ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JÓZSEF NOMINATAE • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS XIII. SZEGED 1973
Vörös László: Az esztétikai valóságfogalom néhány vitás kérdése
sérletet, áttekintve ennek néhány — általunk legfontosabbnak tartott — részkérdését; s bár közben a dolog természeténél fogva óhatatlanul érintjük a filozófiai valóságfogalom egyes problémáit is, nem ez utóbbinak körvonalazása a célunk. A „valóság" mint kifejezés, terminus technicus többféle értelemben fordul elő mind a köznapi, mind a tudományos szóhasználatban. Egyik fő jelentéssíkban az általános ontológiai létezés értelmében vett valóságot jelöli, azaz minden anyagit és tudatit, mindenféle reálist és fiktívet, tárgyit és eszmeit; mindent, ami valamilyen formában van, függetlenül konkrét létmódjától. Jelenti másrészt éppen e két szféra megkülönböztetését: az eszmeivel, a gondolatival, a képzelttel szembeni, attól függetlenül létező külső valóságot, az objektív valóságot. S jelenti harmadsorban a kettő viszonyát igazságértelemben, azaz a lényegi valóságot s a gondolati tartalom ennek való megfelelését (szemben a valótlansággal). A dolog lényegét tekintve azonban nem terminológiai kérdésről van itt szó, tehát nem maga a „valóság" terminus technicus „hibáztatható" eme többértelműségért, hanem mindez csak szükségszerű következménye annak, hogy objektíve ennyire összetett és sokértelmű az a jelenség, amelynek jelölésére szolgál. „Az anyag és a tudat egyaránt létezik. Lenin határozottan visszautasította az idealistákat, akik azt a badarságot tulajdonították a materializmusnak, hogy szerinte a tudatnak »kisebb a realitása«, mint az anyagnak." Anyag és tudat létszerűen egyaránt valóság. De nem azonos valóság: „E létezésben való »azonosság« ugyanis csak szavakban tünteti el azt a valóságos ontológiai ellentétet, amely a fejemben és a zsebemben létező száz tallér között áll fenn." Az emberi megismerő és gyakorlati tevékenység azonban megteremtheti az emberi fejben és az objektív realitásban egyaránt meglevőnek olyan kapcsolatát, ami már nemcsak puszta létezésként, hanem igazságtartalom szerint is valóságot jelent: az ember „...gondolkodása igaz voltát, vagyis gondolkodása valóságát. . .". A maga helyén tehát mindhárom jelentéssíknak, valóságértelmezésnek létjogosultsága van, mindegyikük más-más vonatkozásrendszerben közvetíti a valóságot.” Az első fontos kérdés mindjárt ebből adódik: „a 2 A jövőre utaló lehetőség-valóság kategóriapár mostani gondolatmenetünk szempontjából külön figyelmet nem érdemlő speciális aspektust jelent. . Ez persze nincs ellentmondásban azzal, hogy könnyen előállhat terminológiai zavar is, ha az egyes jelentés síkokat következetlenül, fölcserélgetve alkalmazzák anélkül, hogy tartalmi váltakozásuk kideríthető lenne — s ezt elősegíti a műszó többértelműsége is. A filozófia története. Szerk. M. A. Dinnyik, M. T. Jovcsuk ... V. kötet. Bp. 1965. 81. 1. 5 Szabó András György: Praxis és dialektika. Bp. 1971. 30. 1. Marx: Tézisek Feuerbachról. Marx—Engels Művei. 3. köt. Bp. 1960. 7. 1. Az természetesen más kérdés, hogy az egyes tudósok objektív körülmények hatására vagy szubjektív meggondolásból magát a „valóság" kifejezést különösen melyik jelentésében használják, s hogy egyáltalán alkalmazzák-e mindegyikben. Marxnál és Engelsnél túlnyomórészt az „elgondolt, elképzelt, akart létezés" és az „érzéki, valóságos létezés", tehát az eszmei és az anyagi megkülönböztetésére szolgáló fogalom, de elvétve igazságértelemben is megtalálható, pl. az idézett 2. Feuerbach-tézisben. Náluk az általában vett létezést jelentő előfordulással nem találkoztam. Ez érthető is, hiszen materializmusuk kifejtését ez a terminológiai gyakorlat egyértelműbben szolgálhatta. — Lenin a Materializmus és ampiriokriticizmusban —