Adalékok Zemplén-Vármegye Történetéhez, 1900 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1900-02-01 / 2. szám
42 Babotsay Izsák Tarczal város nótáriusának naplója. ELSŐ RÉSZ (2. folyt.) 1670—1680. évig. Kezdeti fundámentoma Tarczal várossának és tiz esztendők revolutioji alatt való keserves Szenyvedési és sokféle szorongattatási Circumstantiák szerint rajzoltatnak le illyen módon. Septvagesimus incipit his heu motibus annus Adde novem socios qvi genuere pares*z 1670-ik Esztendőben, az országnak felsőbb renden lévő oszlopai közzűl némellyek, magyar Hazának régi Törvényes szabadságával ellenkező nagy rendeletlenségeket, és abból naponként nemzetünkre áradásképen következő gonoszokat Sok időktűl fogva fájlalva szemlélvén, melyeknek Szükséges orvoslásában néhány Esztendőktűl fogvást minden tisztességes médiumokkal* 1 régi magyar Praedecessoroknak2 nagy példájok szerint in Silentio et Secreto,3 nem kevéssé fáradozván azoknak reménytelen Halálokkal ezen magyarok Dolgainak titkos folytatási Tisztbeli Succession szerint szólván, azzal éretlenül hirtelenkedő némely vakmerő Xagyelméknek kezekre, azok ez Esztendőben, e Szegény magyar Hazában oly reménytelenséggel való nagy tüzet támasztottak, melynek kimondhatatlan zűrzavaros Zenebonákkal tellyes lángot inditó szikrái, önnön magoknak Mlságos Sorsoknak reménység kívül erőszakos halált nemzvén, a Magyari szabadtság helyett örök Szabadságtalanságot, a Praerogativa5 helyett, pedig holtig való siralmas Jobbágyságot ejtének nyakában, szegény nemzetünknek. lan Mert minekutána amaz halhat atEmlékezetű Mtságos második RÁKÓTZY. György Erdély Országnak bátorszivú Fejedelme, ennek ellőtte való Esztendőkkel Szegedi Vezér Bassa Sokszámú hadaival Gyalu és Fenes között**) felette kevés magával vakmerőül meghartzolt volna, noha mindeneknek almélkodásával feles Törököket ölt meg vitézül maga kezeivel, azon véres hartzon, de végtére a Pogányi nagy erő tűi meg győzetettvén s maga is nagy halálos Sebekben esvén, onnan Váradra hozattatik, holott kevés napok múlva nagyobbakra kivántató világi életét (Hazájoknak és Híveinek nem Sokára következő szomorú fátumival) áhitatos buzgó könyörgési s fohászkodási között végezi ***) Csakhamar annakutána Aly Bassa nevű Fűszeredára reménytelenül nagy sokaságú Pogánysággal Várad Várát megszállani kezdi és mindenfelűl fáradhatatlanul vijja s ostromollya. Azonban a Fség Római császárnak és K. Királyunknak, nagy fényes táborral érkező Németh hadai Utságos : Zurza Generál Comandója alatt, Rakomazhoz szálván Táborban, és ottan derék Sánttal magát, békeritvén, Msags Gróf Veselényi Ferencz Palatinus is Tokajon túl a Tisza parton vonatván fel Sátorait, holott minden napi , sípolásokkal vigasságokkal az időt töltvén, a Váradra beszorult kevés Magyarságot a Várnak szüntelen való Obsidiója alatt azoknak nagy epekedésekre, egyszeris meg nem segi •) Versben fejezi ki azt, hogy a történetek ideje — amikről beszélni kezd — 1670—80 terjed. 1 Eszközökkel. 8 Eldödöknek 3 A legnagyobb csendességben és titokban. 4 Örökösödés. > 1 # 5 Az elsőség. Szerk. zetében•• Az erdélyi részben, Kolozsvár köz•*) Ez történt 1660. jun. 6-án. 6 Tábornagy 7 Megszállása ostromlása. Szeri:.