Abauj-Kassai Közlöny, 1898 (27. évfolyam, 2-36. szám)

1898-09-08 / 36. szám

■— A kassai ipartestület kebelébe tartozó, teljesen elszegényedett iparos tanon­­czok közül 20 kassai és 1o idegen illetőségű az 1898/99- iki tanévre járó ipariskolai tandi­jai megfizetésének kötelezettsége alól föl fog mentetni. Fölhivatnak azon iparos tanonczok, kik teljesen elszegényedett szülők gyermekei, vagy elszegényedett árvák s ezen kedvez­ményre igényt tartanak, hogy kérvényeiket f. é. szeptember hó 10-ig az ipartestület elnök­ségéhez (fő­ utcza 64. II. em.) benyújtsák. Meg­jegyeztetik, hogy csak azon folyamodók kér­vénye lesz figyelembe véve, kiknek szegény­ségükről az ipartestület elöljárósága hitelt érdemlő adatok alapján meggyőződött, Kassa, 1898. szeptember hó 1-én. Krotkovszky Ferencz. ipari. elnök. — Utazás Északamerikába. Ez évi október hó első hetében előkelő társaság kel utra Propper N. János keresk. akadémiai igaz­gató vezetése alatt, hogy több hetet az Új Világ csodálatosan növekvő városainak, ipa­rának nagyszabású kereskedelmének, forgal­mának, általán véve közgazdasági viszonyainak, sajátszerű­ kultúrájának szemléletével és ta­nulmányozásával töltsön el. Az utazás Buda­pestről Bécsen, Münchenen át Hamburgig, s innen a Norddeutscher Lloyd legnagyobb és legszebb hajójával (Fürst Bismark) New­ Yorkba vitorlázik. Amerika szárazulatán közel 4 hetet tölt az utazó társaság s New­ Yorkon kívül meglátogatja Philadelphiát, Washingtont, St.­­Louist, honnét Chicagóba a Niagarához, Mon­­treálba, Bostonba is ellátogat. Hajóutat végez az Ontario tavon és a St.­Lőrincz folyón. A magyar előkelő társaság fogadtatására a leg­messzebb menő intézkedések megtétettek úgy politikai mint társadalmi uton, s a világ uta­zási irodák, melyekkel ezen nagyszabású és remek ut részleteit rendezik, teljes garancziát nyújtanak az utasok kényelme, biztonsága és kitűnő ellátására nézve. Maga az úti költség melyben minden néven nevezendő kiadás ben­­foglaltatik, tekintettel az ut és idő nagy terje­delmére, valóban mérsékeltnek mondható. Bu­dapesttől vissza Budapestig mindenütt 1. osz­tályon vasúti hálókocsik és hajójegy, első­rangú szállodákban lakás, fényes ellátás, foga­tok, vezetők, belépti díjak 1235 frtba és Budapesttől New Yorkig II. osztályú vasúti és hajó­jegy, Amerikában azonban mindenütt I. osztályon, 1054 frtba kerül Jelentkezések közvetlenül Propper N. János úrhoz, Budapes­ten József-körut 15. sz. II. e. intézendők. — Az 1898/9 tanév megnyitása a kir. jogakadémián. Ez ünnepély kezdetét veszi folyó hó 11-én d. e. 10 órakor az akadémiai templomban Veni Sancte-val és sz. misével. Ezt az intézeti m. tanár, dr. Takács Menyhért pr. r. kanonok, főgymn. igazgató fogja mon­dani. Mise végeztével fél 11 órakor az inté­zeti 3. sz. tanteremben, az akad. igazgató, dr. Klekner Alajos megnyitó alkalmi beszéde után dr. Zorn Vilmos ny. r. jogtanár olvassa föl ez alkalomra irt értekezését; a «Politiká»-ról. Ez ünnepélyen az érdeklődők szívesen látott ven­dégek ! — Állategészségügy. Abauj-Torna vár­megyében az állategészségügy az utóbbi héten a következő stádiumban volt: Lépfene: Böőd­i u., G.­Ruszka 1 u., összesen 2 község 2 udvar. Veszettség: Alsó-Kéked­i u., Forró 1 u., Szakály 2 u., összesen 3 község, 4 u. Takonykór: Nádaska 1 udvar. Tenyészbénaság és hólyagos kiütés: Alsó Vadász 14 u., Hal­­maj 2 u., Homorogd 2 u., Jánosd 3 u., Kupa, Monaj, Tom­or 5 u., összesen 7 község, 36 u. Sertésorbáncz: Alsó-Méra 3 u., Felső-Méra 8 u., Forró 2 u., Fuló-Kércs, Hernád-Kércs 4 udvar, H.-Szent-András 5 u., Ináncs 6 udvar, Rudnok­ 1 u., Semse 2 u., Szakály 4 u., Zsebes 2 u., összesen 15 község, 53 u. Ser­tésvész: Abaujvár 1 u., Almás 3 u., Alsó- Tőkés 1 n., Aszaló 6 u., Alsó-Metzenzéf 11 u., Forró, Györgyi 1 u., Halmai 2. u., Jászó 10 u , Kéty 8 u., Macsa 1 u., Nyesta 1 u., Perény 2 u., Prépost 6 u., Pólyi, Reste, Sz.­­Jakab 1 u., Szepsi 6 udvar, Vadász 21 udvar, összesen 23 község. Időszerű dolgok. Megy a daru, megy a gólya . . . (Az ősz.) Az ősz lehellete érzik a jégben, a reggeli szellőn, a nap sugarán , az ősz tehe hirt hozva a nyárba előre zordon időkről. Ott, a­honnét s jött, bizonyára letaroltan hagyta a fákat, her­­vadtan a réti virágot. Itt még, ha kasza meg­kímélte, száz színnel nyílik a sarja, érő gyü­mölcscsel hívnak az ágak, csak néhol pirosló lombja közül fekete szemmel tekint elő a sző­lőgerezd , jórészt hátra az áldás. Ma is ugyanaz a világ, mint vala tegnap, talán a fű szála se más, és mégis, mégis mennyi változás! Nem látja a szem, nem hallja a fül, de érzi megsejti a szív és szelid bánat lepi meg, nem tudni, miért, nem tudni, mitől ? Kakukjárta erdő tisztásán, a hol dús fű között tiszta vizű ér siet még nyári verőfény­ben egy ifjú tévelyeg. Körötte mindenütt ünnepi pompa van, de gyász az ő szivében. A­hogy a pázsitról reá tekint, kicsinyke kék virág megszánja őt és hozzá igy beszél: »Miért vagy bánatos, mikor minden vidám, ajkad mért hallgatag, mondd, tegnapi dalod ma mért nem hallatod ? Nemrég oly vig­yalál, és nyájas ar­czod most már oly szomorú!« A kitárt szir­mokon harmatcsöpp mosolyg; róluk az ifjúhoz illatszó hatol. De ő az ily beszédet most nem érti meg, s akiket úgy szeretett, tavasz óta társait, a szép virágokat, ma meg se látja Ián. A nyírfa lombja is árnyalva ráhajol; minden kis levele köszöntve integet. Az egész termé­szet csábítva hívja őt, csengő dalokkal, gond nélkül tölteni az időt. Mégis csak bánkódik ; erdő, mező szavára ma lelke nem felel. De tarka szárnyakon pillangó száll előtte, s örülve, boldogan párjával enyeleg. Szemével a fiú kiséri röptűket. Kebléből mély sóhaj s egy vágy kél titkosan. Egy vágy, de tárgy­talan. Azt érzi csak, hogy árva, hogy szive oly üres, s többé mező, liget, fa, pillangó, virág ez­ért nem tölti be. Érzi, hogy szeretni, szeretni kell neki. Hogy mit, nem tudja ő, hogy kit, nem ismeri. De valami szivében azt súgja édesen : »Virágot és lepkét szeretni nem elég!« Csakhogy a nyár már-már lejár; a szép idők letűnnek s a szürke ősz szegény világtól minden verőfényt irigyen elrabol. A gyors ta­vaszt s a hosszú nyárt hiába tölté. Erdőn, mezőn bimbó nyomán bimbó fakadt; ám néki ifjúsága virágot nem hozott. Sorsa ez egyszer önkényt mindent adott: mért nem használta másként, mért jobban el nem költé az ingyen kincseket ?! Hát ha nem virul föl újból, amit a tél előbb-utóbb havával eltakar ? Szegény fiú, csak járkál­at nélkül, unta­­lan. Nyugtot nem ád az erdő­hús magánya, helyét sem a pataknál, se másutt nem találja. Fa levelén, fű szálán még meg se látszik, de lelke tükrén máris sötét homályt hagyott azt ősz lehellete. * * * Néhány hét az embernek vajmi kevés, de a természetnek gyakran nagy idő: ami még virult a minap, az ma már hervadásra vált; sok élt még akkor vígan azt se tudva van-e elmúlás, sok halt meg azóta ! Esti szürkületkor haragos ég alatt a köl­töző vadludak halk szárnysuhogással más földre vonulnak, élvezni verőfényt, hol öröm az élet. Itt hagyják a bánatot; tőlük az elmúlt boldog­ságnak emléke is elmarad. Sötét alakjukat hideg szél követi, s a harmat délré mered a fáknak fázó levelén. De a reggel első sugarára oly mosolyogva csillan meg, mintha nem is virággyilkos őszi küldött, hanem a nyárnak áldásos csöppje volna. Az enyhe jégnek csak pillangója hiány­zik, s a pillangónak virág, ahova szálljon. A gyorsan haladó évszak enged még egy szép napot, hogy könnyebb legyen a bucsuzás. Törődött aggastyán lépeget a fasorban. Minden mozdulatán látszik, hogy nagy teher nyomja a vállát, egy hosszú élet minden örö­mének, minden bánatának terhe. Fehérkarú nyírfaszékre ül a lúgos előtt, leveszi kalapját és engedi, hogy a napsugarak gyér hajszálaival még egyszer játszadozzanak. És az az ősz haj úgy ragyog, hogy — amint közte elvegyülnek — a sugarak meg-megtévednek, az ezüst szá­lakat tartva társaiknak. Az öreg a még zöld pázsitra hulló leve­leket hosszasan elnézegeti. Arczán tiszta nyu­galom ül; szinte látszik rajta, mily rokon lel­kével az őszi világ. Az ifjak bánkódjanak a hervadáson, még félhetnek, hogy nem nyílik számukra uj tavasz a tél után. ő az élettel már számot vetett: sorsától több kikeletet nem kér. Legalább békü­lt szívvel tölti a néhány perczet, mialatt tán utoljára környezi verőfény e földi honában. Zörgő szárnyú szitakötő, elkésett régi lakó vetődik erre. A nyírfaszéknek fénylő, fehér karja vonzza. Lihegve megáll előtte. Fejét félelem nélkül az aggastyán felé fordítja és nagy zöld szemével szomorúan tekint reá, mintha kérdené: »Hát te nem sejted a vészt, nem rettegsz a haláltól? !« Szitakötő és ember, köztük mi a különb­ség? Amaz első nyarát élte és az utolsót, ez a nyolczvanadikat és szintén az utolsót. Ámde egy nyarat vagy százat élni egyre megy. Hisz egyszerre csak egyet élvezünk, a jelent, akár­­hányadik ez: a­mi elmúlt, nem teszi szebbé, sem a jövendő. A dúsgazdag tán több gyö­nyörben részesül, mint bárki, a­kinek mára elég van? Egész kas mézéből se szívhatunk többet, mint a­mennyit egy gyű­szügyiből un­dor nélkül tudunk. Igaz, hogy a sokból teg­napra is került, holnapra is marad, de a hol­nap, úgy lehet, el se jő, s a tegnap már nem létezik. Mit veszít vele a most élő, ha nem látta a tavalyi őszt és ha a következő halva találja ? Csak az veszített, a­ki él, nincs kára a meg n­em születettnek, se az elköltözöttnek. H. könnyű vendég, részvétre nem találva, bujával tova száll. Tépett lombok árnyai a fehér porondra szeszélyes alakokat rajzolnak, titkos betűkkel kevésnek érthető, nagy igaz­ságokat írnak. Az öregnek lelke előtt az ár­nyékban rég feledett tündérek tűnnek elő, sok elvirult tavasznak,­sok kihűlt nyárnak tündé­rei. És amint az apró kavicson ott tánczolnak az árnyak, a rájuk nézővel szóba állanak. Si­ratnak nem egy hervadt virágot, nem egy elmaradt szép napot, amire hiú reménynyel vártak. Panaszuk az aggastyánnak reszkető ajkait halk beszédre, vigasztaló bucsuzásra készti: »Nagyon bölcsen, nagyon jól van ez igy. Hadd fonnyadjon el a legszebb szirom is; vi­rág helyén csak úgy nőhet gyümölcs. Ám legyen az­ért gyümölcsnek sorsa lehullás, hogy magjából majdan új sarjadékot hajtson, friss bimbókat ígéret. Eltelt immár az időm , mit használna élni tovább? Mit érne a fának, sii­i­ lombbal lépni a télbe, holott társai mind kopasz ággal hosszú álomba merültek. Szúró havát a vihar talán csak azokra szórná, míg neki lanyha fuvallat tavaszi illatot hozna a puszta mezőről ? Oh nem ! Friss levelén sokkal keserűbb volna vi­selni a zúzmara tűjét. A hátramaradt pillan­gónak mit adna a lét, ha már meghalt a virág, elhulltak a játszi testvérek ? Mind messze van, aki velem való ifjú; egyedül vagyok én a ma élő sokaság közt. Első lépte a csecsemőnek első lépés a halálhoz. A sír szélére jutottam és megelég­szem , pedig mivel vagyok különb a ma szü­löttnél ? Annyi küzdéssel, fáradozással mit értem el én, mit ér el akárki, mi az ered­mény ? Két résnyi különbség a bölcsem hossza és a koporsóé közt, amelybe temetnek És mégis szép volt az élet: boldogságot nem a siker, hanem a törekvés adott. Csak az tudott igazán boldog lenni, aki tudta sze­retni önmagában, önmagáért, mert jó az élet úgy, ahogy van, gyönyörrel és szenvedéssel, győzelemmel, vereséggel. Jó lesz a halál — az örök pihenéssel.« Az alig hallatszó végszavakra épp oly halkan rákondult a déli harangszó, s az őszi világ szivébe csöndes nyugalom szállt . . . termeszteni, mert az ilyen helyen termett pap­rika sohasem lesz olyan erős, mint a napos helyen növekedett, hanem igen kellemes, enyhe izü fog lenni, akárcsak a szerb pap­rika. Különfélék. — A hadgyakorlatok és a közön­ség. A szomszédos Szepes vármegyében és pe­dig egyrészt a Branyiszkóhegy és Felső-Her­­nád, másrészt a Béla-lőcsei vonal közt elterülő területen a király jelenlétében e hóban meg­tartandó hadgyakorlatoknál, erősen meg lesz rendszabályozva a néző­közönség, minek foly­­tán bizonyára sokan lemondanak annak meg­tekintéséről, innen a szomszédból is, a­kik nem akarják magukat kellemetlenségeknek kitenni. A hadtest parancsnokságok ugyanis azt az utasítást kapták, hogy gondoskodjanak arról, miszerint a csapatokat és törzseket a közönség tömeges csoportulása ne zavarja és hogy külö­nösen az ellenfél és saját tartalék közt eső tér szabadon maradjon, ő felségének tartózkodási Helyétől, a­kinek legfelsőbb fővezérlete alatt lesznek a gyakorlatok, a közönséget távol fogják tartani. A hadtest parancsnokoknak meg lesz ugyan engedve, hogy a közönség egyes tagjait a hadgyakorlatok terére bebocsássák, csakhogy ezt az engedélyt csupán csak a saját­­ hadtestük működési terére adhatják meg. A politikai hatóságot, erről a rendelkezésekről — a közönség tájékoztatása végett — már értesítették. — Az uj ismétlő fegyver behoza­tala. A cs. és kir. rendeleti közlöny 1895. mintájú ismétlő fegyver behozatalát rendeli el. A fegyver egy, a jelenleginél könnyebb 8 mm.-es ismétlő puska, melynek hivatalos neve: »1895. mintájú fegyver.« Tényleg csak tete­mes súlycsökkenésről van szó. Három darab új mintájú fegyvernek körü belül ugyanoly súlya van, mint a mostani minta 4 darabjának. Az 1888 mintájú fegyvernek súlya 4.40, az 1895. puskának a súlya pedig csak 3’30 kgr. Ennek következtében a katona nem, mint je­lenleg no töltényt, hanem 130 töltényt vihet magával. Az ágy egész a fegyver torkolatáig ér, a szurony is kisebb, vékonyabb és rövi­­debb. Feltűnő a závár átalakítása; itt a veszé­lyes zárócsap egészen hiányzik. Az uj mintát a katonai műszaki intézet szerkesztette és 1896. évi január havában úgy a magyarországi mint a styriai fegyvergyár felszólítást kaptak 75 — 75 drb mintafegyver előállítására A ma­gyar fegyvergyár az ütőszeg rugó javítását hozta javaslatba, melyet el is fogadtak. Az uj mintájú ismétlő fegyver csak a jelenlegi fegyver-készlet pótlása illetőleg kiegészítése által szereztetik be. — Régi mintájú fegyver eladása. Hadi használatra nem alkalmas 1867/77. évi mintáin Werndl-féle puskák, hüvelyes kard­­szuron­nyal és tisztitó szerelékkel együtt a m. kir. honvédség tisztjei és tisztviselői által i­árt 20 krnyi áron és a felmerülő csomago­lási és szállítási költségeknek állomásonként való külön­ megtérítése ellenében a honvéd központi fegyvertárnál beszerezhetők. Tekin­tettel az elárusítható puskák aránylag csekély mennyiségére, az igényjogosultság a vételre nézve személyenként legfeljebb 3 (öt) darabra terjedhet. A venni szándékozók neveit, vala­mint az igényelt puskák számszerinti mennyi­ségét feltüntető kimutatások a csapatok által állomásonként összeállítva a nevezett intézethez beküldendők, mely a kiszállítást az esedékes térítési összeg és a csomagolási és szállítási költség utánvételezése mellett eszközli. — Az eczetes paprika. Sokan jobban szeretik az eczetes paprikát, mint az uborkát, legtöbben pedig az uborka közé is szoktak néhány paprikát besavanyítani. Ezen czélra vagy a nagy, u. n. szerb paprikát, vagy az apró magyar paprikát használják. Amannak az az előnye, hogy nem olyan erős, viszont azonban az íze sem olyan jó, mint a magyar paprikáé. Csakhogy emennek meg az a baja, hogy gyakran rendkívül erős, elannyira, hogy néhány darab is képes egy egész üveg ubor­­kát majdnem az élvezhetetlenségig maróssá, csípőssé tenni. Hogy ezen segítsünk s a kitűnő jóizű­ magyar paprikát nélkülözni ne legyünk kénytelenek, azon igen egyszerű módhoz fo­lyamodhatunk, hogy csak késő őszön savanyít­suk be, különösen akkkor, ha már egyszer a dér is megcsípte. Ilyenkor már elveszti pap­rikánk maró erősségét. Különben még jobb a besavanyitásra szánt paprikát árnyékos helyen Irodalom. — Az első függetlenségi h­arczok. Az Athe­naeum r. társaság kiadásában megjelenő, a «Magyar Nem­zet Története» czimü tízkötetes nagy munka (milleniumi kiadás) hetedik kötetének füzetei gyors egymásutánban, hetenként kettesével jelennek meg, úgy hogy ez a közbe­eső, hetedik kötet valamint a befejező tizedik kötet még az idén befejeztetvén, az egész nagy munka az előre tervezet és túl nem lépett 200 füzettel teljes fog lenni. Ez a most megjelenő kötet «I. Lipót és József kora 1657—1711» czimet viseli, írja Acsády Ignácz akad tag. Ebből a kötetből eddig megjelent 164—171. füzetek rendkívüli érdekesek és tanulságosak. A kiváló tollú je­les történetíró első Lipót császár és király udvarához ve­zet el bennünket és bemutatja a bécsi udvari politika Cselszövényeit, az udvari politika akkori szerepvivőit. Ezek a bécsi urak a legsilányabb emberek, kiket csak a világtörténelem felmutat. Önzők, torkosak, kegyetlenek. Valamennyi milliókat szerez és valamennyire kisül, hogy lopásból, zsarolásból harácsolta össze vagyonát, de a császárnál olyan összeköttetéseik vannak, hogy ez kényte­len nekik megkegyelmezni. Elbocsájtja a szolgálatból hűt­len tisztviselőit és tanácsadóit, de nem üldözi, futni en­gedi őket a zsákmán­nyal. Ezeket az akkori bécsi poli­tikusokat az is jellemzi, hogy hihetetlenül ostobák. A legegyszerűbb dolgok következményeit nem látják be. Hogy bűneiket palástolják politikai gyilkosságokra vete­mednek. Magyarországot hóditott provincziának tekintik, zsarolnak, fosztogatnak, mészárolnak, sok­kal irgalmatla­nabbá, mint a török. A gazdagabb magyar főúri csalá­dokra vetik magukat. Azok tagjait hütlenségi perbe ke­verik. Ezen a czimen kivégeztetik és jószágaikat elrabol­ják. Annyi ártatlan vér soha sem patakzott Magyarorszá­gon, mint ebben a korban. Az ország végtelenül el van keseredve. Az elégületlenség napról-napra fokozódik és végre nyilt lázadásban, fegyveres ellenállásban tör ki és következik a kurucz-korszak. Magyarország dicső függet­lenségi harcza a bécsi erőszakoskodással és elnyomási tö­rekvésekkel szemben. Ezek a füzetek tele vannak erre a korra vonatkozó számos mellékletekkel, arczképekkel, szövegképekkel. Csak a főbbeket soroljuk fel, így «II. Rákóczy Ferencz, mint imperator» egykorú festmény, mely gró­f Erdődy Károlyné, szül. Kolowrat Julia grófnő birtokában van Aradon ; «I. Lipót» egykorú metszet Ernst Lajos gyűjteményében; «Zrínyi Péter» Hoffmann János metszete Ernst Lajos gyűjteményében; «Zentai csata» Eisenhut Ferencz eredeti festménye; »Érsekújvár ostroma 1685-ben» Wichmann metszete Bubics püspök gyűjteményében; «Az ónodi országgyűlés» Dudits Andor eredeti festménye; «A szendrei magyar tábor 1664-ben«; «II. Rákóczy Ferencz elfogatása a nagysárosi várkastély­ban»; Benczúr Gyula olajfestménye Károly román király birtokában. Egyes füzet ára 30 kr. — Olcsó könyvtár. A franklin=Társulat nép­szerű vállalata, mely a hazai és idegen irodalmaknak an­­­ngi jeles termékét tette már a magyar közönség számára közkinc­csé, egyre gyarapodik érdekes sorozatokkal. Most jelentek meg az 521—540. terjedő számok és a követ­kező műveket foglalják magukban: Chateaubriand gyö­nyörű novelláját Renét, mel­lyel a nagynevű franczia író az Atala-cyklust fejezi be. Fordítása Bogdánfy Lajos­tól kitűnő. Az 522 —23. füzet Czuczor Hőskölteményei és meséi, míg a következő kettős szám Fáy András jóízű vígjátéka A mátrai vadászat. A legjobb franczia színmű­írónak, Augiernak darabja A szegény arszlánnők mint olvasmány is felette érdekes, noha az uj színpadi ízlés tán már lejáratta e műfajt. Shakespere vígjátéka Sok zaj semmiért (528—29) egy világhíres regény elé került, Constant Adolfja elé (530—31.) mely a Wertheriádák közt a világirodalomra legnagyobb hatással volt. Érde­mes volt összegyűjteni Bozzai Pál Irodalmi hagyományait (532—33.) aki az ötvenes évek érdemes szépírója volt. Greguss kitűnő tanulmányát A balladáról (534—36.) nem elégszer olvashatjuk, hogy a kiváló esztétikus tanul­mányait magunkévá tegyük. Blanche Művészek csarnoka (537—38.) Rafael, Michel Angelo és Leonardo da Vinci alkotásaiba enged éles bepillantást. A kitűnően összeállí­tott sorozatot Tibullus Elégiáinak fordítása (539—40.) zárja be, így elegyül költészet és tudomány e nem eléggé ajánlható vállalatban, melynek egyes számai 10 kron kap­hatók. — A „Zenélő Magyarország zongora és he­gedű zenemű folyóirat ép most megjelent XVII. füzete tartalmazza a következő zenemű újdonságokat: I. Len­gyel Miksa «Becsületes legény voltam». II. «Kikiáltom az egész világnak» két divatos magyar nótát. III. Chapi R. „Az unatkozó király." Franczia négyes. A népszínház legújabban színre kerülő Operette újdonsága. IV. Decker I. «Moskva» Orosz népdalt, mely az „Ős Budavári" orosz népénekeseknek zajos tetszéssel naponta énekelt műsor­száma. Minden zongorázó és hegedűsök­nek kiváló fontossággal bíró olcsó zenemű folyóirat ha­vonta kétszer megjelenő mindenkor 10—10 oldal zenét tartalmazó füzetei a legújabb s legjobb választékát hoz­zák a modern és időszerű magyar dal, műdal, salon­, tanezzene, cuplék s hegedűdarab újdonságokból Hat füzet egy negyedévben, 60 oldal zeneművel, melyre 1 frt az előfizetés. Előfizethetni a „Zenélő Magyarország” Klökner Ede zenemű-kiadóhivatalában Budapest, VI. Csengery utcza 62a, honnan megismerésre mutatványszá­mot ingyen és bérmentve küldenek. Kiadótulajdonos : Timkó József. Felelős szerkesztő : Ladomérszky Gyula. Kassai piacz, 1898. szept. 7-én

Next