Abauj-Kassai Közlöny, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-14 / 2. szám

nólia“. Jött a második előadás! Hasonló tünteté­sek! .... . Egyszer aztán lemaradt a játékrendről, pedig már ki volt tűzve újbóli előadásra. Volt mostan mende-monda. A belügyminiszter letiltotta, Ribáry osz­tálytanácsos betiltotta stb.stb. Elég az hozzá, hogy a da­rab nem adatott elő. Az „erkölcsösök“ pártja győ­zelmi dalt énekelt; a „Kornéliapárt“ alkotmányos felvilágosítást kért fűtős­ fától................Jöttek e köz­ben a vidéki tudósítások. Debreczenben hidegen fo­gadták, elítélték. Maros-Vásárhelytt nem tudtak hova lenni a nagy lelkesedéstől, annyira erkölcsösnek ta­lálták „Kornéliát". A „Föv. Lapok“ levelezője sehogy­ sem tudta megérteni, hogy miként lehetne az a darab erkölcs­telen, mikor ő nagyon erkölcsösnek találta.----------­E napokban megjött a kért alkotmányos felvilágo­sítás ! Vagyis inkább „Kornélia“ újból kitüzetett a játékrendre, állítólag a belügyminiszter engedélye folytán. És most majd újra elkezdődik a liczitáczió a „Kornélia“ erkölcse felett. Bum-bum ! dsin-dsin!! Ki ad többet érte? — először, másodszor, harmadszor!! Szép spektákulum lesz ez! Simonides.—­ ­ Abaujmegye központi választmánya közakarattal jegyzőkké Béky Sámuel és Joób Gusz­táv választmányi tagokat választotta meg. Az össze­író bizottságok pedig következőleg alakíttattak meg : 1. Nagyidai választó-kerületben. 1. enyiczkei, csányi, szinai, nagyidai körjegyzőségekhez tartozó községekben: elnök Kravnik Sándor, tagok Dobozy Pál, Ducsay Rezső, póttag Dióssy Miklós. 2. pályi, rudnoki, bélai körjegyzőségekhez tartozó községekben: elnök Koós Kálmán, tagok Baán Gyu­la és Benyó Ágoston. II. Bogdány-garbóczi kkerületben: 1. széplaki, rozgonyi, petőszinyei, győr­kei körjegyzőségekhez tartozó községekben: elnök Gálos Tamás, tagok Batek Vincze, Pócsy Ferencz, póttag Gadnay K. és Iván János. 2. alsókékedi, mislyei, füzéri, szalánczi körjegyzőségekhez tartozó községekben: elnök Gálos József, tagok Földessy György, Fekete Bertalan, póttag Bodnár Antal. III. G­e­ne­zi vkerületben. 1. Szántó nagy­községben felső-dobszai, kéri, lekváraljai, erdőhorváti, főnyi körjegyzőségekhez tartozó községekben, elnök: Bart­­hus József, tagok Téglássy József, Szilágyi Ferencz, póttagok Eötvös Simon, Fövenyessy Gusztáv. 2. Göncz nagy­községben, vilmányi, telkibányai, pálházai, vi­­lyi körjegyzőségekhez tartozó községekben: elnök Gábriel János, tagok Meczner József, Hunyor Sá­muel, póttagok Kazinczy Andor, Widder Adolf. — IV. Csereháti vkerületben. 1. alsó- és felsőme­­czenzéfi, jászói és szepsii nagy­községekben, somodi, jánoki körjegyzőségekhez tartozó községekben: el­nök : Hubay Ágost, tagok Koós Pál, Frindt Antal, póttagok Schmoczer Illés, Halmy Károly. 2. buzi­­tai, perényi, garadnai, szeledi, csenyétei, vendégi körjegyzőségekhez tartozó községekben : elnök Dar­vas Ferencz, tagok: Szentimrey Gellért, Hedry Jó­zsef, póttagok : gróf Pallaviciny Adolf, Lehóczky Jenő. V. Szikszói kkerületben, 1. Szikszó, Aszaló, ásva nagy községekben, csobádi, forrói, encsi kör­jegyzőségekhez tartozó községekben : elnök Fáy Jó­zsef, tagok Szemere Ödön, Schlesinger József, pót­tag Fáy István. 2. baktai, léhi, alsó-vadászi, se­­lyebi, homrogdi, felsővadászi körjegyzőségekhez tar­tozó községekben: elnök ifj. Téglássy Ferencz, ta­gok Csorna József, Fáy György, póttag Veresmarty György. Az összeírás ideje a megye egész területére 1875. évi január hó 10-ik napjától, ugyanazon hó 25-ik napjáig bezárólag tűzetik ki, kötelességükben állván az összeíró bizottsági elnököknek, hogy az 1874. évi XXXIII. tezikk 32-ik §-a szerint az egyes nagyközségek és körjegyzőségekben működé­sük sorrendjét és napját jó eleve köztudomásra jut­tassák. Rimaszombat, jan. 10. Rimaszombathoz közel lakik Ozsgyánban, egy Korinthus Mihály nevű rozsnyó-megyei róm. kath. áldozár, ki a protestánsok ellen nyilván, uton-utfélen, s iskolákban, annyira sértegető és izgató eljárást követ, hogy végre az ottani protestánsok kénytele­nek voltak e sötétlelkü, tudatlan ember egyházi be­szédjét kivonatban a nyustyai főszolgabiróhoz kül­deni, azon kérelmük kíséretében, miszerint őket ily izgató, s a vallásfelek közt gyülölséget hintő, fana­tikus és dühödt pap ellenében a törvény oltalmába vegye, különben nem állnak jót a bekövetkezhető eshetőségek felől!.. . Az egyházi szent beszéd ki­vonatát, melyet az ozsgyáni templomban tiszt. Ko­­rinthus Mihály, kath. áldozár mondott, íme szórul­­szóra közlöm: Keczke. Vannak más juhaim is, melyeket ez akolba kell hoznom, és leszen egy akol, és egy pásztor. Ján. 10. r. Más vallásfelekezetek számára nem született Krisztus, csak az igaz római katholikusoknak szü­letett ő. Fussatok az eretnekektől, mert azok uj po­­gányok és istentelenek; mert papjaik nem törvénye­sek, Krisztus érték nem született, pápájok nincsen­­ s így nem üdvözülhetnek, miután a róm. kath. anyaszentegyház kebléből kiszakadtak, s így az ő vallásuk nem egyéb, mint meztelen dogma, csak Luther formálta, s vallásuk nem alapszik a szent­­irásban. Egy példát hozok fel: Ment az után egy rabbi, egy katholikus pap és egy luteránus pap, kik egymással találkoztak. Kérdi a katholikus pap: „Hárman vagyunk, három valláson, hát már melyik a legigazabb vallás ? A zsidó pap felesé „ha a Mesiás nem született, akkor mi várjuk, s mienk a legigazabb vallás, ha pedig született, akkor csak a római katholikus vallás az igaz, mert ezeknek szü­letett. A luteránusoknak nincsen semmijük, így hát bolond az az ember, aki azt hiszi, hogy abban a vallásban lehet üdvözülni, akinek Kristusa nincsen, mert ezek azon vallásban fajtalan életűek. Talál­koznak köztünk csábitók, kik azt mondják, hogy ők a Krisztus tanítása nélkül is mennybe mennek, így ha köztünk találkoznak, olyanok, kik a jót a rosztul meg tudják különböztetni, s ilyen hitetle­nek szava után elmennek az igaz róm. kath. anya­szentegyház kebeléből, így mi azt nem bánjuk, hogy mi ilyenektől megtisztulunk, mert az ilyenek az ily féktelen életet kedvelik. Luther pedig azt mond­ta, hogy az embert az isten elítélte élete előtt — míg nem született: pokolra vagy mennyországra, s így nem kell a szent életre törekedni, így a jó is pokolra megy, a rész is mennyországba juthat, mert a lutheránus vallásért a Krisztus nem született, s így ők szabadon vétkezhetnek, mert érték nem szü­letett a Krisztus. A mi szentségeket a róm. katho­­likusok hisznek, ők nem hiszik, egyik hisz kettőt, másik egyet, harmadik semmit, de mi katholikusok milliókra mutathatunk fel. Még egy ellenségünket hozom elő: Melanchton Fülöp a lutheránus vallás feje volt, édes­anyja halálos ágyán betegen feküdt, magához hivatta. „Tudod édes fiam ! már én meg­halok, mondd meg, melyik vallásban jobb élni? Fe­lelé neki: „a lutheránus vallásban, mert abban min­dent lehet tenni, de meghalni a róm. kath. vallás­ban, mert csak abban lehet üdvezülni, másutt se­hol sem !“ Eddig tart az épületes és tudománynyal teljes szent beszéd, mely — mint emlitem — a törvényes hatóságnak átadatván, az eredményt illetőleg el nem mulasztom szerkesztő urat tudósítani. K­ülönfélék. Fogoly. — A köztörvényhatóságok bizottsági tagjainak választására jogosítva van a törvényható­­ság mindazon lakosa, kinek neve az országos, kép­viselők választására jogosultak utolsó névjegyzé­kében előfordul. Minthogy pedig az uj választási törvény szerint az országgyűlési képviselő válasz­táshoz a választók névjegyzéke é­v­e­n­k­i­n­t kiigazít­­tatik; kérdés: kik lesznek ezután jogosítva a bi­zottsági tagok választására ? azok-e, kik az utolsó képviselőválasztáskor a választók névjegyzékébe fel­vétettek, vagy azok, kik az utolsó kiigazított laj­stromban szerepelnek? A józan ész ez utóbbiaknak ítéli oda a jogot, de a törvény — míg el nem tö­röltetik — világosan az előbbiek javára dönt. — A kapitányi hivatalt kérve­ kérjük: te­gyen meg minden telhetőt, hogy a mostani síkos időben a járdák legalább annyira-mennyire járhatók legyenek. Minden nap történik szerencsétlenség s ez mind a háztulajdonosok rovására írandó, kik hóesés­kor vagy olvadó időben elmulasztják a hó eltávolí­tását, most pedig kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy a járdákat alkalmas szerekkel behintsék. — Esztergomban is alakul Muzeum. Élére a herczeg prímás állott s helyisége is a pri­­mási épületben leend. Csak a Felsőmagyarországi Muzeum-egylet oly árva, hogy a kassai püspöktől és káptalantól kezdve, a papok mit sem akarnak róla tudni. Ha végig tekintünk az egylet tagjainak névsorán, alig találunk a paptanárokon kívül két há­rom papot. A nyáj híven követi a kolomposokat. V­ . Imre Lőrincz tanfelügyelő Abauj megye­i iskolatanácsának tagjait a f. évi január . hó 21-én délutáni 4 órakor tartandó alakuló gyűlésre hi­ta össze. Ezen gyűlésnek tárgyai: a) Megalakulás; b) az 1874. ápril 20-iki gyűlés jegyzőkönyvének, és az arra vonatkozó miniszteri rendeletnek tudomá­sulvétele; c) A tanfelügyelőnek az 1874. évi ápril 20-tól lefolyt időszakról szóló jelentése; d) Az 1873-ban választott kassai tanítók véglegesitése tár­gyában, az 1874. julius 31-iki iskolaszéki jegyző­könyvre­­ lem­enesztett 23,769. és 25,194. számú, Mártonfy Márton kassai polg. iskolai tanító második próbaévét illető min. rendeletek tárgyalása, e) Az 1874. évi szept. 30-án és okt. 10-én kassai tani­­tóválasztás ügye; f) az 1869- 1874-iki abaujmegyei tanügyi állapotokat áttekintő tanfelügyelői jelentés. A kassai községi iskola szegény ta­­nonczainak felruháztatásukra adakoztak: Benczúr Géza ívén: Benczúr Géza, Záhr Rezső, Szakmáry Károly és özv. Benczúr Paulina 6 frtot és 6 db ruhaneműt. Benedek Ferencz ivén: Benedek Fe­rencz és több ismeretlen maradni akaró 4 frtot s 8 db ruhaneműt. C­z­i­t­ó Sámuel gyűjtő ivén: a re­­galebérlő társulat 10 frtot. É­d­e­r Ödön ívén : a gyűjtő 10 frtot. Halyko Mihály ívén: Halyko Mihály, Legányi Samu, Kuhlmann, Rissák Lajos, Szerencsi Mór, Genzovits Alajos, Zeininger Antal és Koch János 10 frtot. Klimkovits Béla ívén: Tahy Konrádné, Lakata Mária, Diviaczky György­­né, Szoszniczkyné, Klimkovits Béla és Schifbeck Lujza 7 frtot. Krusótzky József gyűjtő ívén: a gyűjtő 29 db. ruhaneműt. K­u­n­s­z­t György ívén: többen 21 frt 30 kr és ruhaneműt. Mauri­tz Re­zső ívén : a gyűjtő, Neumer János, dr. Lucz Ignácz és Vadász József 4 frtot. Schall­er Ernő ívén: Pocsátka Viktor, Grega András, Maurer Adolf,­­ Tutkó, Bielek, Klekner Alajos, Grün Vilmos, Stark Netusz, Fabinyi Gyula, Horváth Lajos, Schall­er Ernő és többen 15 frtot és 30 db ruhaneműt. S­a­á­d Lajos gyűjtő ívén : Saád, Lokhorn, Willmrotter, Ste­­germayer, regalebérlő társulat, Müllner, Barcs László, Névtelen, Werfer Károly, Batiszi Amália, Schwarcz Sámuel és Stegermayerné 28 frt 90 krt és 49 db. ruhaneműt. Skultéty lelkész gyűjtő íve: üres. Szakkay József gyűjtő ívén: a gyűjtő, Szakkay Anna, Fleischer Ferencz és Schack Béla 3 frt 50 kr. Sz­erényi Ede gyűjtő ívén: a gyűjtő 50 kr. Szil­cz István gyűjtő ívén: Hegedűs Lajos, Olvas­­hatlan, Czitó Dániel, Jeger Károly, Szilcz István, Legány Samu, Molitorisz Dániel, Poltz Nándor, Papp Sándor, Bálint T., Soós Sándor, Edelény Ede, Krotkovszky Ferencz 13 frt. 50 kr. Tóth János gyűjtő ívén: Herschkovits Manó, Maurer Rezső,­­ Hanzer Antal, Fröhlich-Freyberger, Kaiser állator­vos, Kieselbach Lujza, gróf Zichy Rezső, Schmidt L., Várkoly János, Tóth János és Tóth Viktória 15 frt 94 kr. és 13 db • s 10‘/2 rőf ruhanemű. Timkó J. gyűjtőívén: Timkó R. Eliz 1 frt. Vár­jon G. gyűjtőívén: Zálogintézet, Freyberg Károly, Maschke F., Koleszár Mihály, Demkó Imre, Horák, Kutka, Dendely, Markó Lajos, Grün Vilmos, Várjon Gábor és többen 15 írt s egy pár lábbelit. — Az ügyvédek keményen zúgolódnak azon hanyagság ellen, hogy a telekkönyvi hivatalban a közönség számára nincs még egy faggyú gyertya sem. A tél jelen rövid napjaiban, ha besötétedik, gyertyát kénytelen vinni magával, kinek a telek­­könyvben írni vagy jegyezni valója van. Szomorú dolog, hogy a közönségnek már törsvagyonát is fel­emészti az állam, s ennek fejében megérjük, hogy maholnap egy-egy darab fát is kénytelen lesz ma­gával vinni mindaz, ki a hivatal melegét ott léte alatt élvezni akarja. — Három szerencsétlen örült van már hos­­­szabb idő óta kórházunkban, kik testökön semmiféle ruha­darabot meg nem tűrnek s kiknek — mert szörnyű és undorító dolgokat visznek véghez — it­teni ellátásuk lehetetlen. A hatóság többszörös meg­­sürgetésére a minisztérium most a miskolczi őrültek házába szállíttatta a szerencsétleneket. — Idill. A Medve fogadó egyik szobájában vig társaság mulatott. A fogadósné szép fiatal as­­­szony, sógornéja még szebb barna leány — keleti szabású arczczal, gyönyörű fekete fürtökkel és csillogó szem­párral.“ így írják ezt nekünk S.-a.-Ujhelyből. A Medve előtt télben, fagyban, zúzmarában éji 12 óra­kor egy lovag méri a tért. Egyszer, kétszer, tízszer, százszor, ötszázszor sétál el az ablak alatt. A benn vigadó társaság egyik tagja kitartóan számitgatja a fordulatok mennyiségét. Lovagunk a légyottra, a csillogó szempárra gondol, s azt hiszi, hogy nem fázik. A hétszáznegyvennegyedik fordulat után a víg társaság s a szép barna leány megsajnálják a di­dergőt s követségileg megkérdezte­tik: mi járatban légyen ? Hősünk hebegve azzal válaszol, hogy: „A Vénus elvonulását figyelem.“ „Prosit brúder! — volt a felelet — jobban teszed, ha magad elvonulsz, mert a Vénus nem fog kivonulni.“ S homeri kaczaj kisérte a felsült csillagász lépteit. — A tok­aj-hegy­a­ljai kerületi iparosok ■ egyesületének alapszabályai a minisztérium által megerősittetvén, az egylet felhíja mindazokat, kik a nemzeti ipar s kereskedelem emelkedéséért buzgól­kodnak, hogy a kerület borászata, ipara és kereske­delmének fejlesztésére s az iparos-osztály szellemi és társadalmi kimüveltetésére — az egyletbe lépni szíveskedjenek, akár mint alapitó tagok 50 frt befi­zetéssel, akár mint rendes tagok évi 2 frt díjjal, *

Next