdésre kell felelnünk. Mi okozta Csernátony haragját egykori munkatársai ellen? s ki változott, Csernátony-e vagy régi munkatársai ? Nincs szerencsénk Csernátony képviselő urat ismerni közelebbről, s azért mi csak hirlapirodalmi működését véve véleményünk alapjául, azt tartjuk róla, hogy eddigi működésének rúgója mindig a feltűnni vágy volt. Ó szerepelni, ha lehet, pártja soraiban, ha nem lehet, soron kívül is — de szerepelni óhajt, azért kell neki mindig valami „noch nie dagewesen“-t kigondolni. Ezen öntetszelgő hiúsága szülte, okozta metamorphosisát. Minthogy a pártok legközelebbi állása Csernátony viszketegségének nem volt kedvező ; minthogy Lányainak páratlan módon lett megbuktatása után, a Szlávy kormány megdöntésére nem volt kilátás: elveinket Csernátony személyiségével összekapcsoltan diadalra juttatni, ezért „jobbra át“-ot kiált s főbelövéssel fenyegeti azokat, kik parancsszavának nem engedelmeskednek. Félig-meddig elérte czélját. Az országgyűlési balközép pártnak ez időszerint Csernátony a prófétája, az „Ellenőr“ pedig a bibliája. Roszul esik ezt kimondanunk, mert vérzik a szivünk, midőn kénytelenittetünk azon pártról, melynek elvei a mi elveink voltak, ily szegénységi bizonyítványt kiállitani. Csernátony és irányadó! Nem mulatságos-e ez? De beszéljünk komolyan. Mi Csernátonyban se képességet, se garanciát nem látunk, hogy egy komoly törekvésű pártnak irányadója lehessen. Csernátony lehet igen genialis journalista, lehet úgynevezett „belle esprit,“ lehet universalista, de eddigi irodalmi s politikai működése után ítélve, mi még nem vettük észre, hogy a tudomány melyik szakában bír alapos készültséggel? Genialis dilettantismus jellemzi minden fellépését a közügyek terén. Csakhogy a genialitásnak nem mindig hasznos, sőt gyakran igen káros eredményei is vannak. Azután egy irányadónak higgadtan fontoló, szenvedélytelen embernek kell lennie. Csernátonyban pedig éppen e két tulajdon elsősorban hiányzik. Maró élctei, kötekedni szerető modora egykori barátait is elidegenítették tőle. Az általa meghonosított hirlapirodalmi modor lapját olvasottá s pikáns tartalma miatt élvezhetővé teszi, de ez még nem elég qualificatio a vezérkedésre. A szenvedélyes emberek rendszerint vakok szoktak lenni, s azért mi nem találunk garanciát az irányításra annál, ki önindulatosságát nem tudja megfékezni. Mocsáry Pétery, Csávolszky, Ugrón, stb. magasabbra becsülték elveiket, mint Csernátony hiúságát, és mert nem akartak tömjénezni csalhatatlan tekintélyének; mert elég „buták“ megmaradni 1867 óta vallott, eddig Csernátony által is helyeselt meggyőződésök mellett, mert nem akarják elhinni, hogy az 1867-ki közjogi alap megváltoztatása csak „reformkérdés,“ s elfogadható, ha Szlávy helyett Tisza fogja suhogtatni felettünk a kormánypálczát, de a mit 1867-ben elitéltek, azt ma is rosznak tartják; — azért Csernátony kiközösíti őket az igazhivők sorából; — mert „Allah — Tisza nagy, és Csernátony az ő prófétája. Hogy ki változott, Csernátony-e, vagy egykori munkatársai? ezt az „Ellenőriből vett idézetekkel akartuk bebizonyítani, az „Ellenőr“ azon számaiból, a midőn még e lapot Csernátony a szabadelvű, radikális, demokratikus érzelmű iró szerkesztette, s nem engedett helyt az arisztokratikus bukfenczekben gyönyörködő „sportmann“-nek. Az „Ellenőr“ legújabb nyilatkozatai, melyekkel a „közjogi oppositió“ czímet magától elutasítja, lyukas mogyorónak csúfolja, a 48-as párt és „Magyar Újság“ kizárólagos tulajdonának hirdeti : — felmentenek minket ezen kötelességtől olvasóink iránt, melynek teljesítésével megsértenek azon jeles férfiakat, ha elvhsiségeket Csernátony ilyetén enunciatiójával szemközt akarnék bizonyítgatni. Most már csak várjuk, hogyan fogja ismertetni Csernátony a mi politikánk, — azon politika „élhetetlenségét s veszedelmeit,“ melynek követésére az ő lapja lelkesített minket. Nem maradunk adósai. Azonkívül reméljük, hogy az 1865-ben a deákpárt, 1872-ben a balközép egy része által jégre vitt ellenzéki választó közönség 1875-ben oly csat