Adalékok Zemplén-Vármegye Történetéhez, 1901 (7. évfolyam, 1-11. szám)
1901-10-01 / 10. szám
319 juge sua Enech, vocitata, duos generasset filios“ . .. Véleményem tehát az, hogy a zempléni Szerencs „Enesföldé“-t jelent. Hasonlatát látjuk, hogy meszebbre ne menjünk példáért, a Borsodvármegyei Kazinc (igy is mondják : Kazénc) helységben, mely azt jelenti, hogy a Kaza nemzetség földe. De ki lehetett az a honfoglaláskori Encs (Enech), kiről ezt a helyet, a honfoglaló magyarság hadi népének pihenő helyét Encs-nek nevezik? Ha igaz, hogy Szerencs látta Árpád fővezért — a mi nem szenved kétséget — akkor az az Encs (Enech vagy Enche) a fővezérhez közel álló női személyiség s talán épp az Árpád felesége lehetett ... A történeti, kivált pedig a hazai régészeti, úgyszintén a nyelvészeti tudományos újabb kutatások nem hogy lerontanánk, de sőt megerősítik a Szerencs nevezet keletkezésére vonatkozó e feltevésemet. És soha se tévesszük szem elől azt az igazságot, hogy hazánk helyneveiben történet és nyelv emlékei élnek, sőt beszélnek, csak érteni kell tudni! * „Wesselényi.“ Ily c. alatt egy írott füzetkét (32 ed ivréten 48 lapra terjed, de oly sűrűn és apró betűkkel irta a ki irta, hogy csak nagyító üveg segítségével tudja az ember olvasni) mentett meg az enyészettől és küldött be szerkesztőségünkhöz Varannó községből Diószeghy János, a járás derék főszolgabirája. — A füzetke töredék, mert első fejezete így szól: „Hon elleni előítéletek folytatása.“ Úgy látszik, hogy a lánglelkű agitátor, az ifjabbik Wesselényi Miklós báró „Balitéletek“ c. 1838-ban megjelent és sokáig tiltott könyvének igen nagy gonddal készült másolata ez a bőbeszédű, de okos füzetke. Hogy kitől ered, nem lehet tudni. Tartalma folyóiratunk érdekkörén kívül esik, azért csak felemlítjük itten, hogy az agitatórius irányzata dacára is klasszikus szép nyelvezettel, egész világismerettel, erős, szinte megdönthetetlen logikával írott füzetkét, mint a maga nemében unikumot, elküldjük majd a Nemzeti Múzeum kéziratgyüjteményének. * A Tokaj-Hegy alján gyűjtött lenyomatok. A Magyar Földtani Társulat eddigi (1851-ig terjedő) működéséről tett jelentést az „Uj Magyar muzeum” c. tudományos folyóiratnak második (1851—2 évi) folyama a 489—494. lapokon. Ebből a jelentésből iktatom ide a következőket: . . . kiküldötte (a társulat) másod elnökét Kubinyi Ferencet és első titoknokát Kovács Gyulát a’ hegyaljai képlet (t. i. a növény- és hallenyomatokat tartalmazó kőzetek) megvizsgálására és ottan eszközlendő nagyobb szerű gyűjtések végett; minek következtében 2697 részint idomított (t. i. kifaragott) sziklapéldányok, részint két új, a’ kiküldöttek által fölfedezett lelhelyekről, Erdőbényéről és Tállyáról pompás növénylenyomatok gyüjtettek, ezenfelül Erdőbénye és Tállya között egy nagy malomkő-telepre akadtak . . . Felküldötte (a társulat) titoknokát, Kovács Gyulát, Bécsbe, hogy az 1850-ben a’ Hegyalján gyűjtött növénylenyomatokat a bécsi földtani intézet gazdag tudományos eszközei segítségével meghatározza és lerajzoltassa . . . A’ hegyaljai kutatások és gyűjtések bevégzésére 1851. szeptemberben Kovács Gyula jön kiküldve, ki is onnan és Telkibánya vidékéről 5837 sziklafajt, növény- és hallenyomatot hozott . . . Kikerült pedig a hegyaljai kutatásból 1850-ben 600 idomított sziklafaj, lenyomat Bényéről és Tállyáról 1400 ... A társulat felszólítására többen működnek és gyűjtenek, név szerint: Marschal Gottlieb tokaji gyógyszerész, Wieser Alajos a Bretzenheim hg. jószágainak felügyelője, Wieser Alajos az előbbinek fia, Németh Ignác tolcsvai gyógyszerész “ ... Ezeknek az uraknak a nyomán halad Kun Zoltán dr., Sárospatak tudós orvosa, kitől az „Ákk“ ez évfolyamának 197. s köv. lapjain népszerűen itt egy derék dolgozat jelent meg „Az erdőbényei őskori növénylenyomatok“ c. alatt. * »Kassai Századok.* Becske Bálint t. munkatársunktól értesültünk, hogy az ő biztos tudomása szerint