ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JÓZSEF NOMINATAE • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM Tomus XXVI. SZEGED 1994
Széles Klára: Vajda János verseinek minőségi fokozatai
Széles Klára VAJDA JÁNOS VERSEINEK MINŐSÉGI FOKOZATAI (Természeti-filozófiai lírája) A Vajda-irodalom egyetért abban, hogy a Gina-verseken kívül a természeti-filozófiai költeményekben kell keresnünk az életmű fő értékeit. Valóban azt tapasztalhatjuk, hogy ez az élménykör végigkíséri Vajda saját költői hangjának felbukkanását és kibontakozását is. Megtaláljuk már az 1847-es Merengésekben, az 1854-es Sirámok jelentékenynek bizonyuló kilenc darabjában és élete utolsó szakaszának olyan gigantikus poémáiban, mint a Végtelenség, vagy a Hosszú éjjel. A költői magára találástól kezdve minden életszakaszában lírai termésének mennyiségileg és főként minőségileg jelentős hányada ilyen, természet-ihletté töprengés. Legerőteljesebben akkor kerül előtérbe, amikor mintegy összegező szándékkal tekint életére. 1872 től 1897-ig, haláláig, a negyvenöt-hetvenéves költő az Alfréd regényén és az utolsó Gina-verseken kívül legtekintélyesebb műveit ,ilyen őszi,"*erdei, éjszakán szemlélődések nyomán, monológok formájában alkotta meg: A Vaális erdőbentől (1875), Őszi hangulatig :"n~' """ Sőtér Istán összefoglalásában tűnhet fel legjobban, hogy Vajda korral való konfliktusánál, alapélményénél mindig kiemeli a „szerelem, a filozófia, a közéleti bírálat" központi szerepét, „Gina emlékét és a világegyetem"-et. Költői útkeresésénél is „bizonyos témákat melyek szerelmiek és bölcseletiek". (Nemzet és haladás, Akadémiai Kiadó, 1963. 70-9. I, 256. I. stb.) Bóka László, Komlós Aladár, Bana János, s már Erdélyi János 1858-as költeményei alapján kiemelik, „Vajda legmegragadóbb alkotásai közé sorolják (Komlós) „az újszerű természetélmény" kifejezését, „a tájsumgulatnak filozofikus mélységét" (Barta). S főként az elemzések, rovatkozások során korabeli recenzióktól kezdve monográfiákig és áttekintésekig a Gina-versek mellett legnagyobb számban ezekre a költeményekre történnek a hivatkozások, legtöbb idézet közülük való. (Bóka László: Vajda János, Franklin Társulat kiadása, 122. /.; Komlós Aladár: Vajda János, Akadémiai Kiadó, 1954. 184. l. 293-5. l. stb. Az új magyar líra, Pantheon, 32-33. l.;A magyar költészet Petőfitől Adyig, Gondolat, 1959. 211-12. /.; Barta János: Gina költője, II. 1962. 1., Költők és írók, Akadémiai Kiadó, 1966. 157-159. /.; Erdélyi János: A magyar líra 1859. - Tanulmányok, Franklin Társulat, 1890. 146-150. L; Ignotus: Vajda János halálára, (1897) - Kísérletek, Nyugat, 1910. 199. /.; Schwpflin Aladár: Vajda János, Nyugat, 1912. Válogatott tanulmányok, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967. 286-7. I. stb.) .