Adalékok Zemplén-Vármegye Történetéhez, 1908 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1908-05-01 / 5-6. szám
191 Szerzett tapasztalataim, ottani öreg emberek hagyományos emlékezete elbeszélése nyomán, következőkben kísvánom kiegészíteni: Rákócz község hajdan a Rákóczi-család birtoka volt. Van a községben három nemesi kúria régi ódon stilü kastélyokkal és nagy kertekkel. Kettő a bánócz—Varannai törvényhatósági közút két oldalán, a harmadik a község északi részén, a Leszna község felé vezető út mentén. Ugyanez út mentén vannak, a községtől vagy egy kilométernyire fekvő és a kúriákhoz tartozott boros pincék. E pincék bejáratai szolgáltak nyíltésekül azon alagutaknak, melyek innen egyrészt Alsókörtvélyes és Leszna felé, másrészt pedig a három nemesi kastélyba vezettek. Már az ötvenes években az alsó és felső kastélyok a Boronkay-családé, míg a középső a Szirmay Pálé volt. Az alsó kastély, örökösödés útján, néh. Dercsényi Kálmánná, a felső néha Boronkay László tulajdonába ment át. Ezt az utóbbit bírja most az „Akk“ citált helyén említett Biardy gróf, a Szirmayfélét Wengerszky gróf, a Dercsényinéfélét pedig egy Amerikában meggazdagodott Zsincsák nevű tót paraszt család vette meg a birtokkal együtt. Az alagutak is nagy szerepet játszottak. A későbbi időkben szerepe volt a Dercsényiné-féle kastélynak, ahol, szájhagyomány szerint, a Martinovics-féle összeesküvésnek részesei is tartottak egykét gyűlést, még pedig a kastély alatt lévő pincecsarnok később konyhának használt részében. A kastély pincéjébe titkos lejárat vezetett, a kastély keleti részében lévő háló és nappali szobának használt helyiségek közti ajtó falazatából, melynek nyílását ruhaszekrénynek használták és ennek alja fedte a lejárat lépcsőzetét. A pincefalazatnak déli részén volt egy titkos ajtó, mely a középső, Szirmay-féle kastélyhoz vezető alagútba vezetett. Valószínű, hogy innen is lehetett titkos lejárat az úgy látszik, több felé ágazó alagutakba. A most említett kastélyok hajdan bekerített várnak lehettek lakóházai. Ez következtethető a kastélyhoz tartozott kertből, hová az udvarról lépcsőzeteken kellett menni és ennek alsó végében voltak a majorépületek, hová déli oldalról az ingovány, vize és nádas miatt férkőzni alig lehetett. De a kastély falaiból is az következtethető, mert azok vastagsága meghaladja az egy métert és minden helyisége téglával boltozott. — 1831-ben a kastély tulajdonosa Szulyovszky Menyhért földesur volt, kit a fellázadt parasztok agyonütöttek. (Körülményesen le van írva a borzasztó vérengzés történet az Akk. 6-ik évf.-ban. — Szerk) — E közleményemnek egy részét annak idején magától boldogult Dercsényi Kálmántól, hallottam, kivel személyesen jártam az említett és az ő általa használt pincékben. Ott mutogattam énnekem a titkos nyílások helyeit. Mivel Alsókörtvélyes is Rákóczi-birtok volt, valószínű, hogy a talált alagút a két község közt közlekedett háború idején és tágasságánál fogva azon még fegyveres csapatok is járhattak.“ * Helyreigazítások. Karsa Ferenc érdemes munkatársunk írja: „Tisztelt szerkesztő úr! Hiba van a kréta körül ! Mindjárt megmondom, hogy hol ? — Chyzer Kornél dr. kezdeményezésére, az „Adalékok" 1907. évi 8., 9., 10., 11. és 12. számában, a 361. lapon, megjelent s a zempléni lovascsapatról irt cikkemben mondtam, hogy Szemere Miklós és Sztáray között erős szóharc kerekedett amiatt, hogy Dézstől visszatérjen-e a vitézcsapat, vagy tovább is a harctéren maradjon? — De közleményemből kimaradt a magától érthető tény, hogy a harctéren maradásisnak szószólója, a közleményemben megnevezettek vezére, Szemere Miklós is a harctéren maradt és az akkor ott vezénylő Czecz ezredes hadtestébe sorakozott. — A hiba a kréta körül tehát az, hogy, a dologra vonatkozó irataimat nem nézvén meg, csak most győződtem meg arról, hogy Szemere Miklós vezette öt társát a hadtestparancsnokhoz; következésképp kötelességemnek tartom, hogy tévedésemet kiigazítsam. — Helyre való dolog volna egyúttal a boszantó sajtóhibákat is figyelembe venni. Így ugyanott a 362. lap 4-ik sorában olvasható Bitsey, Bisteyre, a 23. sorban foglalt lopások