Aetas, 1994 (9. évfolyam)
3. szám - FIGYELŐ - A történelem mint veszélyeztetett faj? Viták a posztmodern történetírásról (History and Theory, 1989-1990. Past and Present, 1991-1992.) Deák Ágnes
modern történetírás alapelvéhez, amely a tény és fikcionalitás, a valóság és nyelv, a valóság és annak interpretációja megkülönböztetésére épül. Ez az a Rubicon, amelyet a pozitivista történetszemlélet minden jogos kritikája mellett sem léphet át a történész - fogalmazzák meg tételüket. Igyekeznek az egyes elvek kritikáját is adni, a következő elemekre építik fel érvelésüket: 1. Zagorin meglehetősen indulatos s ezért helyenként igen nyers hangú kritikájában (Zagorin: Historiography and Postmodernism: Reconsiderations. History and Theory 1990/3.) kifejti: a történeti interpretáció sok vonatkozásban nagyon is hasonló a természettudományos elméletekhez és hipotézisekhez. Nem szabad megbontani az ok és okozat hagyományos viszonyrendszerét. Az okozat lehet az érdeklődésemet felkeltő tényező, de attól még nem válik okká. Amennyiben a történetírás egyik célja a változások magyarázata, elemzésében nem mondhat le az okozati viszonyok alkalmazásáról. Zagorin azonban abban egyetért Ankersmittel, hogy az analitikus történetfilozófia túlságosan egyoldalúan csak a magyarázat problémájára koncentrált. 2. Nem fogadják el a nyelv pusztán reflexív jellegéről szóló teóriát, s hangsúlyozzák annak referenciális, önmagán kívülre mutató jellegét. Stone kijelenti: a szöveg önmagában passzív eszköz az alkotó kezében. Emberi lények játszanak a szavakkal, a szavak nem játszanak önmagukkal. Megértésükhöz vizsgálnunk kell az alkotó szándékait, a társadalmi és politikai kontextust, ami megalkotta a nyelv akkori formáját. Nem a nyelv hozza létre a jelentést és a múltról alkotott képet. Gabrielle M. Spiegel - Bahtyinra hivatkozva - a nyelv társadalmi jellegét hangsúlyozza. Sok ponton egyetért a szövegközpontúsággal; az ő megnyilatkozásait a vitában Patrick Joyce is kiegyensúlyozottnak, racionálisnak és konstruktívnak minősítette. Kiindulópontja szerint a nyelv többféle módon funkcionál, abban nemcsak a reflexív, hanem a konstatív elemek is helyet kapnak, amelyek viszont a nyelven kívüli világra utalnak. Így nyitva áll annak lehetősége, hogy szövegeken keresztül tudást szerezzünk a múltról, még ha az tökéletlen és a jelen ideológiai lencséi által torzított formában is jelenik meg. Egy történeti szöveg vizsgálatánál kettős szempontot kell érvényesíteni: egyrészt el kell ismerni, hogy a szöveg formális nyelvi analízise, dekonstrukciója is hordozhat információt az élet történeti formáira vonatkozóan, másrészt azonban vizsgálni kell a „szöveg társadalmi logikáját" is, hiszen a nyelvet közvetlenül befolyásolják társadalmi tényezők is, nem létezik elvont, univerzális nyelv. E két módszer összeegyeztethetőségét volt hivatott bemutatni Spiegel History, Historicism, and the Social Logic of the Text in the Middle Ages című cikke a Speculum című folyóirat 1990-es évfolyamában. Ez az írás azért is szorosan kapcsolódik az itt ismertetett vitához, mivel Stone - saját állítása szerint - első „csatakiáltásával" nem vitát akart kezdeményezni, hanem pusztán erre az írásra kívánta felhívni a figyelmet; ennek nyomán a vele vitába szállók is részletesen kifejtették véleményüket e cikkel kapcsolatban is. Ebben Spiegel saját kutatási területéről idézett példákkal szemléltette, milyen lehetőségeket lát a posztmodern nyelvi elemzés hasznosítására a történeti kutatások során. A 11-12. századi genealógiai szempontok szerint rendezett krónikák megjelenését állította párhuzamba a primogenitúra elvének uralkodóvá válása nyomán ugyanebben a korban kialakult dinasztikus családok megjelenésével. Az új műfaj célja az volt, hogy áthistorizálják a vezető családok történetét, ezzel legitimálják vagyonukat, birtokaikat és befolyásukat. A műfaj azonban másfelől befolyásolta a krónikaírók történetszemléletét is, mivel az emberi generációváltás mint a történeti változás metaforája jelent meg, ez vezetett a történelemnek - a középkori gondolkodásra olyannyira jellemző - az „események genealógiája"ként való értelmezéséhez. Spiegel másik példája azt vizsgálta, miért jelent meg a prózai forma a 13. századi, francia-flamand arisztokrata családok által megren