Adalékok Zemplén-Vármegye Történetéhez, 1896 (2. évfolyam, 1-11. szám)

1896-02-01 / 2. szám

48 Perényi­ Péter sírja felett zászlók­kal is ékesítve állott a sárospa­taki templomban/­ de mihelyt e templom a katolikusok által nem „erőszakkal elfoglaltatott,“ ha­nem Jure postliminito visszafoglal­tatott, „onnan kihányatott,“ hát ebből csak az tűnik ki, hogy annak az emlékkőnek értéke iránt a katolikusok nem voltak egy nézeten a protestánsokkal, arra tehát egy kétségtelen történeti tény nem alapítható. Ha mindazonáltal Szinyei Ger­­zson úr súlyt fektet ily körülmé­nyekre, úgy figyelmébe ajánlom azt az évszámot, mely nem a templom belsejében, nem is csak egy, esetleg nem egészen elfo­gulatlan és pártatlan gyüleke­zet által, hanem kívül a bejárat mellett álló jobbik pillér csúcsá­ban, tehát mindenki által olvas­ható. Ez talán meg fogja győzni arról, hogy a szóban forgó sír­­iratnak a sárospataki templomra vonatkozó állítása, legalább ab­ban az értelemben, melyben ő veszi, tarthatatlan. Mert be kell látnia, hogy azt az épületet, mely magán hordja az 1492 év bélye­gét, bármit mondjon is egy sir­­irat, sem Perényi Péter, sem Pe­­rényi Gábor nem emeltethette. Ennyit kívántam egyelőre Szinyei Gerzson urnak a sáros­pataki róm. kat. templomot illető állítására megjegyezni, meg lévén győződve, hogy neki, aki Doby Antallal szemben oly fennen han­goztatja az erkölcsi bátorságot, a mondottak után szintén lesz annyi erkölcsi bátorsága, hogy elejti eddig táplált véleményét, mely felett, ha a komoly törté­netírás talán még nem tért volna napirendre, előbb-utóbb okvetetle­­nül napirendre kell térnie. Sárospatak, 1896. január 20. Szekerük pálmán. Thököly Imre fejedelemnek egy kiáltványa.*) Emericus Thököly Princeps et Par­tium Regni Hung. Dominus etc. Ének a Hazának mostan­ben forgó dol­gai azt kívánván, hogy ennek az eőszi időnek hatra lévő részecs­kéjét is a mostan Beregszászba lévő fel­fuvalkodott Szatthmari németh s Labancz ellenségnek nagy Reszenek fel verésével, so­kaknak közülők valo le­vágásával, zászlók Dob es feles Rabok el­fogásával tovabbis ujjabb es ne­vezetesebb Próbákkal is a reghi Magyar hirt s nevet magunk előtt viselvén Ellenségünkkel keveses de igaz igyünkhőz kepest jó re­­ménséghír Fegyverünket jobban is meg ismertessük, kik a Szatthmari Hadakk példájok szerént fel­fu­­valkodván contemnállyák.) Fegy­verünket. Adgyuk azért tudtára mindenekk de legh kivált képpen Nemes Zemlény varmegyéb lévő Megvetik, kevésre becsülik. *) Azok a helyek, melyek ki vannak pontozva a szövegben, a régi íráson már teljesen olvashatatlanok. Eredetije O.-Liszka város levelestárában őriztetik. Szerk.

Next