Adalékok Zemplén-Vármegye Történetéhez, 1896 (2. évfolyam, 1-11. szám)
1896-02-01 / 2. szám
48 Perényi Péter sírja felett zászlókkal is ékesítve állott a sárospataki templomban/ de mihelyt e templom a katolikusok által nem „erőszakkal elfoglaltatott,“ hanem Jure postliminito visszafoglaltatott, „onnan kihányatott,“ hát ebből csak az tűnik ki, hogy annak az emlékkőnek értéke iránt a katolikusok nem voltak egy nézeten a protestánsokkal, arra tehát egy kétségtelen történeti tény nem alapítható. Ha mindazonáltal Szinyei Gerzson úr súlyt fektet ily körülményekre, úgy figyelmébe ajánlom azt az évszámot, mely nem a templom belsejében, nem is csak egy, esetleg nem egészen elfogulatlan és pártatlan gyülekezet által, hanem kívül a bejárat mellett álló jobbik pillér csúcsában, tehát mindenki által olvasható. Ez talán meg fogja győzni arról, hogy a szóban forgó síriratnak a sárospataki templomra vonatkozó állítása, legalább abban az értelemben, melyben ő veszi, tarthatatlan. Mert be kell látnia, hogy azt az épületet, mely magán hordja az 1492 év bélyegét, bármit mondjon is egy sirirat, sem Perényi Péter, sem Perényi Gábor nem emeltethette. Ennyit kívántam egyelőre Szinyei Gerzson urnak a sárospataki róm. kat. templomot illető állítására megjegyezni, meg lévén győződve, hogy neki, aki Doby Antallal szemben oly fennen hangoztatja az erkölcsi bátorságot, a mondottak után szintén lesz annyi erkölcsi bátorsága, hogy elejti eddig táplált véleményét, mely felett, ha a komoly történetírás talán még nem tért volna napirendre, előbb-utóbb okvetetlenül napirendre kell térnie. Sárospatak, 1896. január 20. Szekerük pálmán. Thököly Imre fejedelemnek egy kiáltványa.*) Emericus Thököly Princeps et Partium Regni Hung. Dominus etc. Ének a Hazának mostanben forgó dolgai azt kívánván, hogy ennek az eőszi időnek hatra lévő részecskéjét is a mostan Beregszászba lévő felfuvalkodott Szatthmari németh s Labancz ellenségnek nagy Reszenek fel verésével, sokaknak közülők valo levágásával, zászlók Dob es feles Rabok elfogásával tovabbis ujjabb es nevezetesebb Próbákkal is a reghi Magyar hirt s nevet magunk előtt viselvén Ellenségünkkel keveses de igaz igyünkhőz kepest jó reménséghír Fegyverünket jobban is meg ismertessük, kik a Szatthmari Hadakk példájok szerént felfuvalkodván contemnállyák.) Fegyverünket. Adgyuk azért tudtára mindenekk de legh kivált képpen Nemes Zemlény varmegyéb lévő Megvetik, kevésre becsülik. *) Azok a helyek, melyek ki vannak pontozva a szövegben, a régi íráson már teljesen olvashatatlanok. Eredetije O.-Liszka város levelestárában őriztetik. Szerk.