Abauj-Kassai Közlöny, 1884 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-18 / 38. szám

XIII. évfolyam 1884. Kiadóhivatal és szerkesztőség : Kovácsutcza 7- az. Kovács-utcza 16 az Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk.­­ Levelek csak bérmentesen fogad­tatnak el. 649—38. szám. ABAUJ-THENAMEGYEI és KASSAI KÖZLÖNY. Társadal­m­i h­­etilap. Abauj-Tornamegye hivatalos közlönye. Kassa, szeptember hó 18-án. Előfizetési feltételei helyben házhoz hordva, v­­­idékre pontán küldve­ Egész évre 6 frt — kr. Félévre ... 3 „ — Negyedévre I „ 50 „ Hirdetés dij 4 hasábos pes ii sorért 6 kr Bélyegdij hirdetésenként­­ 30 kr. Nyilttér 4 hasábos petit­sor 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a kiadóhivatalhoz b­í­r­­mentve küldendők. A lap megjelen­t minden csütörtökön. A rendszeres takarékosság­­a lapelőzménye. Sokszor, ha úgy egyesek anyagi helyze­tük miatt el-elpanaszkodnak, ha majd erre, majd arra nem jut, nem telik a rendes bevé­telek összegéből, de sokszor hallani, mikép mind e bajnak oka, hogy a magyarban, kivált a nép alsó rétegében, nincsen meg a kellő érzék a takarékosságra ! Való igaz, miszerint ahhoz, hogy taka­rékoskodjunk, a művelődésnek bizonyos foka már m­egkívántatik. Mert mi a takarékoskodás ? Nem egyéb, mint elővigyázati eljárás. A múlt idők, vagy mások viszonyai tekin­­tetbe-vétele alapján ön meg­tagadás a jelenben a végre, hogy a jövőbeli legyen aztán, bizo­nyos események, különös körülmények beállta esetére, készlet, melyhez a fölmerülő szüksé­gek fedezhetése czéljából nyúlni lehessen. Bevételeink egy részét tehát készletül el kell tenni a jövő számára. A magyarnak, népünknek okvetlenül van annyi műveltsége, mennyit az ilyen eljárás föltételez, megkövetel. Alig van ember, ki ne tudná, hogy, ha bevételeiből valamit megkí­mélhet s azt, mint tőkét, oly helyre elteszi, hol az neki nemcsak megmarad, de még sza­porodik is, ez egyedül csak neki és övéinek szolgálhat — javára. Van annyi ön­megtagadás, szükséges lelki erő a magyar népben, hogy a jövő kedvéért és hasznára a jelenben valamit magától elvonjon. Hogy azonban ezt józanul tehesse, első­sorban már teljesen rendezett viszonyok kö­zött kellene léteznie. A rendezett viszonyokat úgy értem, hogy ne legyenek adóssági terhei olykép, miszerint az ezek után való fizetések teljesítésével, az adókötelezettség lerovásával, s a szükségesek ily, oly kielégítésével ne maradjon, a legczél­­szerűbb beosztás mellett is ne maradhasson, semmi a gazda részére. Ott, hol a mindennapi szükségekre sem jut, ott hiába van meg az érzék, a hajlam a takarékosságra. Ez az érzék, ez a hajlam az illető kedély­állapotának csak súlyosbítását okozza, mert minél inkább akarna takarékos­kodni, annál inkább belátja, hogy lehetetlen. Nincs mit elvonni magától, hogy azt jövőre félretehesse. Ha tehát népünktől takarékoskodást vá­runk , mindenekelőtt hajssunk oda, hogy népünk bevételei és kiadásai között arány és pedig a bevételek túlsúlyával állhasson elő. Jelenleg, kivált a kisbirtokosok sorai között, vajmi nagyon ritka az ily egyensúlyos háztartás. Valóságos fehér holló ! Arra kell tehát törekedni, hogy minden egyes háztartásban ez az egyensúly beálljon. Ez azonban csak akkor történhetik meg, ha eladósodott s nagy kamatot fizető föld­népünknek lehetővé tes­szük tartozásai át­alakítását. Ez volna, nézetem szerint, egyik fő czélja a földmű­vesi hitelszövetkezeteknek. Örömmel konstatáljuk, mikép társadal­munk mozogni kezd e téren, a kormány pályázatot hirdetvén oly műre, melyben e hitelszövetkezetek megállapítási módja, alap­szabályaik, mű­ködésök stb. kellőleg czélra­­vezetőleg ki legyenek fejtve, példákkal, min­tá­k­kal föl­v­i­l­ágo­s­í­t­v­a. Ily szövetkezetek létrehozatalára, azok eszméjének terjesztésére, követelményei meg­valósítására fordítsák törekvéseiket mindazok, kik a nép javát igazán szívükön hordják. Iparkodjanak könnyíteni az adózó, eladó­sodott földbirtokosok sorsán ! Mozdítsák elő lehetőségét az egyes ház­tartások­bel­i egyen­súly megállapításának. Ha ez hazánkban általában véve meglesz, meg lesz vetve a takarékoskodás első, mellőz­­hetlen alapja is, mert egyensúly nélkül taka­rékoskodni akarni, takarékosságot követelni , merő képtelenség. Ez a kellék minden takarékoskodás szük­ségképi alapelőzménye. Abauj-Tornamegye közig. bizottságá­nak ülése. (Folyó hó 11-én). Megyénk közig. bizottságának e rendes havi ülésén, miután a főispán, Darvas Imre úr, bejelentette, hogy az ülésről elmaradt tagok valam­enyiének igazolása kezei között van, olvastatott az alispán jelentése a közig. múlt havi menetéről. E jelentés, melyben a többi közt hang­súlyozva van, hogy fájdalom ! az aratási idő­ben évről-évre tapasztalt tüzesetek ez idén is ismétlődtek, mennyiben mintegy hmsz tüzeset jelentetett be a múlt hó folytában, a közig. bizottság részéről tudomásul vétetett. Ezután előterjesztette az alispán jelen­tését arról, hogy a Rákon észlelt titokszerv­­ ellen minden, a vonatkozó min. rendeletben tett meghagyás a szolgabiró részéről fogana­tosítva, lett. Ez is tudomásul szolgált. Be lett mutatva a min. leirat, mel­lyel a közmunka s közlekedésügyi minisztérium a magyarországi vasutak és posták menetrendét küldi meg a megyének. Ez iránt határozta a bizottság, hogy mind a leirat, mind a menetrend tudomásul vétel mellett a levéltárba tétessék. A bodókőváraljai körjegyző, Hankovics János fegyelmi ügyében, minthogy a mag. minisztérium a közig. előbbi határozatát a jegyzői állástól lett felfüggesztésre nézve fel­oldotta, a bizottság a jelen ülésben Hankovics Jánosnak fizetés nélkül való szabadságoltatását mondta ki. A katonai ügyek előadója javaslata nyo­mán Visovszky Györgynek az elsőfokú hatóságok által tett elbocsáttatását illetőleg hatá­rozta a bizottság, hogy az elsőfokú határozat feloldassék, mert mostoha fia anyja kedvéért törvény szerint a katonaszolgálat alól föl nem mentethetik. Zöld Andrással, telki-bányai lakos, kér­vénye­ folytán János nevű fia, továbbá­­ Sebes­tyén Gyula István, nemkülönben Tirpák And­rásné, alsó-gagyi lakos, János nevű fia részére, úgyszintén Székely Andrásné keértére János fiát tekintve, a honvédségből való elbocsáttatás véleményeztetik. A kir. adófelügyelő jelentette hogy aug. havában (egyenes adóban a hátralékos és ese­dékes adóösszegre 477.860 frt 16­/2 krra befolyt 105.652 frt 52'j, kr. Hátralék 371.707 frt 64 kr. Hadmentességi adóban tett a köve­telés 32.466 frt 25 krt. Fizettetett rá 2837 frt 81 kr. Augusztus végével maradt hát­ralék 29628 frt 43 »/2 kr. Ennek alapján, mivelhogy a közvetlen adófizetők hátralékai is tetemesek, a szolga­­biráknak az adóbehajtás erélyes sürgetése, a közs. elöljáróknak a befizetett adóknak a kir. adóhivatalokba való beszállítása hagyatott meg. Haas János, vizsolyi körjegyzőt a kir. adófelügyelő, mert a B. tabellát be nem mu­tatta, 10 frt. Darvas János alsó-mislyei kör­jegyzőt, mert a hadmentességi lajstromokat be nem küldte, 5 frt birságban marasztalta el. A hadmentességi dijak különben már i ueg­á­ll­ap i­ttattak s a lajstromok közszemlére való kitétel s további eljárás végett a községeknek már kiadattak. Bemutatta a kir. adófelügyelő azok név­jegyzékét, kiknek téves kivetés folytán saját hatáskörében leírást s azokét, kiknek adó­fizetési halasztást engedélyezett. Mindez tudomásul vétetett. Landesmann Seelig, nádasdi korcsmár regálé-bérlő, felszólamlási kérelmével elutasit­­tatni határoztatok. A közgazdasági előadó jelentette, hogy az aratási eredmény egészben véve csakugyan közepes, sok helyütt azon aluli. Ára a búzának­­nincs. Oka ennek, hogy a búzatermelő orszá­gokban­­ (Frankhon, Anglia, Németország) igen jó a termés. De főleg leszorítja az árakat az indiai búza. Míg kivitelünk 1882-ben 86 milliót tett. 1883-ban már 61 millióra szállott le s folyvást csökken. A kukoricza, burgonya, burgundi répa igen jó terméssel kecsegtet. A nagy szárazság a reményt itt is vissza­vetette. A burgonya rothadni kezd. A sarjútermés már be van takarítva. A men­­­nyiség kitűnő. Egyes helyeken csalatkoztak ugyan, de a minőség itt sem h­agy fel kívánni valót. Ritka év, hol a sarja úgy sikerüljön. A szőllő nagyon hátra maradt. Jó minőségű bor alig várható. Az őszi vetéseket a gazdák még meg nem kezdhették. Az állategész­ségi ügy, kivéve a sertéseket, kielégítő. A lótenyésztés emelése végett a díjkiosztás Hidas-Németiben aug. 28-án, Tornán szept. 1-én megtörtént. Díjaztatott amott 17 darab, emitt 19 darab, összesen 40—40 darab arany­nyal. Tudomásul szolgál. A kir. főmérnök jelentése szerint Woll­­gemuth Hermann részére, kerékvetők állítá­sára, 313 frt, ifj. Gedeon Mátyás részére 216 frt folyósittatott. Az utakon történt építkezések s fedanyag átvételére a bizottság kebeléből Szalay László, Koós József és Eckert János tagokat küldi ki. Abauj megye, mint fedanyag­­szállítási vállalkozó javára 1130 frt; a bodvai Jódért az első kereseti kimutatás szerint 420 frt; a miskolci-, gesztely-, görömbölyi útsza­kaszon hidak építésére a csatolt kereseti kimu­tatás értelmében 360 frt; a budapest-duklai államidon kerékvetők állításáért Wohlgemuth I Herman javára 313 frt 34 kr. utalványoztatott.­­ A közmunka erőről szóló kimutatás, mely­­ szerint igás erő még 28% kézi meg 61% hátralékban van, tudomásul vétetett. E kimu­tatás különben nem eléggé alapos, mert az úti biztosok az adatok beküldése idejére nézve nem eléggé pontosak. A kir. tanfelőgyelő javaslatára Schlesinger­­ Samu volt csányi izr. néptanító hátralékos fizetése behajtására 30 nap alatt, — a szol­gabiró utasittatik. A nm. vall. s közokt. minisz­térium a Regécz-Három-Huta s Erdő-Horváti községek százalék földes jövedelmét a tanítók fizetésének emelésére fordítani rendelvén, erről Zemplénmegye kiértesittetni határoztatik. A bizottság felhatalmazza a tanfelügyelőt, hogy a tótajku iskolák tanulói között jutalmi ma­gyar könyveket os­szon és a magyar nyelvben jeles sikert aratott tanítókat is azonnal jutal­mazza meg, azaz a megyei díjjal tüntesse­­ ki. A tanfelügyelő a Koós alapítvány ügyében hasonló eljárásra utasíttatott. A megyei főorvos indítványára, mennyi­ben Aranybikán azon botrányos eset adta elő magát, miszerint Kosztka Antal nevű fiút a szó szoros értelmében agyon­itatták, a bizott­­­­ság a csereháti járás szolgabíráját utasítani­­ határozta, hogy a tettest nyomozza ki s a vizsgálat eredményéhez képest a törvény­i szigora szerint járjon el. A gépek által okozott baleseteket illető­leg, mivelhogy ezekben súlyos testi sértések fordultak elő, az okozók megbüntetése végett az iratok a kir. ügyészséghez áttétetei hatá­roztanak. Az egészségi állapotot illető jelentés nyomán az egészségi viszonyok augusztusban kedvezők voltak. A szoptatás végett kiadott s a tanköteles gyermekekre nézve semmi nevesebb esemény elő nem fordult. A körorvosok köre- TÁRCZA. A három kívánság. Novella Is^Casoolitól. (Folytatás.) III. Polo­n­a­i­s­e. Chopin épen megkapta uj polonaise-éért a szerző­ díjat s örömtől sugárzó arczczal sietett a virágárushoz, midőn találkozott emig­ránssal, kit ösm­ert. Ez nyomorultan volt öltözve. „Hogy mennek dolgai,“ kérdő Chopin részvéttel. „Mint látja,­ nem a legjobban.“ Azonnal el voltak feledve a virágok és Chopin összes pénzét szerencsétlen honfitár­sának adta. Jóllehet most nem is gondolha­tott a virágvételre, mégis egészen derült han­gulatban szólott be Czartoryska herczegnőhöz, ki épen toalett-asztala előtt ült, míg Potocka grófné pamlagra dűlve, a „Journal des Debats“-t olvasta. Chopin egészen őszintén, mint valami gyermek, elbeszélő a csuda­vacsora történetét. Elmondá a kis kontessz­us óhaját, s az emigránssal való összejövetelét. A hölgyek pompásan mulattak ezen. „Tehát egyetlen sous-val sem rendelkezik jelenleg?“ kérd­ezé őt a herczegnő. Chopin átkutatta zsebeit. „De igen kettővel.“ A hölgyek ismét nevettek. „De herczegnőm, ön nem hallotta még uj polonaise-emet!“ Chopin gyorsan a mel­lékszobába távozott, s a piáimhoz ült. Midőn végzett, a hölgyek „bravó“ kiáltásai hang­zottak föl. „Csudálatos ember,“ mondá a herczegnő Potocka grófnőhöz. „Gyermeteg mint lengyel póa Akarsz velem fogadni, hogy bármily tárgyat adok a kezébe s fölkérem, hogy tartsa, képes lesz azt egy óráig is eltartani, ha csak másképen nem rendelkezem. Ő azt észre nem veszi.“ „Jó. Áll a fogadás. Egy páholy a mai operában.“ Chopin épen visszatért. A szobaleány befejezte úrnője öltöztetését és eltávozott. „Chopin úr,“ kezdő a herczegnő, „miután toalett­eim titkaiba már úgy is be van avatva, fogja ama gyertyatartót s gyújtsa meg a gyertyákat. “ Chopin úgy tett, a mint neki meg volt hagyva. „így. »8 most adja ide a parafát,“ foly­­tatá a herczegnő. „Szemöldökeimet kissé les­tem, mint már észre is vehette.“ Czartoryska herczegnő átvette a parafát s a lángok fölé tartotta. Midőn ismét lehűlt, elkezdé azon műveletet, melyet ő „corriger ma beauté“-nek*­ nevezett el. Midőn elkészült, a grófné mellé ült s a két hölgy kikérdezte Chopint Brebicki és leányára vonatkozólag. Szívesen s oly tűzzel beszélt róluk, minőt előadásaiban eddig még nem tapasztaltak, s még mindig ott állott az égő gyertyával.­­ A hölgyek a nevetés miatt már fuldokolni kezdtek. „Elvesztettem a foga­t­ Szépség-javítás. dást,“ kiáltá a grófné. „Meghalok nevettem­­ben. Chopin úr, tegye már félre a gyertyákat.“ Chopin csak most vette észre, mily ko­mikus helyzetben van ; de ő nem volt az az ember, ki a jó tréfát rossz néven vette volna s ő maga is jóízűen kezdett magán nevetni.­­A­mint este meglehetősen lehangolt kedélyállapotban Brebickinél megjelent, Carola már messziről kiáltá: „Chopin úr, második kívánságom is teljesedésbe ment. Ugyan jöjjön s nézze meg a rendkívül szép virágokat. Ah! mily boldog vagyok én!“ Chopin kétkedőleg rázta fejét. „Nem tudom, mit gondoljak a dolog felől,“ mondá ő. „Talán csakugyan vannak jó és rossz tün­dérek s ilyen üldöz engem.’“ „Én mindig azt gondolom,“ mondá Carola­s, ujjával fenyegető Chopint, „hogy ön az én aranyhalacskám.“ „Hogy fogva tart a kontessz, az tény,“ mondá Chopin halkan, mialatt kicsiny kacsóit megragadó. „De aranyhalacska, sajnos, nem vagyok. Legfölebb szegény fehér hal, mely h­orogj­án v­ic­­kán­doz­i­k. “ Carola vérpirossá lett, de erősen tartó Chopin kezeit, s midőn fölemelé hozzá szemeit, azok egyetértőkig ragyogtak. IV. Variations brillantes. Carola egyetlen tekintete elég volt arra, hogy tavaszt varázsoljon Chopin szivébe. Tavasz volt kívüle is, Ő nem látá sem, a lomb nélküli fákat, sem a borús égboltozatot. Neki virágokban diszlettek a fák, zölddel volt borítva a föld, a kicsiny tollas lények kedves szerelmi dalokat énekeltek. A nap is fényesebb volt mint máskor. Midőn ismét a grófhoz jött, magatartása biztos, határozott, tekintete fénylő volt, sőt még orczáin is élénk pir jelentkezett. Ez alkalommal szerény vacsorával kellett ugyan megelégedniük, de az mindenkinek ízlett. „Elfeledted Carola,“ kezdé hirtelen a gróf, „hogy még egy kívánságot nyilvánít­hatsz ?“ „Épen arra gondoltam én is.“ „De ez esetben valami jobbat kell kíván­nod, mint vacsorát és virágot.“ „Úgy van,“ mondá Manon, „különben úgy jár, mint az egyszeri házaspár a kol­­bás­szal.“ „Micsoda történet az ? mondja csak el,“ kóré Carola. „A­ tündér különös pártfogásban része­sített valami fiatal házaspárt. Följogosította, hogy három kívánságnak adjon kifejezést s ő azokat azonnal teljesiti. Mire az asszony min­den megfontolás nélkül mondá : „Éli kolbászt szeretnék !“ Azonnal ott termett a kolbász. A férj, fölháborodva nejének ez oktalan kíván­ságán, dühösen fölkiált: „Bár az orrodon csüngne!“ Meg volt a szerencsétlenség. Mit volt tenniük, mint kérni a tündért, szabadí­taná meg az asszonyt a kolbásztól, így az egész kedvezményből csak a kolbász marad meg.“ " „Önnek igaza van,“ mondá a fiatal grófnő. „Én óvatos leszek s csak annyi pénzt óhaj­tanék, hogy adósságainkat kifizethessem s atyám életét gondtalanná s élvezetessé te­hetném.“ „S mennyire volna szüksége kontessz?

Next