Adalékok Zemplén-Vármegye Történetéhez, 1902 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1902-08-01 / 8. szám
233 510. §. Az ország kitűzött gyűlésére szomorú jelentés érkezett a vármegyéből, t. i. Pethő Zsigmond generálisnak az a levele, melyben hírül adta, hogy az egri törökök Szendrő mellett Zemplénnek összes lovasságát felkoncolták, még híradót sem hagyván a csatáról, következésképp másokat kell küldeni (t. i., a lemészárolt lovasok helyett másokat — ford.) A kiknek helyébe hamarosan 200 lovast ültettek fel Szirmay István nagyatyánk vezérlete alatt. (U. о. a 156. 1.) 511. §. Végre 1660-ban ezek, csatlakozva a német hadakhoz,testvéreiknek és Zemplén fiainak megöletéseért emberül boszút állottak, a mint említettem nagyatyám írja a vármegyének küldött levelében. Kegyetlen harc kezdődött az egri törökökkel Miskolcz mellett. Diadalt arattak a mieink amazok felett, — de egyszersmind keserűséggel mondja, hogy ötét, mikor a törökökkel összecsapott, az ónodi várőrség a Sajó túlsó partjáról kézösszetéve nézte. Nagyatyánk elöljáró leveléből említésre méltó a német bajtársak dicséretéről emlékező ezek szavak: Magyar módon nyúltunk a hozzájok, megmutatták a’ Németh Sógorok is a’ vitéz hirt, mert Magyarok forgottak vetek. 512. §. Ezek a villongások előjelei voltak a fenyegető török háborúnak, mely már régen a hamu alatt lappangott. Rákóczy György, (ezen a néven második — ford.) új erőt és birodalmat gyűjtve, ismét Erdélybe nyomult, hol a budai basától szerencsétlen vereséget szenvedvén, négy kapott sebbel övét a csata örvényéből kimentették, Váradra (t. i. Nagyváradra — ford) szállították, ahol fájdalmas sebeibe tizennyolcad napra belehalt. A következő évben eltemették Sárospatakon. Az ő ravatalának és halottvivő zászlajának feliratát a „Notitia Politica Oppidi Patakiban fogom adni.” A nagyszerű, de siralmas pompával végbemenendő temetésére, 1661. ápr. 24-re, özvegye Báthory Zsófia, meghívta az egész vármegye közönségét. Küldöttekül kijelölték vehéczi Báncsy Zsigmond vicispánt, csernelyházi Csernely Bálint táblabirót, Bornemissza Mihály szolgabirót és Vitány István esküdtet. (U. о. a 86. 1.) 513. §. Eltapodtatván Rákóczy Achmet budai basa győzedelmes seregével, melyhez Kinperl vezér fris csapatokat hozott, Várad felé igyekezett. Keletnek ezt a teljes haderejét a 850 főnyi várőrség, negyvenhét napig tartóztatta fel csodálatos állhatatossággal. Megolvasható szegény fejeknek Zemplén vármegyéhez küldött, szemrehányással (lamentis) telt levele, hogy „a „töröktől körülfogva és már a „végső veszedelemben forogva, „küldjenek segítséget.“ A nádorispán értesülvén a váradiak veszedelméről, megparancsolta, hogy 6 T. i. a szerző, Szirmay Antal nagyatyya. 7 Megsebesült 1660. máj. 22-én Gyalu mellett, meghalt 1660. jún. 7-én. (Kazinczy Ferenc jegyzete latinul a könyv szélén.) ----8 Ennek a külön álló nagyobb művének megírásával adós maradt a jeles történetíró, Szirmay Antal. Vagy talán a .Not Pol. Com. - Zompl.-*ben Patakra vonatkozó közleményeket kell érteni a „Not. Pol. Oppidi Patak* alatt. 9 Tehát nevenapján temették, D [UNK]