Adalékok Zemplén-Vármegye Történetéhez, 1902 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1902-08-01 / 8. szám

233 510. §. Az ország kitűzött gyű­lésére szomorú jelentés érkezett a vármegyéből, t. i. Pethő Zsigmond generálisnak az a levele, mely­ben hírül adta, hogy az egri tö­rökök Szendrő mellett Zemplén­nek összes lovasságát felkoncol­ták, még híradót sem hagyván a csatáról, következésképp máso­kat kell küldeni (t. i., a lemé­szárolt lovasok helyett másokat — ford.) A kiknek helyébe ha­marosan 200 lovast ültettek fel Szirmay István nagyatyánk­ ve­zérlete alatt. (U. о. a 156. 1.) 511. §. Végre 1660-ban ezek, csatlakozva a német hadakhoz,testvé­reiknek és Zemplén fiainak meg­­öletéseért emberül boszút állot­tak, a mint említettem nagyatyám írja a vármegyének küldött le­velében. Kegyetlen harc kezdő­dött az egri törökökkel Miskolcz mellett. Diadalt arattak a mieink amazok felett, — de egyszer­smind keserűséggel mondja, hogy ötét, mikor a törökökkel össze­csapott, az ónodi várőrség a Sajó túlsó partjáról kézösszetéve nézte. Nagyatyánk elöljáró leveléből említésre méltó a német bajtársak dicséretéről emlékező ezek szavak: Magyar módon nyúltunk a hozzájok, megmutatták a’ Németh Sógorok­ is a’ vitéz hirt, mert Ma­gyarok forgottak vetek. 512. §. Ezek a villongások elő­jelei voltak a fenyegető török há­borúnak, mely már régen a hamu alatt lappangott. Rákóczy György, (ezen a néven második — ford.) új erőt és birodalmat gyűjtve, ismét Erdélybe nyomult, hol a budai basától szerencsétlen ve­reséget szenvedvén, négy kapott sebbel övét a csata örvényéből kimentették, Váradra (t. i. Nagy­váradra — ford) szállították, a­hol fájdalmas sebeibe tizennyol­cad napra belehalt. A következő évben eltemették Sárospatakon. Az ő ravatalának és halottvivő zászlajának feliratát a „Notitia Politica Oppidi Patakiban fogom adni.” A nagyszerű, de siralmas pompával végbemenendő teme­tésére, 1661. ápr. 24-re, özvegye Báthory Zsófia, meghívta az egész vármegye közönségét. Küldöt­tekül kijelölték vehéczi Báncsy Zsigmond vicispánt, csernelyházi Csernely Bálint táblabirót, Bor­nemissza Mihály szolgabirót és Vitány István esküdtet. (U. о. a­­ 86. 1.) 513. §. Eltapodtatván Rákóczy­ Achmet budai basa győzedelmes seregével, melyhez Kinperl ve­zér fris csapatokat hozott, Vá­rad felé igyekezett. Keletnek ezt a teljes haderejét a 850 fő­nyi várőrség, negyvenhét napig tartóztatta fel csodálatos állha­tatossággal. Megolvasható sze­gény fejeknek Zemplén várme­gyéhez küldött, szemrehányással (lamentis) telt levele, hogy „a „töröktől körülfogva és már a „végső veszedelemben forogva, „küldjenek segítséget.“ A nádor­ispán értesülvén a váradiak ve­szedelméről, megparancsolta, hogy 6 T. i. a szerző, Szirmay Antal nagyatyya. 7 Megsebesült 1660. máj. 22-én Gyalu mel­lett, meghalt 1660. jún. 7-én. (Kazinczy Ferenc jegyzete latinul a könyv szélén.) ----8 Ennek a külön álló nagyobb művének megírásával adós maradt a jeles történetíró, Szirmay Antal. Vagy talán a .Not Pol. Com. - Zompl.-*ben Patakra vonatkozó közleményeket kell érteni a „Not. Pol. Oppidi Patak* alatt. 9 Tehát nevenapján temették, D [UNK]

Next