Abauj-Kassai Közlöny, 1873 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1873-09-18 / 38. szám
Kassa, szeptember hó 18-án. II. évfolyam 1873. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főutcza 62. szám. Semmit sem közlünk, ha nem ■ tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés , a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden mr csütörtökön. 38. szám. ABAUJ-KASSAI LONY. Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva v. vidékre postán küldve . Egész évre . . 6 frt — kr Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Hirdetés díj : 5 hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. Előfizetési felhívás. Mindazon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük f. hó végével lejár, felkérjük: méltóztassanak mielőbb intézkedni a lap további megrendelése felől. Legközelebb egy érdekes művet kezdünk meg Mocsáry Imre úrtól, Mocsáry Lajos jeles fiától: „Látogatás Garibaldi- és Kossuth Lajosnál“ czím alatt, mely dolgozat csak deczemberben ér véget. Ezen kívül a közel évnegyedben két kitűnő beszélyt fogunk közölni: egyet név nélkül, egy irodalmilag országosan ismert férfiútól s egyet Posta Sándortól, kit olvasóink „A névrokonok“ pályadíjnyertes műve után előnyösen ismernek. Az elsőnek czíme: „Négy élet két szemért (középkori történet); a másodiknak : „Az emberkerületi. Politikailag maradunk ellenzékiek a bihari pontok alapján; a helyi ügyekben pártatlanok, kíméletlenül ostorozva az önérdeket és szívósan ragaszkodva a szabadelvűség követelményeihez. Lapunk ára a régi, vagyis: Egész évre................................6 frt — kr. Fél évre......................................3 „ — „ Negyed évre..................................1 „ 50 „ A vidéki megrendelőket kérjük, szíveskedjenek az előfizetést postai utalvánnyal teljesíteni, mely rájuk nézve olcsóbb s nekünk nem kerül kiadásunkba. Kassán, 1873. évi szept. 15-én. Az „Abauj-Kassai Közlöny“ szerkesztő-tulajdonosa. A rozsnyói eset második kiadása. Mintha csak az isten a végből teremtette volna Trefortot s átalában mintha csak a magyar oktatásügyi ministerium a végett szerveztetek volna, hogy ne csak útjában álljon a haladásnak, népnevelésünk előmozdításának és a felvilágosodottság terjesztésének , sőt hatalmának teljes erejével, nyíltan harczoljon a szent ügy ellen. Olvasóink kimerítően ismerik a kassai iskolaügynek a kath. hitfelekezeti praeparandiára vonatkozó részét. Tudják, hogy a Miskolczon volt állami képezde 1S54-j_k_ávben azon nyílt kikötés mellett fogadtatott be a város által az elemi tanoda épületébe, hogy a képezde az elemi tanodával szerves összefüggésben álljon, vagyis az elemi tanoda igazgatója legyen egyúttal a képezde igazgatója és a városi elemi tanoda tanítói részt vegyenek a képezdészek oktatásukban is. Tudják, hogy e szerves összefüggés megszakittatott maga a püspök által,, ki püspöki kath. praeparandiát alakított, mely az elemi tanodától évek óta függetlenül igazgattatik s tanárait a kassai semináriumból nyeri. Tudják, hogy eltekintve e megszakítástól, a város csakis egy tantermet s a zenetanoda helyiségét a tanórákon kívül engedte át a képezde részére, — holott ez tényleg négy tantermet ven igénybe s használt ekkoráig. Tudják, hogy hatóságunk mindaddig nem bolygatta ez ügyet, mig f. évi julius hó 17-én községi iskolákat nem létesített; mikoron ugyanis szüksége lévén tanoda-helyiségekre, a püspök által egyoldalúig felbontott viszonyt mérlegelve, jogosítottnak érzé magát, hogy a praeparandia tantermeit felmondja s a püspököt azok átadása iránt megkeresse. A püspök pár hét előtt értesíti a város közönségét" hogy az átadást mindaddig elhalasztja, mig a miniszter ez iránt nem intézkedik. Mire a hatóság azzal válaszolt, hogy az iskolai év küszöbén szüksége lévén a tantermekre, a minister ebbeli intézkedését be nem várhatja, hanem az átadásra határidőül f. hó 16-ikát tűzte ki. A püspök távir a miniszternek, a miniszter távir a hatóságnak s ezt a praeparandia összes helyiségeinek átvételétől szigorúan eltiltja. Ahol csak egy püspök van, Trefort kész szolgája valamennyinek; egyszerű feljelentés, egyszerű távirat a püspököktől elégséges, hogy Magyarország oktatásügyi ministere oldalba rúgja az oktatásügyet. Négy tanteremre számított az iskolaszék ama helyiségek átvétele után; most 4 elemi iskola megnyitását el kell halasztania addig, mig Trefortnak házalkodása méltóztatik a városi hatósággal püspöke javára, égbekiáltó igazságtalansággal. Ha a püspök azonnal felterjesztő is a város felmondó levelét kézcsókoló ministeréhez, a minister egy hónapon át heverteté az ügyet s csak akkor intézkedett egyszerű távirattal, midőn a termek átvételére átalakítása s rendbe hozatalára a határidő kitüzetett s mikor az iskolaév immár kezdetét veszi. Legyen aztán bárkiben is kedv, erély és bátorság : életének nagy részét önzetlenül s csupán a szent ügyet tartva szem előtt — fizetés nélkül a népnevelésnek áldozni, mikor az, kitől támogatást, elismerést várna, a papok egyszerű felhívásukra első helyen kész felzavarni a köröket. Lehet immár a városnak bármily igaza; kimutathatja napnál fényesebben jogait: ezt az ügyét végkép elvesztettnek tekintheti. Mert először tudjuk, hogy Trefort megszűnt igazságos biró lenni, mihelyest pap s éppen főpap a vádló avagy a vádlott; de másodszor már csak azért sem lehet ő papministersége előtt igazunk, mert nem lesz hajlandó elvállalni a felelősséget, hogy Kassán az oktatásügy az ő parancsszava következtében hónapokra visszajöhetett. Szigorúan alkotmányos, parlamentáris országban volna még egy fórumunk: az országgyűlés ; nálunk . . . nálunk a ministernek épp oly igaza van minden körülmények között az országgyűlés előtt, mint a püspököknek Trefort minister előtt. Ez okból csakis a közvéleményhez apellálunk s az ügy további fejleményét is annak idején közzéteendőik. Nemzetgazdászati és hitelpolitika. Köztudomású dolog, hogy kormányunk ismét egy új kölcsön létesítése körül fáradozik és pedig 120 millió erejéig. Nincs nekünk kifogásunk az összeg szüksége és nagysága ellen, mert csakugyan, ha meggondoljuk, hogy az eddigi, 67 óta majdnem minden évben megkötött apróbb hitelműveletek nem igen megnyugtató hatást tehettek a külföldi pénzpiaczra, csak praktikus politikának lehet mondani oly politikát, mely azon helyes pontból kiindulva, hogy eddigi beruházásaink nemcsak ez idén, hanem a következő években is folytonos hitelre szorulnak — egyszerre iparkodik egy nagyobb összeg felvétele által olcsóbban és hosszabb időre elérni azt, mit minden évben drágább és drágább kamatok árán kisebb összegekkel úgy is kénytelen tenni. Ismételjük, nincs kifogásunk az összeg nagysága és szüksége ellen, mert hiszen roppant kár nélkül fel nem hagyható beruházásaink következtében oda jutottunk, hogy a kölcsönhöz még áldozatok árán is kénytelenek vagyunk folyamodni, de nem állhatjuk meg, hogy a folytonosan megújuló adósságcsinálás felett aggodalmainkat ki ne fejezzük. Csak rövidlátók azok, kik a kölcsönt minden tekintetben elvetik. A kölcsön még biztos jövedelmi forráson nyugszik, nemcsak hogy nem nyugtalanító, de áldásos lehet az államháztartás- és nemzetgazdászatra. Czélszerű és könnyű ott kölcsönt felvenni, hol elegendő a törlesztési alap vagy az adó útján befolyt jövedelem oly szűz még, hogy a kamatok lefizetése után is hatalmas rész marad az állam politikai és nemzetgazdászati igényeinek kielégítésére. Anglia adóssága milliárdra rúg — igen, de kamatait könnyen fizetheti, mert a felvett összegek részint kétszeresen jövedelmező beruházásokon, részint tetemes törlesztési alapon nyugszanak. Nálunk nem így van. Törlesztési alapunk csekély, beruházásaink, az eddigi concessionált, subsidiált, félig megkezdett és még nem gyümölcsöző, nagyobbrészt téves pénzügyi elveken nyugvó beruházásaink, máris oly terhet raknak az adózók vállaira, hogy minden újabb kölcsön hallatára önfentartási kötelességünknél fogva kénytelenek vagyunk kérdezni: meddig és mire ? A közösügyi qvóta és közös államadóssági járulékon kívül, mely 1873-ban 55 millió, a megkötött hitelmiveletek után 27 milliót fizetünk kamat fejében; összes rendes bevételeink 203 millióra vannak előirányozva. Már most, ha számba vesszük, hogy a 120 milliót 30 évi törlesztésnél hosszabb időre és 8—9 °/o-nál olcsóbban nem kapjuk, ami körülbelül 5—6 millió évi kamat, összes adósságunk után az évi qvóta 90 millióra rúgna, a mi összes bevételeinknek körülbelül 45 °/o-a! Ehhez még a 14 milliónyi deficit. Ily körülmények között az újabban eszközlendő kölcsön méltán aggaszthat bennünket — aggaszt, mert a fedezet napról-napra kevésbűl, az adósság nő, az adó emeltetik, az adóhátralékok nagyobbodnak, a szükségletek szaporodnak és amerre csak pillantunk, mindenütt pénzhiány, adósságcsinálás s e mellett a státus jövedelmei hosszú évsorokra kamat fejében lekötnek! Jobb korszakra utalnak bennünket, midőn beruházásaink gyümölcsözni és jövedelmeink szaporodni fognak, — mint utolsó segélyünkben, bízunk ezen délibábokban; de ha a főváros befolyása, igénye, gründolása és szédelgő szelleme az országban még továbbra is terjedni fog — e reményünk is dugába dől. A mai válságos időbeli mindenki iparkodik meggazdagodni, minden uj kölcsön mint jó préda tekintetik, óhajjal váratik — minek eredménye, hogy folyton szaporodik s terheink progressive nőnek. Dicsérik gazdagságunkat, de mely czélnak szolgált ez? — sem kereskedelmünk nem önálló, sem iparunk nem bir lábra kapni, sem mezőgazdaságunk nem képes illetékes rangját az európai nemzetháztartásban magának kivívni; a mindent elnyomó adók változatlanul terhesek, a kimerült földbirtokos, a paraszt nyomorultságában nem talál elég pénzt fel-