ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS VIII. SZEGED 1968
Keserű Bálint: Újfalvi Imre és a magyar későreneszánsz
KESERŰ BÁLINT ÚJFALVI IMRE ÉS A MAGYAR KÉSŐRENESZÁNSZ Újfalvi Imre, a XVI—XVII. század fordulója irodalmának és művelődésének ez az érdekes, értékes és tragikus alakja nem volt ismeretlen a távoli múlt magyarjainak körében sem. Sokan ócsárolták, néhányan lelkesedtek érte, s a XVII. században — inkább az előbbiek, a vádaskodók sorából — akadtak olyanok is, akik írásba foglalták azt, amit tudtak, hittek, vagy ami rágalmat terjeszteni kívántak a „zűrzavar elméjű Imre pap"-ról. Szilágyi Benjámin István kéziratos, valamint Debreceni J Ember Pál— utóbb Lampe professzor neve alatt nyomtatásban is megjelent "hegyi" háztörténeti munkái néhány hiteles, vagy hitelesnek látszó dokumentumot is megőriztek számunkra Újfalviról. Azután két és fél évszázadon keresztül alig jelent meg róla, irodalmi működéséről, egyházpolitikai mozgalmáról olyan írás, ami érdemlegesen újat is tartalmazott volna. Annál föltűnőbb, hogy a legutóbbi tíz esztendőben mennyi új tényt és milyen sok lényeges, új összefüggést tárt föl a kutatás. Valósággal fölfedezték Újfalviban ezek az újabb írások a magyar művelődés egy jelentékeny és rendkívül sokoldalú alkotó és szervező egyéniségét. Fölfedezték benne az első magyar bibliográfust;2 az irodalmi tudat, az „irodalomtörténeti eszmélkedés" első hazai megfogalmazóinak sorában a kor legnagyobbjai mellé állították;3 visszaperelték számára az egyik legjelentékenyebb magyar énekgyűjteményt;4 összeállították a rávonatkozó legfontosabb eddigi egyházi vélekedéseket, s végre a püspöki hatalmaskodás elleni mozgalmának s perének hiteles krónikáját is megírták;5 tisztázták ködbevesző utolsó éveinek legalább egy mozzanatát: a száműzetés legendáját.Ő végül legújabban a magyar zenetörténetben nagy biztonsággal jelölte ki Újfalvi helyét a humanista dallamok hazai elterjedésének monografikus földolgozása.7 Őszinte megbecsüléssel tulajdonképpen csak Medgyesi Pál nyilatkozott Újfalviról a XVII. században, de ő se fenntartás nélkül. A szidalmakat és az elfogultan kiválasztott dokumentumokat tartalmazó források részletes fölsorolása s részben kivonatos ismertetése Kiss Sándor alább (az 5. jegyzetben) id. cikkében található. 2 Schurek J Tibor: Az első magyar bibliográfiáról. ItK 1957. 372—375. 3 Klaniczay Tibor: Újfalvi Imre és az 1602. évi énekeskönyv.ItK 1958.152—169. és Reneszánsz és baroBTIJp~T9TrBl—182. * RMDT I. (Csomasz Tóth Kálmán: A XVI. század magyar dallamai. Bp. 1958.) 34—35, 72—79, 85—86. és KE3SyTmr~~~,ATM' 5 Kiss Sándor: Szilvásújfalvi Anderkó Imre. Egyháztörténet 1959. 218—241. 6 Herensi János, két cikke: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. I. Bp.—Szeged, 1965. 317—321. Csomasz Tóth Kálmán: A humanista metrikus dallamokMagyarországon. Bp. 1967, (Az Újfalvi-fejezet: 83—142.) Legújabban Nagy Kálozi Balázs írt Újfalviról: Ref Egyh 1968, 1, 13—20. ______— 3