ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS VIII. SZEGED 1968

Keserű Bálint: Újfalvi Imre és a magyar későreneszánsz

KESERŰ BÁLINT ÚJ­FALVI IMRE ÉS A MAGYAR KÉSŐRENESZÁNSZ Újfalvi Imre, a XVI—XVII. század fordulója irodalmának és művelődésének ez az érdekes, értékes és tragikus alakja nem volt ismeretlen a távoli múlt magyarjai­nak körében sem. Sokan ócsárolták, néhányan lelkesedtek érte, s a XVII. század­ban — inkább az előbbiek, a vádaskodók sorából — akadtak olyanok is, akik írásba foglalták azt, amit tudtak, hittek, vagy ami rágalmat terjeszteni kívántak a „zűr­zavar elméjű Imre pap"-ról. Szilágyi Benjámin István kéziratos, valamint Debreceni J Ember Pál— utóbb Lampe professzor neve alatt nyomtatásban is megjelent "hegyi­"­ háztörténeti munkái néhány hiteles, vagy hitelesnek látszó dokumentumot is meg­őriztek számunkra Újfalviról. Azután két és fél évszázadon keresztül alig jelent meg róla, irodalmi működéséről, egyházpolitikai mozgalmáról olyan írás, ami érdemlegesen újat is tartalmazott volna.­ Annál föltűnőbb, hogy a legutóbbi tíz esztendőben mennyi új tényt és milyen sok lényeges, új összefüggést tárt föl a kutatás. Valósággal fölfedezték Újfalviban ezek az újabb írások a magyar művelődés egy jelentékeny és rendkívül sokoldalú alkotó és szervező egyéniségét. Fölfedezték benne az első magyar bibliográfust;2 az irodalmi tudat, az „irodalomtörténeti eszmélkedés" első hazai megfogalmazóinak sorában a kor legnagyobbjai mellé állították;3 visszaperelték számára az egyik leg­jelentékenyebb magyar énekgyűjteményt;4 összeállították a rávonatkozó legfonto­sabb eddigi egyházi vélekedéseket, s végre a püspöki hatalmaskodás elleni mozgal­mának s perének hiteles krónikáját is megírták;5 tisztázták ködbevesző utolsó évei­nek legalább egy mozzanatát: a száműzetés legendáját.Ő végül legújabban a magyar zenetörténetben nagy biztonsággal jelölte ki Újfalvi helyét a humanista dallamok hazai elterjedésének monografikus földolgozása.7­ ­ Őszinte megbecsüléssel tulajdonképpen csak Medgyesi Pál nyilatkozott Újfalviról a XVII. szá­zadban, de ő se fenntartás nélkül. A szidalmakat és az elfogultan kiválasztott dokumentumokat tartalmazó források részletes fölsorolása s részben kivonatos ismertetése Kiss Sándor alább (az 5. jegyzetben) id. cikkében található. 2 Schurek J Tibor: Az első magyar bibliográfiáról. ItK 1957. 372—375. 3 Klaniczay Tibor: Újfalvi Imre és az 1602. évi énekeskönyv.ItK 1958.152—169. és Reneszánsz és baroBTIJp~T9TrBl—182. * RMDT I. (Csomasz Tóth Kálmán: A XVI. század magyar dallamai. Bp. 1958.) 34—35, 72—79, 85—86. és KE3SyTmr~~~,ATM' 5 Kiss Sándor: Szilvásújfalvi Anderkó Imre. Egyháztörténet 1959. 218—241. 6 Herensi János, két cikke: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. I. Bp.—Szeged, 1965. 317—321.­­ Csomasz Tóth Kálmán: A humanista metrikus dallamok­­Magyarországon. Bp. 1967, (Az Újfalvi-fejezet: 83—142.) Legújabban Nagy Kálozi Balázs írt Újfalviról: Ref Egyh 1968, 1, 13—20. ______— 3

Next