ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS II. SZEGED 1962

Juhász Antal: Thury Zoltán a Szegedi Naplónál

vérig szegedi alakok. Pedig láthattuk, hogy gyermekkori élményein és a ván­dorszínészévek emlékein kívül bőven merít szegedi élményeiből, de a jellegze­tes szegedi alakok — a városi polgár, az iparos, a szegedi paraszt — ábrá­zolásáig egy-két kivételtől eltekintve (35) ritkán jut el. Kétségkívül tényezője ennek, hogy Thury ekkor még nem olyan határozott, tudatos író, mint az 1878 —80-as évek Mikszáthja. Ezt az teszi érthetővé, hogy több mint tíz évvel fiata­labb nála, sőt még Gárdonyinál is. A másik magyarázó ok az lehet, hogy Thury nem illeszkedett be annyira a városi közéletbe, mint elődei. Ez szerintem rész­ben kissé zárkózott, kevésbé aktív természetéből fakadt, részben pedig abból, hogy rövidebb ideig tartózkodott Szegeden, mint Mikszáth és Gárdonyi, így nem volt alkalma olyan mélyreható ismeretségeket szerezni. Ezek az okok ma­gyarázzák azt is, hogy Thuryban nincs meg a városi közigazgatás hibáit osto­rozó bírálatnak az a szenvedélye, ami a 12 évvel ezelőtt Szegeden írogató Mik­száth­ot fűti. A több-kevesebb ideig Szegeden tartózkodó írók későbbi munkásságát vizsgálva még egy feltűnő jelenséget tapasztalunk. Szembetűnő, milyen kevés nyomot hagyott Thury munkásságán szegedi újságíróskodása. Erre már Tö­mörkény is felfigyelt: ». . . talán ő a legegyetlenebb az idejöttek közül, akin csekély nyomot hagyott a szegedi levegő . ..« — írja említett cikkében. Ez kü­lönösen akkor meglepő, ha Thury további pályáját összehasonlítjuk Mik­száth munkásságával. Mikszáth ugyanis nemcsak szegedi éveiben merített té­mát a szegedi életből, hanem később is sokszor beleszőtte novelláiba, regényeibe gazdag szegedi élményanyagának legmaradandóbb és legjellegzetesebb darab­jait. (36) Thury írói pályáján ezzel szemben a szegedi élmények úgy látszik, nem hagytak mélyebb nyomot, mert későbbi novelláiban nem igen találunk szegedi reminiszcenciákat. Ezért is történhetett az, hogy életművében szinte tel­jesen elsikkadt szegedi munkássága. Szegedi írásai közül későbbi novellásköte­teiben csak négy elbeszélés látott napvilágot (37), összes műveiből pedig telje­sen kimaradtak a Szegedi Naplóban közölt írások. Pedig legjobb tárcanovellái és karcolatai nemcsak írói fejlődésének megismeréséhez nyújtanak értékes ada­lékokat, hanem a kinyomtatást is megérdemelnék. Úgy hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy Thury Zoltán szegedi írásait végre teljesen és hiánytalanul beillesszük a sokáig méltatlanul elfeledett igaz és tanulságos életműbe. Ehhez kíván hozzájárulni ez a tanulmány Thury szegedi újságírói tevékenységének feldolgozásával. BIBLIOGRÁFIA. 1. Jubileum. T. Sz. N. 1891. aug. 28. 229. 2. Beteg a királyné. (Carmen Sylva) T. Sz. N. 1891. 236. 3. Szeretett halálig. T. Sz. N. 1891. 237. 4. Mari. Vers. Sz. N. 1891. 243. 5. Miska. T. Sz. N. 1891. 246—47. 6. Levél a habon. T. Sz. N. 1891. 251. 7. Nagy történet. Vers. Sz. N. 1891. 255. 8. Visszatérünk kedveseinkhez. T. Sz. N. 1891. 263. 35 Szegedi alakok a következő tárcanovellákban: A reformátor. Sz. N. 1892. 191.­ Rókahajsza a szőreghi határban. Sz. N. 1892. 135. 30 Nacsády József: Mikszáth Kálmán szegedi évei. Szegedi Magvető, 1955. 37 *A Regénymesék c. kötetben. Bp. 1894. 37

Next