Abauj-Kassai Közlöny, 1884 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1884-09-18 / 38. szám
XIII. évfolyam 1884. Kiadóhivatal és szerkesztőség : Kovácsutcza 7- az. Kovács-utcza 16 az Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 649—38. szám. ABAUJ-THENAMEGYEI és KASSAI KÖZLÖNY. Társadalmi hetilap. Abauj-Tornamegye hivatalos közlönye. Kassa, szeptember hó 18-án. Előfizetési feltételei helyben házhoz hordva, vidékre pontán küldve Egész évre 6 frt — kr. Félévre ... 3 „ — Negyedévre I „ 50 „ Hirdetés dij 4 hasábos pes ii sorért 6 kr Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 4 hasábos petitsor 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a kiadóhivatalhoz bírmentve küldendők. A lap megjelent minden csütörtökön. A rendszeres takarékossága lapelőzménye. Sokszor, ha úgy egyesek anyagi helyzetük miatt el-elpanaszkodnak, ha majd erre, majd arra nem jut, nem telik a rendes bevételek összegéből, de sokszor hallani, mikép mind e bajnak oka, hogy a magyarban, kivált a nép alsó rétegében, nincsen meg a kellő érzék a takarékosságra ! Való igaz, miszerint ahhoz, hogy takarékoskodjunk, a művelődésnek bizonyos foka már megkívántatik. Mert mi a takarékoskodás ? Nem egyéb, mint elővigyázati eljárás. A múlt idők, vagy mások viszonyai tekintetbe-vétele alapján ön megtagadás a jelenben a végre, hogy a jövőbeli legyen aztán, bizonyos események, különös körülmények beállta esetére, készlet, melyhez a fölmerülő szükségek fedezhetése czéljából nyúlni lehessen. Bevételeink egy részét tehát készletül el kell tenni a jövő számára. A magyarnak, népünknek okvetlenül van annyi műveltsége, mennyit az ilyen eljárás föltételez, megkövetel. Alig van ember, ki ne tudná, hogy, ha bevételeiből valamit megkímélhet s azt, mint tőkét, oly helyre elteszi, hol az neki nemcsak megmarad, de még szaporodik is, ez egyedül csak neki és övéinek szolgálhat — javára. Van annyi önmegtagadás, szükséges lelki erő a magyar népben, hogy a jövő kedvéért és hasznára a jelenben valamit magától elvonjon. Hogy azonban ezt józanul tehesse, elsősorban már teljesen rendezett viszonyok között kellene léteznie. A rendezett viszonyokat úgy értem, hogy ne legyenek adóssági terhei olykép, miszerint az ezek után való fizetések teljesítésével, az adókötelezettség lerovásával, s a szükségesek ily, oly kielégítésével ne maradjon, a legczélszerűbb beosztás mellett is ne maradhasson, semmi a gazda részére. Ott, hol a mindennapi szükségekre sem jut, ott hiába van meg az érzék, a hajlam a takarékosságra. Ez az érzék, ez a hajlam az illető kedélyállapotának csak súlyosbítását okozza, mert minél inkább akarna takarékoskodni, annál inkább belátja, hogy lehetetlen. Nincs mit elvonni magától, hogy azt jövőre félretehesse. Ha tehát népünktől takarékoskodást várunk , mindenekelőtt hajssunk oda, hogy népünk bevételei és kiadásai között arány és pedig a bevételek túlsúlyával állhasson elő. Jelenleg, kivált a kisbirtokosok sorai között, vajmi nagyon ritka az ily egyensúlyos háztartás. Valóságos fehér holló ! Arra kell tehát törekedni, hogy minden egyes háztartásban ez az egyensúly beálljon. Ez azonban csak akkor történhetik meg, ha eladósodott s nagy kamatot fizető földnépünknek lehetővé tesszük tartozásai átalakítását. Ez volna, nézetem szerint, egyik fő czélja a földművesi hitelszövetkezeteknek. Örömmel konstatáljuk, mikép társadalmunk mozogni kezd e téren, a kormány pályázatot hirdetvén oly műre, melyben e hitelszövetkezetek megállapítási módja, alapszabályaik, működésök stb. kellőleg czélravezetőleg ki legyenek fejtve, példákkal, mintákkal fölvilágosítva. Ily szövetkezetek létrehozatalára, azok eszméjének terjesztésére, követelményei megvalósítására fordítsák törekvéseiket mindazok, kik a nép javát igazán szívükön hordják. Iparkodjanak könnyíteni az adózó, eladósodott földbirtokosok sorsán ! Mozdítsák elő lehetőségét az egyes háztartásokbeli egyensúly megállapításának. Ha ez hazánkban általában véve meglesz, meg lesz vetve a takarékoskodás első, mellőzhetlen alapja is, mert egyensúly nélkül takarékoskodni akarni, takarékosságot követelni , merő képtelenség. Ez a kellék minden takarékoskodás szükségképi alapelőzménye. Abauj-Tornamegye közig. bizottságának ülése. (Folyó hó 11-én). Megyénk közig. bizottságának e rendes havi ülésén, miután a főispán, Darvas Imre úr, bejelentette, hogy az ülésről elmaradt tagok valamenyiének igazolása kezei között van, olvastatott az alispán jelentése a közig. múlt havi menetéről. E jelentés, melyben a többi közt hangsúlyozva van, hogy fájdalom ! az aratási időben évről-évre tapasztalt tüzesetek ez idén is ismétlődtek, mennyiben mintegy hmsz tüzeset jelentetett be a múlt hó folytában, a közig. bizottság részéről tudomásul vétetett. Ezután előterjesztette az alispán jelentését arról, hogy a Rákon észlelt titokszerv ellen minden, a vonatkozó min. rendeletben tett meghagyás a szolgabiró részéről foganatosítva, lett. Ez is tudomásul szolgált. Be lett mutatva a min. leirat, mellyel a közmunka s közlekedésügyi minisztérium a magyarországi vasutak és posták menetrendét küldi meg a megyének. Ez iránt határozta a bizottság, hogy mind a leirat, mind a menetrend tudomásul vétel mellett a levéltárba tétessék. A bodókőváraljai körjegyző, Hankovics János fegyelmi ügyében, minthogy a mag. minisztérium a közig. előbbi határozatát a jegyzői állástól lett felfüggesztésre nézve feloldotta, a bizottság a jelen ülésben Hankovics Jánosnak fizetés nélkül való szabadságoltatását mondta ki. A katonai ügyek előadója javaslata nyomán Visovszky Györgynek az elsőfokú hatóságok által tett elbocsáttatását illetőleg határozta a bizottság, hogy az elsőfokú határozat feloldassék, mert mostoha fia anyja kedvéért törvény szerint a katonaszolgálat alól föl nem mentethetik. Zöld Andrással, telki-bányai lakos, kérvénye folytán János nevű fia, továbbá Sebestyén Gyula István, nemkülönben Tirpák Andrásné, alsó-gagyi lakos, János nevű fia részére, úgyszintén Székely Andrásné keértére János fiát tekintve, a honvédségből való elbocsáttatás véleményeztetik. A kir. adófelügyelő jelentette hogy aug. havában (egyenes adóban a hátralékos és esedékes adóösszegre 477.860 frt 16/2 krra befolyt 105.652 frt 52'j, kr. Hátralék 371.707 frt 64 kr. Hadmentességi adóban tett a követelés 32.466 frt 25 krt. Fizettetett rá 2837 frt 81 kr. Augusztus végével maradt hátralék 29628 frt 43 »/2 kr. Ennek alapján, mivelhogy a közvetlen adófizetők hátralékai is tetemesek, a szolgabiráknak az adóbehajtás erélyes sürgetése, a közs. elöljáróknak a befizetett adóknak a kir. adóhivatalokba való beszállítása hagyatott meg. Haas János, vizsolyi körjegyzőt a kir. adófelügyelő, mert a B. tabellát be nem mutatta, 10 frt. Darvas János alsó-mislyei körjegyzőt, mert a hadmentességi lajstromokat be nem küldte, 5 frt birságban marasztalta el. A hadmentességi dijak különben már i uegállap ittattak s a lajstromok közszemlére való kitétel s további eljárás végett a községeknek már kiadattak. Bemutatta a kir. adófelügyelő azok névjegyzékét, kiknek téves kivetés folytán saját hatáskörében leírást s azokét, kiknek adófizetési halasztást engedélyezett. Mindez tudomásul vétetett. Landesmann Seelig, nádasdi korcsmár regálé-bérlő, felszólamlási kérelmével elutasittatni határoztatok. A közgazdasági előadó jelentette, hogy az aratási eredmény egészben véve csakugyan közepes, sok helyütt azon aluli. Ára a búzánaknincs. Oka ennek, hogy a búzatermelő országokban (Frankhon, Anglia, Németország) igen jó a termés. De főleg leszorítja az árakat az indiai búza. Míg kivitelünk 1882-ben 86 milliót tett. 1883-ban már 61 millióra szállott le s folyvást csökken. A kukoricza, burgonya, burgundi répa igen jó terméssel kecsegtet. A nagy szárazság a reményt itt is visszavetette. A burgonya rothadni kezd. A sarjútermés már be van takarítva. A mennyiség kitűnő. Egyes helyeken csalatkoztak ugyan, de a minőség itt sem hagy fel kívánni valót. Ritka év, hol a sarja úgy sikerüljön. A szőllő nagyon hátra maradt. Jó minőségű bor alig várható. Az őszi vetéseket a gazdák még meg nem kezdhették. Az állategészségi ügy, kivéve a sertéseket, kielégítő. A lótenyésztés emelése végett a díjkiosztás Hidas-Németiben aug. 28-án, Tornán szept. 1-én megtörtént. Díjaztatott amott 17 darab, emitt 19 darab, összesen 40—40 darab aranynyal. Tudomásul szolgál. A kir. főmérnök jelentése szerint Wollgemuth Hermann részére, kerékvetők állítására, 313 frt, ifj. Gedeon Mátyás részére 216 frt folyósittatott. Az utakon történt építkezések s fedanyag átvételére a bizottság kebeléből Szalay László, Koós József és Eckert János tagokat küldi ki. Abauj megye, mint fedanyagszállítási vállalkozó javára 1130 frt; a bodvai Jódért az első kereseti kimutatás szerint 420 frt; a miskolci-, gesztely-, görömbölyi útszakaszon hidak építésére a csatolt kereseti kimutatás értelmében 360 frt; a budapest-duklai államidon kerékvetők állításáért Wohlgemuth I Herman javára 313 frt 34 kr. utalványoztatott. A közmunka erőről szóló kimutatás, mely szerint igás erő még 28% kézi meg 61% hátralékban van, tudomásul vétetett. E kimutatás különben nem eléggé alapos, mert az úti biztosok az adatok beküldése idejére nézve nem eléggé pontosak. A kir. tanfelőgyelő javaslatára Schlesinger Samu volt csányi izr. néptanító hátralékos fizetése behajtására 30 nap alatt, — a szolgabiró utasittatik. A nm. vall. s közokt. minisztérium a Regécz-Három-Huta s Erdő-Horváti községek százalék földes jövedelmét a tanítók fizetésének emelésére fordítani rendelvén, erről Zemplénmegye kiértesittetni határoztatik. A bizottság felhatalmazza a tanfelügyelőt, hogy a tótajku iskolák tanulói között jutalmi magyar könyveket osszon és a magyar nyelvben jeles sikert aratott tanítókat is azonnal jutalmazza meg, azaz a megyei díjjal tüntesse ki. A tanfelügyelő a Koós alapítvány ügyében hasonló eljárásra utasíttatott. A megyei főorvos indítványára, mennyiben Aranybikán azon botrányos eset adta elő magát, miszerint Kosztka Antal nevű fiút a szó szoros értelmében agyonitatták, a bizottság a csereháti járás szolgabíráját utasítani határozta, hogy a tettest nyomozza ki s a vizsgálat eredményéhez képest a törvényi szigora szerint járjon el. A gépek által okozott baleseteket illetőleg, mivelhogy ezekben súlyos testi sértések fordultak elő, az okozók megbüntetése végett az iratok a kir. ügyészséghez áttétetei határoztanak. Az egészségi állapotot illető jelentés nyomán az egészségi viszonyok augusztusban kedvezők voltak. A szoptatás végett kiadott s a tanköteles gyermekekre nézve semmi nevesebb esemény elő nem fordult. A körorvosok köre- TÁRCZA. A három kívánság. Novella Is^Casoolitól. (Folytatás.) III. Polonaise. Chopin épen megkapta uj polonaise-éért a szerző díjat s örömtől sugárzó arczczal sietett a virágárushoz, midőn találkozott emigránssal, kit ösmert. Ez nyomorultan volt öltözve. „Hogy mennek dolgai,“ kérdő Chopin részvéttel. „Mint látja, nem a legjobban.“ Azonnal el voltak feledve a virágok és Chopin összes pénzét szerencsétlen honfitársának adta. Jóllehet most nem is gondolhatott a virágvételre, mégis egészen derült hangulatban szólott be Czartoryska herczegnőhöz, ki épen toalett-asztala előtt ült, míg Potocka grófné pamlagra dűlve, a „Journal des Debats“-t olvasta. Chopin egészen őszintén, mint valami gyermek, elbeszélő a csudavacsora történetét. Elmondá a kis kontesszus óhaját, s az emigránssal való összejövetelét. A hölgyek pompásan mulattak ezen. „Tehát egyetlen sous-val sem rendelkezik jelenleg?“ kérdezé őt a herczegnő. Chopin átkutatta zsebeit. „De igen kettővel.“ A hölgyek ismét nevettek. „De herczegnőm, ön nem hallotta még uj polonaise-emet!“ Chopin gyorsan a mellékszobába távozott, s a piáimhoz ült. Midőn végzett, a hölgyek „bravó“ kiáltásai hangzottak föl. „Csudálatos ember,“ mondá a herczegnő Potocka grófnőhöz. „Gyermeteg mint lengyel póa Akarsz velem fogadni, hogy bármily tárgyat adok a kezébe s fölkérem, hogy tartsa, képes lesz azt egy óráig is eltartani, ha csak másképen nem rendelkezem. Ő azt észre nem veszi.“ „Jó. Áll a fogadás. Egy páholy a mai operában.“ Chopin épen visszatért. A szobaleány befejezte úrnője öltöztetését és eltávozott. „Chopin úr,“ kezdő a herczegnő, „miután toaletteim titkaiba már úgy is be van avatva, fogja ama gyertyatartót s gyújtsa meg a gyertyákat. “ Chopin úgy tett, a mint neki meg volt hagyva. „így. »8 most adja ide a parafát,“ folytatá a herczegnő. „Szemöldökeimet kissé lestem, mint már észre is vehette.“ Czartoryska herczegnő átvette a parafát s a lángok fölé tartotta. Midőn ismét lehűlt, elkezdé azon műveletet, melyet ő „corriger ma beauté“-nek* nevezett el. Midőn elkészült, a grófné mellé ült s a két hölgy kikérdezte Chopint Brebicki és leányára vonatkozólag. Szívesen s oly tűzzel beszélt róluk, minőt előadásaiban eddig még nem tapasztaltak, s még mindig ott állott az égő gyertyával. A hölgyek a nevetés miatt már fuldokolni kezdtek. „Elvesztettem a fogat Szépség-javítás. dást,“ kiáltá a grófné. „Meghalok nevettemben. Chopin úr, tegye már félre a gyertyákat.“ Chopin csak most vette észre, mily komikus helyzetben van ; de ő nem volt az az ember, ki a jó tréfát rossz néven vette volna s ő maga is jóízűen kezdett magán nevetni.Amint este meglehetősen lehangolt kedélyállapotban Brebickinél megjelent, Carola már messziről kiáltá: „Chopin úr, második kívánságom is teljesedésbe ment. Ugyan jöjjön s nézze meg a rendkívül szép virágokat. Ah! mily boldog vagyok én!“ Chopin kétkedőleg rázta fejét. „Nem tudom, mit gondoljak a dolog felől,“ mondá ő. „Talán csakugyan vannak jó és rossz tündérek s ilyen üldöz engem.’“ „Én mindig azt gondolom,“ mondá Carolas, ujjával fenyegető Chopint, „hogy ön az én aranyhalacskám.“ „Hogy fogva tart a kontessz, az tény,“ mondá Chopin halkan, mialatt kicsiny kacsóit megragadó. „De aranyhalacska, sajnos, nem vagyok. Legfölebb szegény fehér hal, mely horogján vickándozik. “ Carola vérpirossá lett, de erősen tartó Chopin kezeit, s midőn fölemelé hozzá szemeit, azok egyetértőkig ragyogtak. IV. Variations brillantes. Carola egyetlen tekintete elég volt arra, hogy tavaszt varázsoljon Chopin szivébe. Tavasz volt kívüle is, Ő nem látá sem, a lomb nélküli fákat, sem a borús égboltozatot. Neki virágokban diszlettek a fák, zölddel volt borítva a föld, a kicsiny tollas lények kedves szerelmi dalokat énekeltek. A nap is fényesebb volt mint máskor. Midőn ismét a grófhoz jött, magatartása biztos, határozott, tekintete fénylő volt, sőt még orczáin is élénk pir jelentkezett. Ez alkalommal szerény vacsorával kellett ugyan megelégedniük, de az mindenkinek ízlett. „Elfeledted Carola,“ kezdé hirtelen a gróf, „hogy még egy kívánságot nyilváníthatsz ?“ „Épen arra gondoltam én is.“ „De ez esetben valami jobbat kell kívánnod, mint vacsorát és virágot.“ „Úgy van,“ mondá Manon, „különben úgy jár, mint az egyszeri házaspár a kolbásszal.“ „Micsoda történet az ? mondja csak el,“ kóré Carola. „A tündér különös pártfogásban részesített valami fiatal házaspárt. Följogosította, hogy három kívánságnak adjon kifejezést s ő azokat azonnal teljesiti. Mire az asszony minden megfontolás nélkül mondá : „Éli kolbászt szeretnék !“ Azonnal ott termett a kolbász. A férj, fölháborodva nejének ez oktalan kívánságán, dühösen fölkiált: „Bár az orrodon csüngne!“ Meg volt a szerencsétlenség. Mit volt tenniük, mint kérni a tündért, szabadítaná meg az asszonyt a kolbásztól, így az egész kedvezményből csak a kolbász marad meg.“ " „Önnek igaza van,“ mondá a fiatal grófnő. „Én óvatos leszek s csak annyi pénzt óhajtanék, hogy adósságainkat kifizethessem s atyám életét gondtalanná s élvezetessé tehetném.“ „S mennyire volna szüksége kontessz?