ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS XXIX. SZEGED 2006
A korai újkor irodalmának és művelődésének szegedi kutatói, oktatói és tanulói szeretnék föltámasztani periodikájukat; azt szeretnék elérni, hogy legalább két-három évenként a reneszánsz és a barokk köréből készült közleményekkel jelenjék meg újra az egyetemi magyar irodalomtörténeti Acta. E törekvés első lépéseként - nem rövid szünet után - olyan huszonkilencedik témusszal állunk elő, amelynek, ha könyv alakban jelennék meg, az ÖTVÖS PÉTER FESTSCHRIFT címet adnánk. így köszöntenénk - köszöntjük! - tanárunkat, barátunkat, egykori tanítványunkat hatvanadik születésnapján. A nem könnyen „összeállott" kötet sok szabálytalansága közül egy föltétlen kiemelést érdemel: tucatra megy itt a nagyon fiatal, kezdő publikálók száma (ami az emlékkönyv-gyakorlathoz képest vagy két évtizeddel alacsonyabb átlagéletkort jelent...). A merész szerkesztői eljárás próbája csak a „tanoncmunkák" minősége és olvashatósága lehet; magyarázata azonban napnál világosabb: a fiatalok Szegeden hagyományos, már-már közmondásos kényeztetésének sajátosan ötvöspéteri folytatása - a mérlegelő szelídség és a szkeptikus hezitálásra bíztatás álorcájába bújt, kérlelhetetlen szigor. Olyan luxusbejáratú verem ez, amibe mindenki, aki a közelébe kerül, mosolyogva (van, aki vigyorogva vagy a mester aktuális adomáján röhögve) belesétál. Ifjú szerzőink - talán mind - megjárták ezt a vermet.