Abauj-Kassai Közlöny, 1876 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1876-10-19 / 42. szám
őrülteknek mondani azokat, kik jelenleg a nemzet függetlenségét, méltóságát s becsületét egyedül képviselik. Oly romlott korszak ez, melyhez hasonlót nem mutat fel a történelem; a római triumvireki s Césárok kora, midőn Jugurtha találólag mondta el, hogy itt minden eladó. Az angol restauratio, a franczia restauratio, Lajos Fülöp, 1-ső és III-ik Napoleon korszaka még ehez képest morális korszaknak mondható, bár a pártatlan történetírók nem találnak eléggé megbélyegző szavakat ezen korszakok elítélésére s jellemzésére. A Cabal minisztérium zsoldot húzott XIV-ik Lajostól, de mégsem volt oly romlott, oly aljas, hogy feláldozza Anglia anyagi érdekeit. I-ső Napoleon, Polignac, Guizot, III-ik Napoleon bitóra való gazok voltak, de mégsem bocsátották áruba Francziaország anyagi érdekeit idegen népek hizlalására. Ezen idézett korszakok alatt a kormánytöbbség sokkal nagyobb volt, mint most nálunk; az egész nemzetet elfogta a romlottság ragálya; mindemellett a történetírók előtt nem talált irgalomra a romlott tömeg s Chó rányomta homlokukra a kiérdemlett havi bélyeget s ott fog égni örökre, mert e bélyeget nem lehet letörölni, mint Ladi Machbet kezéről a vérnyomokat. Most látják már, mit jelentett a hirhedett ostendei levélben a következetesség kigúnyolása, bár ezt még ez ideig minden tisztességes ember erénynek tartotta. A jó ügy melletti hű kitartás, az igaz, nem érdem, csak kötelesség, de mindemellett erény lenni meg nem szűnik. Most látják, mit jelentett a levélben Jerikó falai megkerülése. A hazaáruló Ephialtes kétezer háromszáz év előtt így kerülte meg Jerikót, azaz Termopilét. úgy látszik, a Messiás ezen árulót választotta példányképül, midőn megtagadott elvét szegre akasztva, — kerülő után a haza szivébe vezette az ellent. No de azért Kassay Ignácz és Teleszky derék férfiak s Nagyvárad derék város. Méltók egymáshoz : város és képviselő, — együtt képviselik a romlott korszakot, midőn minden eladó, ha vevőre talál. Ezen renegát had nagy többségére hivatkozik. A nagy többség a vétket nem teszi erénnyé, nem még akkor sem, ha az egész nemzet kivétel nélkül a romlottság mocsárában fetrengene. Be kell vallanunk, hogy a corruptio óriási mérveket öltött. Nagy katastrófák után majd mindig bekövetkezik az a jelenség, hogy a reaktio árja féket vesztve, magával ragad minden gazt és szemetet , s magával sodorja a buta tömeget, mely szájtátva nézi és helyesli, mikép tartanak licitációt érdekei felett. Oly mélyen sülyedtek a reaktio ingoványába, hogy soká már nem vihetik e bűnös játékot, hogy az elámított nép észre ne térjen. Addig is, míg ez időszak elkövetkezik, mely ünnep lesz a becsületes hazafiakra, a megszámoltatás és végítélet órája a gazokra, addig is lennék bár szemben magam egyedül százezrekkel, vagy ha tetszik, milliókkal: büszkén emelném fel szemeimet e szolga had felett s éreztetném velők, hogy én képviselem az igazságot, a haladás és szabadság ügyét, a nemzet becsületét és méltóságát s ezen szolga tömeget lábam alatt éreznem a porban, bármily magasan hordják is orrukat egy bukott ember szemtelenségével s éreztetném velők mély megvetésemet. Imádkozzatok, hogy az elámított tömeg minél később ébredjen fel, mert dühe szörnyű lesz. Sz. K. : A büli czikkel, mellyel hazánk egy rég elhallgatott kitűnősége tisztelte meg lapunkat, aproposra kaptuk s közöljük a „Borsszem Jankó“ után az alábbi verset, melyből kitűnik, — a minek megírása az ellenzéktől szentségtörés — hogyan gondolkozott a jó öreg balközép a jó öreg Deákpártról, mig ez osztogatta a konczot, s hogyan gondolkozik a jó öreg Deákpárt a jó fiatal „szabadelvű“ pártról, mikor ez „menti“ a hont. Sulyegyen. Nyugodj békével jó öreg Deákpárt! A rúd pihen, mely annyiszor reád járt. Az ország boldog, mert hisz néma, csendes. Mig ellened a lárma volt rendes. Bérenczség, haza árulás, gyalázat. Mind kis czím volt, ami fejedre lázadt. Ha dobbal merted szedni az adót, Kaptál több forradalmi izgatót, Mint mennyi krajczárt összeszedtél. S ha égett már fölötted a fedél, Oltáshoz fognod bőn lett volna tőled, Mert nem volt „létjogod“ — mondák felőled. Nyugodj békével jó öreg Deákpárt! A rúd pihen, mely annyiszor reád járt. S ma gyönyörű már minden állapot, Halál fölött se látsz már gyászlapot. S ha évről-évre nő a deficit, Csak ép szemünket rontja egy piczit: De aggodalmat nem költ, de nem ám ! Hisz aki még aggódni merne, tán Agyon ütnék; s ez bölcsen volna igy, Mert csak igy állhat a szent, tiszta frigy, Csak igy lehet, — s ne féljünk más veszélyt! — Elfojtani a pártos szenvedélyt. Nyugodj békével jó öreg Deákpárt ! A rúd pihen, mely annyiszor reád járt. Ma már mindenki jó, becsületes, Nem lop már senki, nem — csak félre tesz. A helyzet már a súlyegyént szüli: A deficit már nem „rendkívüli“, Hanem csak — „rendes“ — ez már haladás ! Kormány iránt van is nagy hál’adás ! S ha kölcsön kéne, ki akadna fel ? Hiszen ha pénz nincs, kölcsön venni kell! Ez oly világos, oly természetes. Csak barom ész előtt nem rendes ez. Nyugodj békével jó öreg Deákpárt! A rúd pihen, mely annyiszor reád járt. Egy pár rongy millió ! mi az nekünk ? Ha ex-ciás urak mi lehetünk ? Nevelni kell a népet, ez a fő! Dobbal, reformmal, a mint sora jő. Fizessen boradót s igyék vizet. Elkobzák házát s házadót fizet. S ez mind kevés! Fizessen büntetést. Ha fagy, tűz, árviz éri a vetést, így rajta lesz, hogy ellene tegyen. — S ha nem lesz fagy, tűz, ár — lesz „sulyegyen“. tásukra, az esküdtekhez intézett kifogástalan tíz kérdőpont felolvasása után, az ügyet a vétkesség tényének megbírálása végett az esküdteknek kiadja. Az esküdtek visszavonulván, alig pár percznyi tanácskozás után elnökük Münster Tivadar által a kérdésekre adott feleletek átnyujtattak, s ezek szerint vádlott a köztisztviselő ellen elkövetett rágalomban egyhangúlag, a magánszemély ellen elkövetett rágalomban pedig 11 szóval vétkesnek nyilváníttatott s a sajtóbíróság által 3 havi fogságban és 300 írt pénzbírságban, nem különben 232 írt perköltségekben végrehajtás terhe mellett elmarasztaltatott. Az ítélet tehát megvolna, de végrehajtása még nem lehetséges, mert a sajtóeljárást szabályozó igazságügyi miniszteri rendelet 83. §. értelmében a fogság büntetést újabb esküdtszéki tárgyalás nélkül végrehajtani nem lehet s így ezen ügyben, még egy 6-ik tárgyaláshoz lesz szerencsénk. X. Esküdtszéki tárgyalás. Október hó 13-án tartatott meg ötödizben a Bártfai Géza miskolczi illetőségű, jelenleg ismeretlen tartózkodású czipész , illetőleg adóvégrehajtó ellen az esküdtszéki tárgyalás. H. elnök: Puky, Birák Giczey és Szmrecsányi. Esküdtek: Münster Tivadar, Major János, Deil Jenő, Szerényi Ede, Schifbeck Mátyás, Werfer Károly, Koretko Antal, Kontsér Mihály, Klimkovics Flóris, Timkó József, Vaskor József és Schirger Emil rendes. Regen Antal és Ladó Károly póttagok. Vádló : Mihalovics Sándor, Miskolcz városa főkapitánya, ügyvéde: Bulyi Dezső. Minthogy vádlott most sem jelent meg, a tárgyalás tulajdonképi kezdetét csak délelőtti 11 órakor vette, amikor is vádlott nyitott ajtóknál kikiáltatván, a sajtóbiróság elnöke előadá a szőnyegen lévő sajtóper rövid történetét, mely szerint a sajtóbiróság jelen ügyben már ötödször kénytelen összeülni, a vádlott makacssága s különféle ürügyek alatt beadott semmiségi panaszok miatt, — előadá, — hogy vádlott már egy ízben vétkesnek találtatván, a sajtóbiróság által pénzbírságban s a felmerült költségekben elmarasztaltatok, hogy a jelenlegi tárgyalás vádlott kérelme folytán tűzetett ki, melyre vádlott ismét meg nem jelent; de minthogy a sajtótörvény illetékes szakasza a törvényszerűleg megidézett vádlott ellen a tárgyalást megejtetni rendeli, éppen úgy, mintha jelen volna, annál fogva a tárgyalást megnyitottnak nyilvánítja s mindenekelőtt a vádlevelet s annak csatományait felolvastatni rendeli. Hogy mi foglaltatik a vádlevélben és csatolmányaiban, mi képezte a sajtótárgyalás tárgyát, azt e helyütt újból ismertetni feleslegesnek tartjuk. A nyomozati iratok, erkölcsi s más, a vádló úr irányában elismerést szavazó bizonylatok és okiratok felolvasása, — nemkülönben a megjelent Ádám János és Deutsch Ignácz tanuknak kihallgatása után, az elnök a bizonyítási eljárást befejezettnek kijelentvén, vádló ügyvédjét a vád előterjesztésére felhívta, ki is méltólag neheztelvén vádlott makacsságára, sajnálattal emlékezett meg a magyar sajtótörvény méltóságának ilyen makacs megsértéséről. A sajtóbíróság és az esküdtek elé terjesztette, hogy vádlott ellen a vétkest már csak azért is szükség kimondani, mert rágalmai annyira gyávák, hogy azok védelmezésére bíróság előtt megjelenni nem is mer; másodszor, mert makacssága s sérteni akaró szándéka határokat nem ismer; a mennyiben azért használ fel minden eszközt, — hogy vádló urnak minél több költséget okozhasson; mert, úgymond, — ki ennyi tiszteletlenséget tanúsít az igazságszolgáltatás ezen legszentebb intézménye ellen, az megérdemli, hogy érezze az igazság sújtó karjait. — Ezek után részletezte a tényálladékot, — felsorolta a bizonyítékokat s kérte vádlottra a vétkest kimondani. A sajtóbiróság elnöke vázlatban előadja a tárgyalás menetét s figyelmeztetvén az esküdteket hiva Budapest, októb. 16. Gyönyörű szép őszi napokat élünk! Esténkint a corsó csak úgy el van lepve a sétáló publikum gomolygó tömegétől, mint akármelyik nyári nap alkonyán. Olcsó mulatság, és amellett „korszerű“ s elegáns , azonkívül pedig még igen czélirányos, praktikus. Hogy olcsó, az nyilvánvaló dolog azon körülményből, hogy nem kerül egy krajczárba sem; hogy korszerű: mutatja annak általános gyakorlása; hogy elegáns: erről felel a fővárosi publikum egyhangú véleménye; hogy praktikus, az is könnyen belátható. Ugyanis nagyon alkalmas e hely a borult külpolitikai láthatár tisztázására avagy még borúsabbá tételére; amit is felváltva szívós eréllyel gyakorolnak azon tisztes kinézésű öregurak, kik heves taglejtésekkel igyekeznek egymást kapacitálni ama két kérdésben, hogy lesz-e háború, vagy sem. Továbbá igen praktikusan használható e hely azon megbecsülhetlen szerencsés előny elérésére, hogy pl. az alsóbb rendű miniszteri hivatalnokok méltóságos főnökeik lebegő fejöltönyeitől többször érintessenek, s így alapos okuk legyen előléptetésükre vonatkozó reményeik fejében, néhány pohár pilsenivel megtámogatni egészségöket. Igen alkalmas e hely továbbá a budapesti hölgyek által felkarolt védegyleti mozgalom eredményének demonstrálására, és ez itt teljes mérvben gyakoroltatik is azáltal, hogy becses női tagokra akasztva mutattatnak be a Monaszterly & Kusmik által Párisból csak e hetekben hozott legújabb őszi divatu ruhák. A vidékről felkerülő polgártársak pedig igen jól felhasználhatják a sorsot arra, hogy színről színre megláthassák akár a miniszteri bársonyszékek birtokosait, akár a parlament kiválóbb tagjait, akár saját kerületük jövendőben híressé levő honatyját, akár pedig a „közvélemény“ gyártóit. Nem is említve mindezek mellett azon magától értetődő dolgot, hogy a corsó azon hely, melyen a pesti fiatalság szive imádottjait, lelke ideáljait szokta kiválasztani s esténkint színről színre láthatni, amiből aztán (félig meddig) az is következik, hogy házasságkötések üdvös tényei is épülnek fel a corso kényelmes sétára alkalmas asphaltjára. Szóval mindezekből világos, hogy a corso minden tekintetben nagyvárosias s a kor praktikus felfogásának megfelelő sétálóhely, minélfogva e kis reclamot bizonnyal megérdemelte. * * * A corsóról jerünk a népszínházba, hol most az „Uj peleskeiek“ czimü meghatározhatlan valamivel traktálja a publikumot Kákossy úr. A szinlapon Tinódy Lajos van a darab szerzőjének mondva, mely álnév alatt sokak véleménye szerint Toldy István lappang, mint lappangott volt álnév alatt, midőn a „Jó hazafiak“ czimü darabja került a nemzeti színház deszkáira. Csakhogy mig akkor a darab jósága miatt volt kiváncsi a publikum a szerzőre, most e furcsa valami szörnyű silánysága fürkészteti vele a szerzőt, kiben ha csakugyan Toldy urat csípik el, nem nagy dicsőségére fog válni. Mert hát hiszen a darabban megjelentett dolgok megtörténhettek ugyan a fővárosba mulatni jött vidéki urakkal, hanem ez még nem elég ok arra, hogy egyszermind mulattatok is legyenek, aztán meg nagyon elhihető dolog ugyan, hogy a parlagi gavallérok discursusában a „disznóság“ „trágya“ stb. szavak elégszer előfordulnak, hanem ez sem elég ok arra, hogy az ilyféle kifejezések, életek, mégpedig művelt közönség elé vihető s mulattató életek legyenek. Általában Rákossy úr nagyon helyesen cselekednék, ha a népszínház tulajdonképi czélja felől mihamarább igyekeznék magának alapos s helyes tudomást szerezni ahoz értő emberektől, kiktől megtanulhatná, hogy a nemzet közadakozásából felépült díszes színház nem arra való, hogy abban a pajtáskodás révén haszontalan, silány s a franczia szin-