Abauj-Kassai Közlöny, 1884 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1884-02-21 / 8. szám
XIII. évfolyam 1884. Szerkesztőséi és kiadóhivatal: KovácM-utcza 7. sz. a a városház háta mögött. 619—8. szám csak bérmentesen fogadtatnak el. A lap megjelen: minden csütörtökön.KÖZLÖNY. Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, hogy kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek "TP8S Előfizetési feltételek helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre .(irt . kr. Félévre . . .3 „ „ Negyedévre / „ 50 „ Hirdetési »NJ 5 hasábos petit sorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos petitsor 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentve — —— intézendők. ■ [UNK] ■ [UNK] ~ Jókai Mór. Vendége van Kassának. Rosszul mondjuk: az a férfiú, akit egy nemzet büszkén vall magáénak, az a hármas bérezek ölén s a négy folyam mentén mindenütt otthonra talál. Koronás fejedelmek utazását fény, pompa, környezi; a babérkoszorus regényíró „merre nap jár, merre hir jár“, szerető otthonra lel a magyarnál. Homér születéshelyéért hét város versei lett: Jókai Mórral a magyar nemzet irodalmi dicsősége született meg. Ezért van az, hogy a hol Jókai megjelen, minden ilU.a tisztelet, a szeretet, a lelkesedés érzelmeivel találkozik: ezért, van az, hogy Jorai Jlassati-tartózkodsa ünneppé válik, oly ünneppé, mely tartós és maradandó emléket fog hagyni maga után : ezért van az, hogy míg a gyorsan váltakozó eseményeket előbb-utóbb leőrli az idő, addig Jókai Mór látogatása aranyos betűkkel fogja ékesíteni Kassa város Annaleseit. Jókai Mórral nemzeti irodalmunk újabb korszakának összes dicsősége összeforrt benne tükröződik az" vissza; az ő nagy alakján nyugtatja szemét az élő nemzedék s átörökíti a késő ivadékoknak azt az imádatszerü tiszteletet és elismerést, melyet csak az igaz érdem szokott maga után vonni. Valóban, nem közönséges szerencse az élő nemzedékre nézve, mikor felmagasztosult kebellel mondhatja el: egy időben éltem Jókaival, kortársa voltam annak a férfiúnak, ki a lángész bátorsága, mélysége és teremtő erejével megaranyozta irodalomtörténetünk lapjait. Ez a Jókai Mór érdeme, ez a magyar nemzet dicsősége ! Ezért lett Jókai a nemzet ünnepelt írójává, mert az ő műveiben látja visszatükröződni „Fényes napnak ragyogását rózsafejhőségből!“ És mégis elszorul szivünk, ha arra gondolunk, hogy a legfényesebb ógTi festél vetnék legsötétebb árnyékoF . . .tttt-----Jókai a költő, a regényíró, fénylő nap a magyar nemzet életegén, a kinek sugáraiban kéjelegve fürdik a nemzeti büszkeség, életre kél a hazaszeretet s megizmosul a honfi-erény. És a sötét árny ráhorul lelkünkre, mikor a nemzeti ’fiTirgység~apostola, a nemzeti geTrms- ferrent főpapjait’saját füzében égeti fel nemzeti önállóságunk, nemzeti függtlenségünnk" magunc-citartigáh--regényíró új világot TeremtT művei a nemzet mindennapi imádságává váltak, s Jókai a politikus : „Leáldozó nap sütése, alkonyodó égről!“.................... Az öröm és fájdalom váltakozó érzelmeivel üdvözöljük Jókai Mórt városunk falai között, s szivünkből kívánjuk, hogy a sötét árnyat mielőbb oszlassa el a ragyogó nap s akkor. ..Merre nap jár, merre hir jár, három tengerpartnál, Ioldogabb nép, délczegebb nép nem lesz a magyarnál!“ Mártonfy Márton. Jótékony czélra. Nem nevezzük a „legújabb“ divatnak, mert újnak nagyon is régi. Mióta a művelődés különféle raffinirt élvezeteket meghonosított, azóta polgárjogot nyert a jótékonyság oly nemű gyakorlata, melynek kútforrása: az önzés. Nincs semmi oly megkapó a keresztény tanban, mint Jézus erkölcstana a felebaráti szeretetről. Igazi eszményi kommunizmus, mely ledönti a falat ember és ember közt s az egész emberiséget egy családnak nézi, melynek tagjait egymás iránti szolidaritásra kötelezi. És ha a kereszténység első századaira visszatekintünk, bámulni fogunk, mit mivelt a felebaráti szeretet ! Csak olvassuk Plinius rajzát a keresztényekről, azoknak egymás iránti szeretetökről s lehetetlen szivünkbe fojtanunk azon sóvárgásunkat: vajha most is úgy volna ! De hajh ! a művelődés haladásával nem finomulnak az erkölcsök. Az eszményt kiszorítja a realizmus. Nemcsak gondolkozunk, de érzünk is praktikusan. A humanizmus a mi vesszőparipánk .Mi tenni ez a jelszava a mai kornak is ! Csak ne kérdjük : hogyan ? Bizony nagyon kevesen vannak, kik azért tesznek jót, mert a jótékonyság gyakorlása már magában is boldogít. Meg kevesebben, kik szem előtt tartják Krisztus eme parancsát: „Ne tudja a bal kéz, mit mivel jobb kezed !“ Vannak kivételek ma is ; e sorok írója csak nem régen egy gyöngéd rendreutasításban részesült egy sáros megyei képviselő részéről azért, hogy a nevezett képviselőnek egy jótékony tettét közhírré tette , s a mi fő, a gyöngéd rendreutasítás éppen Krisztusnak általunk imént idézett szavaira hivatkozott. Ilyenek azonban kevesen vannak. Legtöbben brillírozni óhajtanak jótékonyságukkal a világ előtt. Mi nem tartjuk hibának, ha a jótékonyság közhírre kerül, mert a jó példának is megvan a maga vonzereje, — hibává csak akkor válik, ha a jótékonyságot gyakorló keresi s óhajtja a publikálást. Ha ez azonban az ő közreműködése nélkül történik, azt megaprehendálni, vagy éppen rosszasul nemcsak túl szerénység, de hiba is, mert ugyanaz, ki a jótékonyságot titokban gyakorolni parancsolta, a következő nyilatkozatot is tette: „úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy azok lássák jó tetteiteket, és magasztalják mennybeli Atyátokat.“ De nem erről, nem a jótékonyság e nemű gyakorlásáról, hanem az önzésből fakadó jótékonyságról akarunk szólni. Az Isten sújtó keze nehezedik valamely községre vagy városra ? . . megindul a „jótékonysági “ mozgalom országszerte ! Segíteni kell a szegényeken ! A segítség legtermészetesebb módja — magától értve — a jótékony czélra rendezett bál. Mi is volna illőbb a fájdalmas részvét kifejezésére, mint a testnek olynemü gimnasztikája, melyről a „barbár“ római bölcs azt tartja, hogy azt józan észszel nem , lehet tenni. Igen sok az árva, de kevés az alap azok elhelyezésére? . . Nos, tánczoljunk tehát s lesz jótékonyság. Valamelyik »agyunknak emléket, szobrot akarnak emelni, de az arra való pénz sehogy sem akar összegyűlni? — — ismét legjobb kisegítő eszköz: a jótékony ezélű tánczmulatság. Igazi paródiája ez a kegyeletes nemzeti kultusznak. Hát még mikor minél többet kell enni „jótékony czélra“ azokon a közvacsorákon, a melyek legnagyobb gúnyjára a felebaráti szeretetnek, még komoly férfiak által is dicsértetnek, ajánlatnak, magasztaltatnak. Bizony, bizony nagyon erősen rí abból a mi jótékonysági gerjedelmünkből a legorthodoxabb epikureizmus és durva materializmus. S ha azokon a jótékony ezélután ezmulatságokon legalább azt fogadnák el vezérelvül: minél nagyobb megszorítás a kiadásokban, annál több jut a jótékony czélra. Ezt azonban a világért sem tennék. .. Pompa a bálterem dekorácziójában, mesés fény a világításban, — ez a fő ; jut e valami azoknak, kiknek „javára“ tánczolnak, ez csak mellékezet. Ily rendszer mellett megérjük azután, hogy a jótékonysági czél merő humbug és keserű irónia, ily jótékonysági rendszer mellett kerülnek elő következő számadások: bevétel 980 frt - kiadás 955 frt maradt jótékony czélra 25 frt. Hát nem jut ilyenkor senkinek a mulatók közül eszébe, hogy mennyire nemesebb cselekedet lett volna, ha a 980 frtot keringőzés nélkül adták volna össze arra a jótékony czélra? Persze, hogy nem ! Ily okoskodás nem a modern humanizmus eszmekörébe való. De aztán ne csodálkozzanak, hogy a nép alsó rétegeiben az erkölcsi elvadulás ijesztő mérvben terjed, ha a művelt osztályok ily reális példával járnak elő a legeszményibb dologban : a jótékonyság gyakorlásában. Hedry Bódog, a Kassa, február hó 21-én. Városi közgyűlés. (Február 14—16.) Napirend előtt Münster Tivadar polgármester előadja, hogy Jókainé e hó 18-ikán az esti, Jókai pedig 20-ikán szintén az esti vonattal érkeznek városunkba; felkéri a közgyűlés tagjait, hogy a fogadtatáson minél nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek. — Ugyancsak a polgármester indítványozza, hogy Klein János elmozdított polgári iskolai tanító ügyének elintézése a minisztériumnál megsürgettessék. E gyönyörűséges tanító ugyanis — mint az olvasóink előtt tudva van, a próbaidőn belül feladatának semmi módon meg nem felelvén, az iskolaszék s illetetőleg a közigazgatási bizottság által elbocsáttatott. Az elbocsátási határozatot megfelebbezte a közoktatásügyi miniszterhez s igy függőben maradván a kérdés, a város kénytelen volt az iskolai év beálltával helyettesről gondoskodni. A minisztérium nem intézte el érdemlegesen az ügyet, hanem annyit megtett, hogy Klein fizetését a városi pénztár terhére folyóvá tette. Hat hónap óta tehát a város fizeti Kleint is, aki otthon lebzsel, a helyettest is, az iratok pedig a minisztériumnál hevernek, az ügy érdemleges elintézéséről mai napig sincs szó. Ily pénz fecsérlésért—ha nem a miniszter rendeletére történnék — egy Ferdinandot küldenének a város nyakára ! — A megsürgetési indítványt elfogadta a közgyűlés, de fel kellett volna ívni a belügyminiszterhez is, ki a város kiadásait oly éber szemmel kiséri, hogy kollegáját a protekczióért, vagy ha jobban tetszik : a roppant hanyagságért illő módon fenyitse meg s a hasztalan kiadás megtérítésében marasztalja el. Timkó József a tisztujitást megelőzőleg már a márczius havi közgyűlés napirendjére kívánja kitüzetni a kijelölő bizottság megalakítását, a betöltendő állomásokra pedig — más törvényhatóságok módjára — pályázatot óhajt kiíratni. — A közgyűlés e részben bevárja a tanács előterjesztését. Napirenden van a Fischer kert eladásának kérdése, mely hosszú vitát idézett elő. Végre is 84 szavazattal 12 ellenében (Heim Ede nem szavazott) elfogadta a közgyűlés Hoffmann József indítványát, hogy a területből 1063Q métert kész a város eladni, ha a vevő , Fleischer és társa elég P] méterenkint 6 forintot fizet. Lehrner János ajánlata, házának megvétele tárgyában, csinos kis eseményt hozott felszínre. Felolvastattak az iratok, melyek a háznak 12 ezer forintért való megvételét igen ajánlatosnak tüntetik fel, különösen azért, hogy a kád- és gőzfürdőnek ott volna legkompetensebb helye. A bizottsági tagok egyre-másra szólalnak fel s java rész a vételt sürgeti; már szinte magunk előtt látjuk a fürdőt; némelyek édesdeden nyújtózkodnak a kádban, mások kedvtelve zihálnak a gőzben; szavazunk 47-en IS ellen a vételre. Megvan. A határozat kimondatik. Feleslegből felolvassák a szerződést — hát abban az van írva, hogy a házbeli „szatócsboltot a vevőnek tűrni kell három esztendeig. Valóban, „tréfának is elegáns“, amit a bizottsági tagokkal mint Deil Jenő monda — a tanácstagok elkövettek, kik órák hosszáig hagytak vitatkozni, hagyták a kérdést feltenni; engedték a szavazást s nem világosította fel a közgyűlést egy sem, hogy a szerződésben oly súlyos feltétel foglaltatik, mely tekintve a czélt — a vételt illuzóriussá teszi. A vége az lett, hogy a közgyűlés megszavazta a vételt, de nem fogadta el a szerződést. Tárgyaltatott a szervezeti szabályok s tiszti fizetések megállapítása iránt előterjesztett bizottsági javaslat. A szervezet néhány jelentékeny s jelentéktelen módosítással elfogadtatott s megszavaztattak a fizetésemelések a következő állomásoknál :