ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS XXIX. SZEGED 2006
SZILASI LÁSZLÓ: „Egyike is kétség" (Az irodalmi Ábrahám-komplexumról)
Új Költőtípus - előd-értelmezés - előd-felülvizsgálat." Ettől azonban nem csupán az tart vissza, hogy Bloom saját elképzeléseit - nagyon becsületes és vonzó módon - elsősorban a felvilágosodás utáni költészetre tartja érvényesnek," a korábbiakat pedig - hallgatólagosan - meghagyja az imitatio terepének, hanem az is, hogy a Balassi-imitatio története Zrínyi Elégiájának (Ötvös Péter által fókuszált) fényében sokkal inkább tűnik Ábrahám, mintsem Oidipusz történetének. „Ez azt jelentené, hogy nem egyedül az apagyilkosság lenne ennek a kultúrának az alapja, nem a fiú írná a történetet, nemzené az apát, hanem az Ábrahám-Izsák történet, az, Ábrahám és az Isten közötti titok, mely Izsák előtt titokban marad..." Az Oidipusz-komplexumhoz szabott narráció azt sugallná, amit a szövegek voltaképp csak nagyon-nagyon ritkán támasztanak alá, hogy a követők aemulatív törekvései egyben a/?a£y//&o,v,.vá#-kísérletek is lennének. „Nem a kéznél lévők közül, a rendelkezésre állók közül a legjobbat kiválasztani, hanem a legjobbat megteremteni: új teret."" A kortárs irodalmi hagyomány-elképzelések jelenléte az irodalomtörténet-írásból természetesen mindig kiiktathatatlan. Ám az imitáció-alapú költészet etoszából alapvetően mégiscsak hiányzik a teremtés ezen kultusza. Az imitáció-alapú költészet fejlődése a kéznél lévő, a rendelkezésre álló lehetőségek közötti választásokon és a különböző kiválasztott elemek más-más stratégiájú felülmúlási, meghaladási törekvésein alapul. Nincsen, nem létezik új tér. Minden poétikai tér öröklött. A játék mindig azon belül folyik. Éppen ezért az imitáció gyakorlatait az anxiety gyakorlataitól elsősorban épp az különbözteti meg, hogy a követés [imitatio] és a meghaladás [aemulatio], nem pedig az el(mis)másolás [misprision] és az elfojtás [repression] vezérlik. Az elődnek érintetlenül, vagy épp megnövekedve kell kikerülnie az imitációs folyamatból, annak érdekében, hogy a követő aemulatív teljesítménye -hozzá képest - jól érzékelhetően mutatkozhassak meg. Az Oidipusz-narráció Harold BLOOM, Költészet, revizionizmus, elfojtás, Helikon, 1994/1-2 (Az amerikai dekonstrukció, szerk. KOVÁCS Sándor S. K.), 58-76. (76.: BLOOM ezen a ponton egy Thomas Frosch-citátum által összegzi saját tanait.) Ford. HODOSY Annamária. A tan részletes kifejtése összesen öt (4+1) kötetben történt meg. Harold BLOOM, The Anxiety of Influence. A theory of Poetry, London, Oxford, New York, Oxford UP, 1973. Kabbalah and Criticism, New York, Continuum, 1975; A Map of Misreading, London, Oxford, New York, Oxford UP, 1975; Poetry and Repression. Revisionism from Blake to Stevens, New Haven, Yale UP, 1976; The Western Canon, New York, Harcourt Brace and Co., 1994. (A fontos magyar fordítás a negyedik, 1976-os könyvből származik: 31-51.) 28 BLOOM,/..., 1994,69. ORBÁN Jolán, A dekonstruktív irodalomtörténet-írás lehetőségei és lehetetlenségei, Literatura, 2005/3, 298-311 (307). A tanulmány e ponton francia előzményre, a mester egyik legszebb, kései dolgozatára hivatkozik: Jacques DERRIDA, Donner la mort, Paris, Galilée, 1999, 173-190.Derrida Kierkegaard-t (Sören KIERKEGAARD, Félelem és reszketés. Harmadik probléma, ford.: RÁCZ Péter, Bp., Európa, 1986) továbbgondoló szövege (mindennemű irodalomtörténet-módszertani visszhang nélkül) magyarul is megjelent: Jacques DERRIDA, A halál adománya (Adni kinek? A tudás paradoxaim), ford. SZABÓ László, Vulgo, 2. évf./3-5, 144-160. Lásd még: John D. CAPUTO, Pillanatok, titkok és szingularitások (A halál adománya Kierkegaard-nál és Derridánál), ford. KALMÁR György és SIMON Kata, Vulgo, 2. évf./3-5, 161-180. 30 ESTERHÁZY Péter, Utazás a tizenhatos mélyére, Bp., Magvető, 2006, 16.