Adalékok Zemplén-Vármegye Történetéhez, 1898 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1898-04-01 / 4. szám
133 Önkénye azonban nem fojthatta el Magyarországon azokat az átalakító reformeszméket, amelyek a II. József idejéből, II. Leopold uralkodása alatt a szabadon gondolkozó hazafiak lelkében meggyökereztek. A nemzet alkotmányának a korszellem igényeihez mért átalakításán, vagy mint Ballagi Géza találóan mondja: „Az új állam megállapításán dolgozó hazafiak két pártra oszlottak. Az egyik párt a nemzet régi alkotmányának kibővítését, a régi alapon való fejlesztését és a nép bevonásával Magyarország újból felépítését munkálta; a másik világpolgári szempontból nem a nemzeti, de az emberi jog alapján kívánt volna szervezkedni. Ennek a töredéknek nem volt politikai jelentősége és a Martinovics-féle tragédiával vérbe fúlt. A reform, vagy amint akkor nevezték a liberális párttal, az udvar pártfogása alatt, szemben állottak : a felső tábla legnagyobb része, az alsó táblán a káptalanok, városok követei, a hivatalra, kitüntetésekre és rendjelekre vadászó nemesek sokasága, akik egyátalán minden haladásnak csökönös ellenzői. Az udvar, természetesen, nemcsak bátorította, de ahol kellett jutalmazta is aulikus híveit. Mindenféle nyomások, sőt a hóhér működésének ellenére és mert a szabadság korlátozása mellett, az elnyomó kormányrendszer az anyagi jólét csökkenésére is kihatott, — a bécsi bank papírpénze, a devalváció szegénnyé tette az országot, 1825-ben kettétört az országgyűlés türelme s erélyesen követelte a zaklatott ország sérelmeinek orvoslását és a kor szellemének megfelelő törvények hozását. Hogy a hazafias törekvések előharcosai ellen Ferenc király nem alkalmazta a vérbiróságot, csak az akkori kir. jogügyek igazgatójának Németh Jánosnak*) hazafias érdeme, aki a király unszolására se volt hajlandó a „aettót“ megindítani. Utolsó uralkodói ténye volt Ferenc királynak az, hogy a Wesselényi Miklós perbe fogatását elrendelte, (Németh János már nem élt) de a per megindítását már nem érte meg. Ezekért lélegzett fel a magyar nemzet Ferenc király halálának hírére. Az uralkodó személye változott, de a rendszer nem, mert a „diabolus rotae“ Metternich helyén maradt. * A rendi országgyűlésre, mindenik vármegye két követet küldött, akik az előfordult kérdésekben vármegyéik utasítása szerint tartoztak szavazni; ha pedig a két követ egymással ellenkező értelemben szavazott, az illető vármegye se ide, se oda nem számított. Így történt 1830 ban Zemplénnel, amikor b. Vay Miklós, Szirmay Antal követtársával ellenkezően — az utasítás ellenére szavazott, Zemplén elvesztvén szavazatát, b. Vay Miklóst a vármegye visszahívta. Az 1832—6. országgyűlésre, *j Meg kell különböztetnünk attól a Németh Jánostól, aki a Martinovich-féle perben mint „causarum regalium director“ — szenvedélyes kegyetlenséggel vitte a közvádló szerepét. Azt nyéki Németh Jánosnak hívták. K.