Aetas, 1994 (9. évfolyam)

3. szám - FIGYELŐ - A történelem mint veszélyeztetett faj? Viták a posztmodern történetírásról (History and Theory, 1989-1990. Past and Present, 1991-1992.) Deák Ágnes

modern történetírás alapelvéhez, amely a tény és fikcionalitás, a valóság és nyelv, a valóság és annak interpretációja megkü­lönböztetésére épül. Ez az a Rubicon, amelyet a pozitivista történetszemlélet minden jogos kritikája mellett sem léphet át a történész - fogalmazzák meg téte­lüket. Igyekeznek az egyes elvek kritikáját is adni, a következő elemekre építik fel ér­velésüket: 1. Zagorin meglehetősen indulatos s ezért helyenként igen nyers hangú kritikájában (Zagorin: Historiography and Postmodernism: Reconsiderations. History and Theory 1990/3.) kifejti: a történeti interpretáció sok vonatkozásban nagyon is hasonló a természettudo­mányos elméletekhez és hipotézisekhez. Nem szabad megbontani az ok és okozat hagyományos viszonyrendszerét. Az okozat lehet az érdeklődésemet felkeltő tényező, de attól még nem válik okká. Amennyiben a történetírás egyik célja a változások magyarázata, elemzésében nem mondhat le az okozati viszonyok alkalmazásáról. Zagorin azonban abban egyetért Ankersmittel, hogy az analitikus történetfilozófia túlságosan egyoldalúan csak a magyarázat problémájára kon­centrált. 2. Nem fogadják el a nyelv pusztán reflexív jellegéről szóló teóriát, s hangsú­lyozzák annak referenciális, önmagán kí­vülre mutató jellegét. Stone kijelenti: a szöveg önmagában passzív eszköz az al­kotó kezében. Emberi lények játszanak a szavakkal, a szavak nem játszanak önma­gukkal. Megértésükhöz vizsgálnunk kell az alkotó szándékait, a társadalmi és poli­tikai kontextust, ami megalkotta a nyelv akkori formáját. Nem a nyelv hozza létre a jelentést és a múltról alkotott képet. Gabrielle M. Spiegel - Bahtyinra hivat­kozva - a nyelv társadalmi jellegét hang­súlyozza. Sok ponton egyetért a szöveg­központúsággal; az ő megnyilatkozásait a vitában Patrick Joyce is kiegyensúlyozott­nak, racionálisnak és konstruktívnak mi­nősítette. Kiindulópontja szerint a nyelv többféle módon funkcionál, abban nem­csak a reflexív, hanem a konstatív elemek is helyet kapnak, amelyek viszont a nyel­ven kívüli világra utalnak. Így nyitva áll annak lehetősége, hogy szövegeken ke­resztül tudást szerezzünk a múltról, még ha az tökéletlen és a jelen ideológiai lencséi által torzított formában is jelenik meg. Egy történeti szöveg vizsgálatánál kettős szempontot kell érvényesíteni: egyrészt el kell ismerni, hogy a szöveg formális nyelvi analízise, dekonstrukciója is hordozhat információt az élet történeti formáira vonatkozóan, másrészt azonban vizsgálni kell a „szöveg társadalmi logi­káját" is, hiszen a nyelvet közvetlenül befolyásolják társadalmi tényezők is, nem létezik elvont, univerzális nyelv. E két módszer összeegyeztethetőségét volt hivatott bemutatni Spiegel History, His­toricism, and the Social Logic of the Text in the Middle Ages című cikke a Speculum című folyóirat 1990-es év­folyamában. Ez az írás azért is szorosan kapcsolódik az itt ismertetett vitához, mivel Stone - saját állítása szerint - első „csatakiáltásával" nem vitát akart kez­deményezni, hanem pusztán erre az írásra kívánta felhívni a figyelmet; ennek nyomán a vele vitába szállók is rész­letesen kifejtették véleményüket e cikkel kapcsolatban is. Ebben Spiegel saját kutatási területéről idézett példákkal szemléltette, milyen lehetőségeket lát a posztmodern nyelvi elemzés hasznosí­tására a történeti kutatások során. A 11-12. századi genealógiai szempontok sze­rint rendezett krónikák megjelenését állította párhuzamba a primogenitúra elvének uralkodóvá válása nyomán ugyanebben a korban kialakult dinasz­tikus családok megjelenésével. Az új műfaj célja az volt, hogy áthistorizálják a vezető családok történetét, ezzel le­gitimálják vagyonukat, birtokaikat és befolyásukat. A műfaj azonban másfelől befolyásolta a krónikaírók történetszem­léletét is, mivel az emberi generációváltás mint a történeti változás metaforája jelent meg, ez vezetett a történelemnek - a kö­zépkori gondolkodásra oly­annyira jel­lemző - az „események genealógiája"­ként való értelmezéséhez. Spiegel másik példája azt vizsgálta, miért jelent meg a prózai forma a 13. századi, francia-fla­mand arisztokrata családok által megren­

Next