Adalékok Zemplén-Vármegye Történetéhez, 1898 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1898-01-01 / 1. szám
Sátoralja-Ujhely, 1898. január 1. 1. szám. Negyedik évfolyam ------ HAVI FOLYÓIRAT. ------ ADALÉKOK Zemplén-vármegye Történetéhez. A Baksai halom fölásatása 1868-ban. Nyílt levél. Kedves szerkesztő ur ! Fáradhatatlan sürgetésére a baksai hun-sirokról s azok kiásatásáról, amint azt emlékezetemből kihalászhattam, köztudomásul az „Adalékok“ számára a következőket írhatom. A bunn-sírok vagy hunn-halmok, amennyire meg lehet határozni, Megyasszón és környékén három láncolatban húzódtak. Az egyik délnyugatnak, melynek itt végpontja a pálfalvi,— délkeletre, ahol a monoki határszélen az „Inkvár“ fölött magaslanak s ottlétük nem annyira saját magasságuk, mint a hegy magassága miatt látszanak messzire — s a harmadik vonal volt a síkságon, a hires Harangodon, ahol most már eltörpült néhány homokbuckát jelez ilyeneknek a szájhagyomány. Ezek között legkiemelkedőbb, a megyasszai határ szélén, de azért a sz. i. baksai határban levő „Baksai halom,“ amely nemcsak az egész országban, magasságát kiterjedését illetőleg, a legnagyobbak közé tartozik, de a nagy síkságról és a borsodi Bükkről egész messze távolból ellátszik. E halmok többnyire kettősek, kettő van egymásMellett. A baksai kettős halom egyike kisebb. Tulajdonosa néhai Péchy Sándor még a 60-as évek elején kiásatta. A zárkózott, remeteszerű magányosságban élő tulajdonos, aki egyedül lakott, maga sütött, főzött, tyúkot, kacsát ültetett és ápolt, senkivel nem érintkezett. Amint mondják, talált is benne egy hamvedényt s pár régi fegyverdarabot. Hogy mindezek hova lettek, a tudomány nagy kárára, arról senki semmit sem tud. Hogy e halmok római-e vagy hunn sírok, azt meghatározni bajos. Annyi bizonyos, hogy kettős rendeltetésük volt. Valamely kitűnő, jelesnek sírja egyfelől, másfelől őseink arra használták, hogy ezeken gyújtották meg a harcra hívó tüzeket. A tatárok pusztítása idején az ezeken felállított harangok jelezték a dúló csordák közeledését. Innen a szép síkság neve „Harangod.“ A „Baksai halom“, melyet tudósaink hunn-sirnak tartanak, magassága, hozzávetőleg 35—40 méter, területe 150—200 méter lehetett és így majdnem egy magyar hold földterület, eredetileg sem lehetett hegyes, hanem csonkakúp. Midőn 1867-ben Megyasszóra jöttem, érintkezésbe léptem a m. tud. Akadémiával s felhívtam e halomra a tudományos körök figyelmét. Ezt megtette már előttem Szilágyi Ferenc felső-dobszai földbirtokos s igy kettős ösztönzésünknek sikerült reá bírni a m. tud. Akadémiát, hogy az ásatások eszközlése végett 1868 nyarán kiküldötte nagy régészünket, Rómer Flórist, s ennek kedvelt tanítványát, az ak-