Aeor história, 1991-1993 (9-11. szám)
1993-12-01 / 11. szám
Kovács Ferenc: A Magyar Királyi Honvéd Légierő Heinkel He 46-os gépeinek története A Magyar Királyi Honvéd Légierő Heinkel He 46 gépeinek történetéhez elengedhetetlen a felderítő repülőalakulatok szervezésének legalább vázlatos ismerete. Az első komolyabb légierő fejlesztési program 1928- ban elsősorban a további fejlesztés alapjául szolgáló személyzet alapkiképzéséről és a kiképzéshez szükséges repülőgépek beszerzéséről gondoskodott. Az első tábori repülőszázadok csak 1933-ban jelentek meg, ennek azonban nem annyira a repülőgépek, hanem elsősorban a katonai felszerelés (fegyverek és fényképezőgépek) hiánya volt az oka. Meglepő, de még az 1935-re kiadott HM 120.650/eln. 1934 sz. rendelet is csak hat tábori repülőszázadról rendelkezett; ezek közül három volt felderítő. A felderítő repülőszázadok száma messze elmaradt a 20-as évek végének ambíciózus célkitűzéseitől, ennek az oka elsősorban nem az egyébként alig tapasztalható ellenőrzés, hanem a nagyon is valóságosan jelentkező gazdasági válság volt. A „Repülő fényképező alcsoport” fedőnevű felderítő századok a felderítő repülőosztály ill. repülő fényképező csoport alárendeltségében voltak. Ez az alárendeltség meglehetősen erőltetett volt, tekintettel arra, hogy az osztályparancsnokság Szegeden székelt, a századok pedig szét voltak szórva az országban: az 1. szd Debrecenben, a 2. szd Szegeden, a 3. szd pedig Kaposvárott települt. Az 1934-es távlati hadseregfejlesztési terv keretében, az ország teherbírását figyelembe véve, úgy határozott a kormány, hogy évi három új tábori repülőszázad hadrendbe állításával az 1938/39-es költségvetési évre 18 tábori repülőszázadból álló légierőt hoznak létre. A terv szerint erre az időpontra 6-6 vadász, bombázó és felderítő százada lesz a légierőnek. A három új felderítő századnak a tervek szerint már 1936/37-re el kellett érnie a hadrafoghatóságot. A tervnek részleteiben a következőképpen kellett volna működnie: Az 1/a ütemben - 1935/36-ban - a Felderítő osztályparancsnokság Szegedről Budapestre települ 1. F. oszt. néven, a meglévő három századot pedig az Fr tartalékból 3 hadrafogható szintre töltik fel Fokker CVD/F gépekkel. A miskolci 2. sportkiképző repülőszázadot még ugyanebben az évben átalakítják felderítő századdá (ez lesz az 5. F. szd) és az osztályparancsnokság átmenetileg ellátja ennek a vezetését is. Az 1/b ütemben (1936/37) befejeződik az F. alakulatok szervezése. Felderítő századdá alakul át az addigi 1. és 3. sportrepülő kiképzőszázad is, mégpedig 4. F. szd-dá, az előbbi Nyíregyházán, és 6. F. szd-dá, az utóbbi Pécsett, majd még ugyanebben az évben a 4., 5. és 6. F. szd-dk vezetését átveszi a Sportrepülő kiképző osztályparancsnokságból szervezett 2. F. oszt.pság. A fenti terv egyáltalán nem volt túlzottnak mondható, megvalósulására azonban mégsem került sor, csak a miskolci század alakult meg, nagyjából a tervek szerint. Mivel azonban a várható továbbfejlesztés egyelőre elmaradt, a miskolci alakulat a 4. F. szd. elnevezést kapta, és hasonlóan az első három századhoz, ez is az F. osztopság alá került. A légierő távlati fejlesztési terve körüli bizonytalanság elsősorban a külpolitikai eseményeknek, ezeken belül is Németország megváltozott helyzetének volt betudható. Ott az 1933-ban hatalomra jutott nemzetiszocialista párt vezetésével megalakult új kormány egyoldalúan felmondta a versailles-i béke katonai rendelkezéseit, és rövid pár év alatt olyan jelentős hadsereg és légierő alakult meg, amivel Európában a 30-as évek közepén már számolni kellett. A német repülőiparnak pedig a Luftwaffe felfegyverzésével párhuzamosan arra is jutott ereje, hogy exportőrként jelentkezzék Európa és a világ számos pontján. Magyarországra nézve ennek elsősorban az volt a jelentősége, hogy az eddig kizárólagosan olasz hitelre épült légierő-fejlesztéshez a jóval korszerűbb termékeket felajánló német hitel lehetősége is társult. Ezeket a lehetőségeket és az új Németország várható baráti magatartását a magyar hadvezetőség erősen túlértékelte, és ennek jelentős szerep jutott a 30-as évek végére kialakult Huba-hadrend létrejöttében, amelynek túlméretezett kereteit sohasem sikerült tartalommal kitölteni. A szervezési munka mellett, persze, az sem volt mindegy, hogy a hadrendi táblázatokban szereplő felderítő századokat milyen gépekkel fogják felszerelni. Az első három század Fokker CVD/F gépekkel repült, ez a típus azonban 1934-re már messze volt attól, amit korszerűnek lehetett nevezni. Ebben az évben a WM gyár a VKF és a 29 m