ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS XXIX. SZEGED 2006

SZILASI LÁSZLÓ: „Egyike is kétség" (Az irodalmi Ábrahám-komplexumról)

módszeresen lecsökkenti ezen (őrző, védő, szolgáló, gyarapító, konzerváló) mű­veletek fontosságát - másfelől pedig nem ritkán indokolatlanul megemeli a kö­vetők poétikai teljesítményének értékét. Márpedig, bár az elkülönböződés imi­tatív-nemulatív vágya és igyekezete az előd szövegeinek poétikai szerveződéseit több esetben valóban meghaladhatóvá teszi, ám a követők szövegei számára az előd-szövegek és a nyelv közötti paktumok - konkrét poétikai tartalmuk tekinte­tében - többnyire voltaképpen mindvégig titokban maradnak. E paktumokat csak utólag, az ezen ismeretlent burkoló és hordozó meghaladási kísérletek olvasása által lehetséges megfejteni. Hiszen nem is léteznének, ha nem próbálták volna meghaladni őket. S ennyiben persze - de kizárólag csak ennyiben - az imitatio Ábrahám-komplexumában is a fiúk avatják előddé a korábbiakat. Ám nem az apák legyilkolása által, hanem azáltal, hogy azok (számukra ismeretlen, de csak általuk hozzáférhető) titkait hordozzák. A következmények messzire vezetnek: meggyőződésem például, hogy az imi­tatio gyakorlatainak és a hozzájuk kapcsolódó Ábrahám-komplexumnak az Euró­pában megszokottnál hosszabb (a felvilágosodáson is jóval túlnyúló) élettartama lehet az egyik oka a magyar irodalom azon alapvető kultikus hajlandóságainak, amelyeket még az Oidipusz-komplexumra fixált magyar irodalomtörténetírói tra­díció sem tudott maradéktalanul és véglegesen elfedni. Az Ábrahám-modell gya­koribb aktiválása nem csupán ezeknek a kultikus szerveződéseknek a létrejöttét és működését tehetné, azt hiszem, jóval átláthatóbbá," de közelebb vezethetne azon (elismerem: archaikusabb és talán ritkábban felbukkanó, megmagyarázhatat­lannak tűnő, s ezért gyakorta leértékelt­ irodalomtörténeti és egyéb kapcsolatfor­máknak az alaposabb megértéséhez is, amelyekben az utód, a követő, a tanítvány szemmel láthatóan a legkevésbé sem érdekelt az előd, a követendő minta, a mes­ter legyilkolásában. Nagyon is akarja az poétaságban elméjét fárasztván futtatni az mester elméjével, őt a poétaságban elérni, és meg is haladni - de közben mé­giscsak, újra meg újra azt kénytelen derűs rezignációval konstatálni, hogy ennek bizony csak az egyike is kétség, nemhogy mindkettő." László Szilasi „EGYIKE IS KÉTSÉG" About the Abraham Complex in Literature In the history of European and Hungarian literature, the rhetorical changes of post-Enlighten­ment poetry are mainly emploled using the narrative patterns - anxiety of influence and Oedi­pus-complex - elaborated and studied by Harold Bloom. Howewer, even Bloom claims that these narrative patterns cannot be applied to the imitation-centered poetry preceding the Enlightenment. The essay - following Kierkegaard and Derrida - continues Ötvös Peter's in­terpretation of the poem by Zrínyi Miklós, the Cím nélküli vers, and argues that the most or­ganic and useful models for the narratives of literary history on the rhetorical changes of the imitation-centered poetry prior to the Enlightenment may actually be the patterns of the Abra­ham-complex. '' Ennyiben már korábban is segítségemre lehetett volna. Lásd pl.: SZILASI László, A selyemgu­bó és a „bonczoló kés", Bp., Osiris-Pompeji, 2000. " A mondat eredeti alakját lásd: Balassa-kódex, idézett kiadás, 175.

Next