Aetas, 1987 (3. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Telepítések Csátalja, Gara és Vaskút községekben 1945–1949 között

» - - --.» i „ír * t ' • Tehát els­ősorban a helyi társadalom nézőpontjából kívánjuk vizsgálni a történteket, s az országban lezajló folyamato­kat, eseményét csak vázlatosan, a kölcsönhatások szempont­jából érintenénk. Továbbá szeretnénk fölhívni a figyelmet azokra az általánosnak mondható tendenciákra, amelyek a te­lepítések gyakorlati megvalósításánál, nemcsak e három köz­ségben figyelhetők meg, de a vármegye főispánjának, alis­pánjának és a járási főjegyzőségek meglévő iratanyagának is­meretében - a többi csonka Bács-Bodrog vármegyei községek­ben is, ahol ki- és betelepítésekre sor került. A fent említett három község együvé kerülését továbbá nemcsak a földrajzi "összetartozás", az egy bokorban való elhelyezkedés indokolja, de még inkább az a tény, hogy a vár­megye e három községében 1944 őszén - részben más­­lehetősé­gek híján - mintegy 1800-1900 bukovinai székely telepedett le,/2/ a Dél-Bácskából való menekülés után. 3 számos más vonatkozásban is magukon viselik ezek a községek azokat a sajátosságokat - pl. a Jugoszláviából menekültek és kiuta­sítottak hosszabb időre ezen a területen va­ló meghúzódása; a dunántúli és Budapest környéki harcok elhúzódásával a meg­növekvő orosz beszolgáltatási kötelezettségek terhe, a sebesültek ápolása stb. - , amelyek az egész csonka Bács-Bodrog vármegye helyzetét is jellemezték. Részletesen nem kívánunk foglalkozni a kormány, s a pártok 1945 utáni állásfoglalásának alakulásával, változásá­val sem a nemzetiségi ügyeket, sem a ki- és betelepítéseket illetően. Miután azonban azokra az anomáliákra minden egyes eset­ben rá kívánunk mutatni, melyek éppen az elvi állásfoglalá­sok, a törvény adta lehetőségek és a gyakorlat között fönn­állottak, szükséges elég rövid, s jóllehet sok esetben sommás­nak tűnő vázlatos áttekintést adnunk a pártok s a kormány állásfoglalásáról, változásairól. Ezt megtennünk azért is nagyon fontos, mert az egyes közsé­gek elöljáróságai a sváb lakossággal szemben, jogi fedezet nélkül alkalmazott, hátrányos megkülönböztetéseiket alispáni főispáni, vagy belügyminiszteri utasításra hajtották végre.

Next