Abauj-Kassai Közlöny, 1898 (27. évfolyam, 2-36. szám)
1898-09-08 / 36. szám
■— A kassai ipartestület kebelébe tartozó, teljesen elszegényedett iparos tanonczok közül 20 kassai és 1o idegen illetőségű az 1898/99- iki tanévre járó ipariskolai tandijai megfizetésének kötelezettsége alól föl fog mentetni. Fölhivatnak azon iparos tanonczok, kik teljesen elszegényedett szülők gyermekei, vagy elszegényedett árvák s ezen kedvezményre igényt tartanak, hogy kérvényeiket f. é. szeptember hó 10-ig az ipartestület elnökségéhez (fő utcza 64. II. em.) benyújtsák. Megjegyeztetik, hogy csak azon folyamodók kérvénye lesz figyelembe véve, kiknek szegénységükről az ipartestület elöljárósága hitelt érdemlő adatok alapján meggyőződött, Kassa, 1898. szeptember hó 1-én. Krotkovszky Ferencz. ipari. elnök. — Utazás Északamerikába. Ez évi október hó első hetében előkelő társaság kel utra Propper N. János keresk. akadémiai igazgató vezetése alatt, hogy több hetet az Új Világ csodálatosan növekvő városainak, iparának nagyszabású kereskedelmének, forgalmának, általán véve közgazdasági viszonyainak, sajátszerű kultúrájának szemléletével és tanulmányozásával töltsön el. Az utazás Budapestről Bécsen, Münchenen át Hamburgig, s innen a Norddeutscher Lloyd legnagyobb és legszebb hajójával (Fürst Bismark) New Yorkba vitorlázik. Amerika szárazulatán közel 4 hetet tölt az utazó társaság s New Yorkon kívül meglátogatja Philadelphiát, Washingtont, St.Louist, honnét Chicagóba a Niagarához, Montreálba, Bostonba is ellátogat. Hajóutat végez az Ontario tavon és a St.Lőrincz folyón. A magyar előkelő társaság fogadtatására a legmesszebb menő intézkedések megtétettek úgy politikai mint társadalmi uton, s a világ utazási irodák, melyekkel ezen nagyszabású és remek ut részleteit rendezik, teljes garancziát nyújtanak az utasok kényelme, biztonsága és kitűnő ellátására nézve. Maga az úti költség melyben minden néven nevezendő kiadás benfoglaltatik, tekintettel az ut és idő nagy terjedelmére, valóban mérsékeltnek mondható. Budapesttől vissza Budapestig mindenütt 1. osztályon vasúti hálókocsik és hajójegy, elsőrangú szállodákban lakás, fényes ellátás, fogatok, vezetők, belépti díjak 1235 frtba és Budapesttől New Yorkig II. osztályú vasúti és hajójegy, Amerikában azonban mindenütt I. osztályon, 1054 frtba kerül Jelentkezések közvetlenül Propper N. János úrhoz, Budapesten József-körut 15. sz. II. e. intézendők. — Az 1898/9 tanév megnyitása a kir. jogakadémián. Ez ünnepély kezdetét veszi folyó hó 11-én d. e. 10 órakor az akadémiai templomban Veni Sancte-val és sz. misével. Ezt az intézeti m. tanár, dr. Takács Menyhért pr. r. kanonok, főgymn. igazgató fogja mondani. Mise végeztével fél 11 órakor az intézeti 3. sz. tanteremben, az akad. igazgató, dr. Klekner Alajos megnyitó alkalmi beszéde után dr. Zorn Vilmos ny. r. jogtanár olvassa föl ez alkalomra irt értekezését; a «Politiká»-ról. Ez ünnepélyen az érdeklődők szívesen látott vendégek ! — Állategészségügy. Abauj-Torna vármegyében az állategészségügy az utóbbi héten a következő stádiumban volt: Lépfene: Böődi u., G.Ruszka 1 u., összesen 2 község 2 udvar. Veszettség: Alsó-Kékedi u., Forró 1 u., Szakály 2 u., összesen 3 község, 4 u. Takonykór: Nádaska 1 udvar. Tenyészbénaság és hólyagos kiütés: Alsó Vadász 14 u., Halmaj 2 u., Homorogd 2 u., Jánosd 3 u., Kupa, Monaj, Tomor 5 u., összesen 7 község, 36 u. Sertésorbáncz: Alsó-Méra 3 u., Felső-Méra 8 u., Forró 2 u., Fuló-Kércs, Hernád-Kércs 4 udvar, H.-Szent-András 5 u., Ináncs 6 udvar, Rudnok 1 u., Semse 2 u., Szakály 4 u., Zsebes 2 u., összesen 15 község, 53 u. Sertésvész: Abaujvár 1 u., Almás 3 u., Alsó- Tőkés 1 n., Aszaló 6 u., Alsó-Metzenzéf 11 u., Forró, Györgyi 1 u., Halmai 2. u., Jászó 10 u , Kéty 8 u., Macsa 1 u., Nyesta 1 u., Perény 2 u., Prépost 6 u., Pólyi, Reste, Sz.Jakab 1 u., Szepsi 6 udvar, Vadász 21 udvar, összesen 23 község. Időszerű dolgok. Megy a daru, megy a gólya . . . (Az ősz.) Az ősz lehellete érzik a jégben, a reggeli szellőn, a nap sugarán , az ősz tehe hirt hozva a nyárba előre zordon időkről. Ott, ahonnét s jött, bizonyára letaroltan hagyta a fákat, hervadtan a réti virágot. Itt még, ha kasza megkímélte, száz színnel nyílik a sarja, érő gyümölcscsel hívnak az ágak, csak néhol pirosló lombja közül fekete szemmel tekint elő a szőlőgerezd , jórészt hátra az áldás. Ma is ugyanaz a világ, mint vala tegnap, talán a fű szála se más, és mégis, mégis mennyi változás! Nem látja a szem, nem hallja a fül, de érzi megsejti a szív és szelid bánat lepi meg, nem tudni, miért, nem tudni, mitől ? Kakukjárta erdő tisztásán, a hol dús fű között tiszta vizű ér siet még nyári verőfényben egy ifjú tévelyeg. Körötte mindenütt ünnepi pompa van, de gyász az ő szivében. Ahogy a pázsitról reá tekint, kicsinyke kék virág megszánja őt és hozzá igy beszél: »Miért vagy bánatos, mikor minden vidám, ajkad mért hallgatag, mondd, tegnapi dalod ma mért nem hallatod ? Nemrég oly vigyalál, és nyájas arczod most már oly szomorú!« A kitárt szirmokon harmatcsöpp mosolyg; róluk az ifjúhoz illatszó hatol. De ő az ily beszédet most nem érti meg, s akiket úgy szeretett, tavasz óta társait, a szép virágokat, ma meg se látja Ián. A nyírfa lombja is árnyalva ráhajol; minden kis levele köszöntve integet. Az egész természet csábítva hívja őt, csengő dalokkal, gond nélkül tölteni az időt. Mégis csak bánkódik ; erdő, mező szavára ma lelke nem felel. De tarka szárnyakon pillangó száll előtte, s örülve, boldogan párjával enyeleg. Szemével a fiú kiséri röptűket. Kebléből mély sóhaj s egy vágy kél titkosan. Egy vágy, de tárgytalan. Azt érzi csak, hogy árva, hogy szive oly üres, s többé mező, liget, fa, pillangó, virág ezért nem tölti be. Érzi, hogy szeretni, szeretni kell neki. Hogy mit, nem tudja ő, hogy kit, nem ismeri. De valami szivében azt súgja édesen : »Virágot és lepkét szeretni nem elég!« Csakhogy a nyár már-már lejár; a szép idők letűnnek s a szürke ősz szegény világtól minden verőfényt irigyen elrabol. A gyors tavaszt s a hosszú nyárt hiába tölté. Erdőn, mezőn bimbó nyomán bimbó fakadt; ám néki ifjúsága virágot nem hozott. Sorsa ez egyszer önkényt mindent adott: mért nem használta másként, mért jobban el nem költé az ingyen kincseket ?! Hát ha nem virul föl újból, amit a tél előbb-utóbb havával eltakar ? Szegény fiú, csak járkálat nélkül, untalan. Nyugtot nem ád az erdőhús magánya, helyét sem a pataknál, se másutt nem találja. Fa levelén, fű szálán még meg se látszik, de lelke tükrén máris sötét homályt hagyott azt ősz lehellete. * * * Néhány hét az embernek vajmi kevés, de a természetnek gyakran nagy idő: ami még virult a minap, az ma már hervadásra vált; sok élt még akkor vígan azt se tudva van-e elmúlás, sok halt meg azóta ! Esti szürkületkor haragos ég alatt a költöző vadludak halk szárnysuhogással más földre vonulnak, élvezni verőfényt, hol öröm az élet. Itt hagyják a bánatot; tőlük az elmúlt boldogságnak emléke is elmarad. Sötét alakjukat hideg szél követi, s a harmat délré mered a fáknak fázó levelén. De a reggel első sugarára oly mosolyogva csillan meg, mintha nem is virággyilkos őszi küldött, hanem a nyárnak áldásos csöppje volna. Az enyhe jégnek csak pillangója hiányzik, s a pillangónak virág, ahova szálljon. A gyorsan haladó évszak enged még egy szép napot, hogy könnyebb legyen a bucsuzás. Törődött aggastyán lépeget a fasorban. Minden mozdulatán látszik, hogy nagy teher nyomja a vállát, egy hosszú élet minden örömének, minden bánatának terhe. Fehérkarú nyírfaszékre ül a lúgos előtt, leveszi kalapját és engedi, hogy a napsugarak gyér hajszálaival még egyszer játszadozzanak. És az az ősz haj úgy ragyog, hogy — amint közte elvegyülnek — a sugarak meg-megtévednek, az ezüst szálakat tartva társaiknak. Az öreg a még zöld pázsitra hulló leveleket hosszasan elnézegeti. Arczán tiszta nyugalom ül; szinte látszik rajta, mily rokon lelkével az őszi világ. Az ifjak bánkódjanak a hervadáson, még félhetnek, hogy nem nyílik számukra uj tavasz a tél után. ő az élettel már számot vetett: sorsától több kikeletet nem kér. Legalább békült szívvel tölti a néhány perczet, mialatt tán utoljára környezi verőfény e földi honában. Zörgő szárnyú szitakötő, elkésett régi lakó vetődik erre. A nyírfaszéknek fénylő, fehér karja vonzza. Lihegve megáll előtte. Fejét félelem nélkül az aggastyán felé fordítja és nagy zöld szemével szomorúan tekint reá, mintha kérdené: »Hát te nem sejted a vészt, nem rettegsz a haláltól? !« Szitakötő és ember, köztük mi a különbség? Amaz első nyarát élte és az utolsót, ez a nyolczvanadikat és szintén az utolsót. Ámde egy nyarat vagy százat élni egyre megy. Hisz egyszerre csak egyet élvezünk, a jelent, akárhányadik ez: ami elmúlt, nem teszi szebbé, sem a jövendő. A dúsgazdag tán több gyönyörben részesül, mint bárki, akinek mára elég van? Egész kas mézéből se szívhatunk többet, mint amennyit egy gyűszügyiből undor nélkül tudunk. Igaz, hogy a sokból tegnapra is került, holnapra is marad, de a holnap, úgy lehet, el se jő, s a tegnap már nem létezik. Mit veszít vele a most élő, ha nem látta a tavalyi őszt és ha a következő halva találja ? Csak az veszített, aki él, nincs kára a meg nem születettnek, se az elköltözöttnek. H. könnyű vendég, részvétre nem találva, bujával tova száll. Tépett lombok árnyai a fehér porondra szeszélyes alakokat rajzolnak, titkos betűkkel kevésnek érthető, nagy igazságokat írnak. Az öregnek lelke előtt az árnyékban rég feledett tündérek tűnnek elő, sok elvirult tavasznak,sok kihűlt nyárnak tündérei. És amint az apró kavicson ott tánczolnak az árnyak, a rájuk nézővel szóba állanak. Siratnak nem egy hervadt virágot, nem egy elmaradt szép napot, amire hiú reménynyel vártak. Panaszuk az aggastyánnak reszkető ajkait halk beszédre, vigasztaló bucsuzásra készti: »Nagyon bölcsen, nagyon jól van ez igy. Hadd fonnyadjon el a legszebb szirom is; virág helyén csak úgy nőhet gyümölcs. Ám legyen azért gyümölcsnek sorsa lehullás, hogy magjából majdan új sarjadékot hajtson, friss bimbókat ígéret. Eltelt immár az időm , mit használna élni tovább? Mit érne a fának, siii lombbal lépni a télbe, holott társai mind kopasz ággal hosszú álomba merültek. Szúró havát a vihar talán csak azokra szórná, míg neki lanyha fuvallat tavaszi illatot hozna a puszta mezőről ? Oh nem ! Friss levelén sokkal keserűbb volna viselni a zúzmara tűjét. A hátramaradt pillangónak mit adna a lét, ha már meghalt a virág, elhulltak a játszi testvérek ? Mind messze van, aki velem való ifjú; egyedül vagyok én a ma élő sokaság közt. Első lépte a csecsemőnek első lépés a halálhoz. A sír szélére jutottam és megelégszem , pedig mivel vagyok különb a ma szülöttnél ? Annyi küzdéssel, fáradozással mit értem el én, mit ér el akárki, mi az eredmény ? Két résnyi különbség a bölcsem hossza és a koporsóé közt, amelybe temetnek És mégis szép volt az élet: boldogságot nem a siker, hanem a törekvés adott. Csak az tudott igazán boldog lenni, aki tudta szeretni önmagában, önmagáért, mert jó az élet úgy, ahogy van, gyönyörrel és szenvedéssel, győzelemmel, vereséggel. Jó lesz a halál — az örök pihenéssel.« Az alig hallatszó végszavakra épp oly halkan rákondult a déli harangszó, s az őszi világ szivébe csöndes nyugalom szállt . . . termeszteni, mert az ilyen helyen termett paprika sohasem lesz olyan erős, mint a napos helyen növekedett, hanem igen kellemes, enyhe izü fog lenni, akárcsak a szerb paprika. Különfélék. — A hadgyakorlatok és a közönség. A szomszédos Szepes vármegyében és pedig egyrészt a Branyiszkóhegy és Felső-Hernád, másrészt a Béla-lőcsei vonal közt elterülő területen a király jelenlétében e hóban megtartandó hadgyakorlatoknál, erősen meg lesz rendszabályozva a nézőközönség, minek folytán bizonyára sokan lemondanak annak megtekintéséről, innen a szomszédból is, akik nem akarják magukat kellemetlenségeknek kitenni. A hadtest parancsnokságok ugyanis azt az utasítást kapták, hogy gondoskodjanak arról, miszerint a csapatokat és törzseket a közönség tömeges csoportulása ne zavarja és hogy különösen az ellenfél és saját tartalék közt eső tér szabadon maradjon, ő felségének tartózkodási Helyétől, akinek legfelsőbb fővezérlete alatt lesznek a gyakorlatok, a közönséget távol fogják tartani. A hadtest parancsnokoknak meg lesz ugyan engedve, hogy a közönség egyes tagjait a hadgyakorlatok terére bebocsássák, csakhogy ezt az engedélyt csupán csak a saját hadtestük működési terére adhatják meg. A politikai hatóságot, erről a rendelkezésekről — a közönség tájékoztatása végett — már értesítették. — Az uj ismétlő fegyver behozatala. A cs. és kir. rendeleti közlöny 1895. mintájú ismétlő fegyver behozatalát rendeli el. A fegyver egy, a jelenleginél könnyebb 8 mm.-es ismétlő puska, melynek hivatalos neve: »1895. mintájú fegyver.« Tényleg csak tetemes súlycsökkenésről van szó. Három darab új mintájú fegyvernek körü belül ugyanoly súlya van, mint a mostani minta 4 darabjának. Az 1888 mintájú fegyvernek súlya 4.40, az 1895. puskának a súlya pedig csak 3’30 kgr. Ennek következtében a katona nem, mint jelenleg no töltényt, hanem 130 töltényt vihet magával. Az ágy egész a fegyver torkolatáig ér, a szurony is kisebb, vékonyabb és rövidebb. Feltűnő a závár átalakítása; itt a veszélyes zárócsap egészen hiányzik. Az uj mintát a katonai műszaki intézet szerkesztette és 1896. évi január havában úgy a magyarországi mint a styriai fegyvergyár felszólítást kaptak 75 — 75 drb mintafegyver előállítására A magyar fegyvergyár az ütőszeg rugó javítását hozta javaslatba, melyet el is fogadtak. Az uj mintájú ismétlő fegyver csak a jelenlegi fegyver-készlet pótlása illetőleg kiegészítése által szereztetik be. — Régi mintájú fegyver eladása. Hadi használatra nem alkalmas 1867/77. évi mintáin Werndl-féle puskák, hüvelyes kardszuronnyal és tisztitó szerelékkel együtt a m. kir. honvédség tisztjei és tisztviselői által iárt 20 krnyi áron és a felmerülő csomagolási és szállítási költségeknek állomásonként való külön megtérítése ellenében a honvéd központi fegyvertárnál beszerezhetők. Tekintettel az elárusítható puskák aránylag csekély mennyiségére, az igényjogosultság a vételre nézve személyenként legfeljebb 3 (öt) darabra terjedhet. A venni szándékozók neveit, valamint az igényelt puskák számszerinti mennyiségét feltüntető kimutatások a csapatok által állomásonként összeállítva a nevezett intézethez beküldendők, mely a kiszállítást az esedékes térítési összeg és a csomagolási és szállítási költség utánvételezése mellett eszközli. — Az eczetes paprika. Sokan jobban szeretik az eczetes paprikát, mint az uborkát, legtöbben pedig az uborka közé is szoktak néhány paprikát besavanyítani. Ezen czélra vagy a nagy, u. n. szerb paprikát, vagy az apró magyar paprikát használják. Amannak az az előnye, hogy nem olyan erős, viszont azonban az íze sem olyan jó, mint a magyar paprikáé. Csakhogy emennek meg az a baja, hogy gyakran rendkívül erős, elannyira, hogy néhány darab is képes egy egész üveg uborkát majdnem az élvezhetetlenségig maróssá, csípőssé tenni. Hogy ezen segítsünk s a kitűnő jóizű magyar paprikát nélkülözni ne legyünk kénytelenek, azon igen egyszerű módhoz folyamodhatunk, hogy csak késő őszön savanyítsuk be, különösen akkkor, ha már egyszer a dér is megcsípte. Ilyenkor már elveszti paprikánk maró erősségét. Különben még jobb a besavanyitásra szánt paprikát árnyékos helyen Irodalom. — Az első függetlenségi harczok. Az Athenaeum r. társaság kiadásában megjelenő, a «Magyar Nemzet Története» czimü tízkötetes nagy munka (milleniumi kiadás) hetedik kötetének füzetei gyors egymásutánban, hetenként kettesével jelennek meg, úgy hogy ez a közbeeső, hetedik kötet valamint a befejező tizedik kötet még az idén befejeztetvén, az egész nagy munka az előre tervezet és túl nem lépett 200 füzettel teljes fog lenni. Ez a most megjelenő kötet «I. Lipót és József kora 1657—1711» czimet viseli, írja Acsády Ignácz akad tag. Ebből a kötetből eddig megjelent 164—171. füzetek rendkívüli érdekesek és tanulságosak. A kiváló tollú jeles történetíró első Lipót császár és király udvarához vezet el bennünket és bemutatja a bécsi udvari politika Cselszövényeit, az udvari politika akkori szerepvivőit. Ezek a bécsi urak a legsilányabb emberek, kiket csak a világtörténelem felmutat. Önzők, torkosak, kegyetlenek. Valamennyi milliókat szerez és valamennyire kisül, hogy lopásból, zsarolásból harácsolta össze vagyonát, de a császárnál olyan összeköttetéseik vannak, hogy ez kénytelen nekik megkegyelmezni. Elbocsájtja a szolgálatból hűtlen tisztviselőit és tanácsadóit, de nem üldözi, futni engedi őket a zsákmánnyal. Ezeket az akkori bécsi politikusokat az is jellemzi, hogy hihetetlenül ostobák. A legegyszerűbb dolgok következményeit nem látják be. Hogy bűneiket palástolják politikai gyilkosságokra vetemednek. Magyarországot hóditott provincziának tekintik, zsarolnak, fosztogatnak, mészárolnak, sokkal irgalmatlanabbá, mint a török. A gazdagabb magyar főúri családokra vetik magukat. Azok tagjait hütlenségi perbe keverik. Ezen a czimen kivégeztetik és jószágaikat elrabolják. Annyi ártatlan vér soha sem patakzott Magyarországon, mint ebben a korban. Az ország végtelenül el van keseredve. Az elégületlenség napról-napra fokozódik és végre nyilt lázadásban, fegyveres ellenállásban tör ki és következik a kurucz-korszak. Magyarország dicső függetlenségi harcza a bécsi erőszakoskodással és elnyomási törekvésekkel szemben. Ezek a füzetek tele vannak erre a korra vonatkozó számos mellékletekkel, arczképekkel, szövegképekkel. Csak a főbbeket soroljuk fel, így «II. Rákóczy Ferencz, mint imperator» egykorú festmény, mely gróf Erdődy Károlyné, szül. Kolowrat Julia grófnő birtokában van Aradon ; «I. Lipót» egykorú metszet Ernst Lajos gyűjteményében; «Zrínyi Péter» Hoffmann János metszete Ernst Lajos gyűjteményében; «Zentai csata» Eisenhut Ferencz eredeti festménye; »Érsekújvár ostroma 1685-ben» Wichmann metszete Bubics püspök gyűjteményében; «Az ónodi országgyűlés» Dudits Andor eredeti festménye; «A szendrei magyar tábor 1664-ben«; «II. Rákóczy Ferencz elfogatása a nagysárosi várkastélyban»; Benczúr Gyula olajfestménye Károly román király birtokában. Egyes füzet ára 30 kr. — Olcsó könyvtár. A franklin=Társulat népszerű vállalata, mely a hazai és idegen irodalmaknak anngi jeles termékét tette már a magyar közönség számára közkinccsé, egyre gyarapodik érdekes sorozatokkal. Most jelentek meg az 521—540. terjedő számok és a következő műveket foglalják magukban: Chateaubriand gyönyörű novelláját Renét, mellyel a nagynevű franczia író az Atala-cyklust fejezi be. Fordítása Bogdánfy Lajostól kitűnő. Az 522 —23. füzet Czuczor Hőskölteményei és meséi, míg a következő kettős szám Fáy András jóízű vígjátéka A mátrai vadászat. A legjobb franczia színműírónak, Augiernak darabja A szegény arszlánnők mint olvasmány is felette érdekes, noha az uj színpadi ízlés tán már lejáratta e műfajt. Shakespere vígjátéka Sok zaj semmiért (528—29) egy világhíres regény elé került, Constant Adolfja elé (530—31.) mely a Wertheriádák közt a világirodalomra legnagyobb hatással volt. Érdemes volt összegyűjteni Bozzai Pál Irodalmi hagyományait (532—33.) aki az ötvenes évek érdemes szépírója volt. Greguss kitűnő tanulmányát A balladáról (534—36.) nem elégszer olvashatjuk, hogy a kiváló esztétikus tanulmányait magunkévá tegyük. Blanche Művészek csarnoka (537—38.) Rafael, Michel Angelo és Leonardo da Vinci alkotásaiba enged éles bepillantást. A kitűnően összeállított sorozatot Tibullus Elégiáinak fordítása (539—40.) zárja be, így elegyül költészet és tudomány e nem eléggé ajánlható vállalatban, melynek egyes számai 10 kron kaphatók. — A „Zenélő Magyarország zongora és hegedű zenemű folyóirat ép most megjelent XVII. füzete tartalmazza a következő zenemű újdonságokat: I. Lengyel Miksa «Becsületes legény voltam». II. «Kikiáltom az egész világnak» két divatos magyar nótát. III. Chapi R. „Az unatkozó király." Franczia négyes. A népszínház legújabban színre kerülő Operette újdonsága. IV. Decker I. «Moskva» Orosz népdalt, mely az „Ős Budavári" orosz népénekeseknek zajos tetszéssel naponta énekelt műsorszáma. Minden zongorázó és hegedűsöknek kiváló fontossággal bíró olcsó zenemű folyóirat havonta kétszer megjelenő mindenkor 10—10 oldal zenét tartalmazó füzetei a legújabb s legjobb választékát hozzák a modern és időszerű magyar dal, műdal, salon, tanezzene, cuplék s hegedűdarab újdonságokból Hat füzet egy negyedévben, 60 oldal zeneművel, melyre 1 frt az előfizetés. Előfizethetni a „Zenélő Magyarország” Klökner Ede zenemű-kiadóhivatalában Budapest, VI. Csengery utcza 62a, honnan megismerésre mutatványszámot ingyen és bérmentve küldenek. Kiadótulajdonos : Timkó József. Felelős szerkesztő : Ladomérszky Gyula. Kassai piacz, 1898. szept. 7-én