Aetas, 1996 (11. évfolyam)

4. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Szíjártó M. István: Mi a mikrotörténelem?

szokásos társadalomtörténeti módszereket alkalmazó mikrotörténelmi feldolgozás. Salem Village közösségének történetéről hatalmas és szinte teljesen érintetlen forrásanyagot dolgoztak fel, és a tágabb összefüggések tükrében azt mondják, hogy nem arról volt szó, hogy a közösség uralkodó helyzetű, felívelőben lévő pályájú frakciója vádolta meg boszorkánysággal a versenyben lemaradó szegényeket, a boszorkányüldözési eset inkább egy visszavonulóban lévő, s hosszabb távon majd vereséget is szenvedő társadalmi erő ellencsapása volt. Vagyis Boyer és Nissenbaum könyvének tárgya nem a boszorkányság, hanem egy megosztott közösség. Gondolatmenetük a végső soron determináló gazdasági tényezőkből indul ki. Az ezekből fakadó ellentétek Salem Village önállósága kapcsán manifesztálódnak és legjobban a két vezető család ellentétében kristályosodnak ki. A krónikus kon­fliktushelyzet puskaporos hordójába egy új lelkész megjelenése vezette a szikrát, aki a település pártharcát a jó és a rossz küzdelmeként állította be. 1692-ben párthívei, akik frusztrációjukat politikai téren nem tudták feloldani, archaikusabb módszerrel éltek, és ellenfeleiket erkölcsileg fenyegető egyének összességének állították be: a boszorkányvád segítségével a „puritánok" megkíséreltek leszámolni az „indi­vidualistákkal". Magyarul is olvasható Barbara Tuchman amerikai történész Távoli tükör című könyve, mely a 14. századot, különösen a kor francia lovagságának életét ábrázolja - egyetlen ember, Enguerrand de Coucy sorsán át (A Distant Mirror. London, 1979.; magyarul: Távoli tükör. A szerencsétlen XIV. század Budapest, 1987.). Hasonlóképp nagy sikert aratott Iris Origo könyve A pratói kalmár (The Merchant of Prato. Francesco di Marco Datini. Harmondsworth, 1992.), mely Francesco di Marco Datini hatalmas levelezésére támaszkodva eleveníti fel egy 14. századi toszkán kereskedő tevékenységét, háztartását és egy középkori itáliai város mindennapi életét. Az első 1978-ban, a második 1957-ben jelent meg először. Mindebből kitűnik, hogy a mikrotörténelem ebben a széles értelmezésben mindössze gyűjtőfogalom. Szűk értelmében véve viszont a mikrotörténelem több a mikroszintre összpontosító vizsgálatnál. Peter Burke szerint a mikrotörténelem a hetvenes évek terméke, amikor az antropológusok nyomdokain járva a történészek nagyobb figyelmet fordítottak a mikrovizsgálatokra: „teleszkóp helyett mikro­szkópot" vettek a kezükbe. Emmanuel Le Roy Ladurie Montaillouja és Carlo Ginzburgo A sajt és a kukacok című műve fémjelezte a mikrotörténelem megjelenését, majd őket követte többek közt Natalie Zemon Davis és Giovanni Levi. A mikro­történelmi megközelítésű munkákon jól látszik a kulturális antropológia hatása: a Robert Redfield nyomdokain haladó közösség-tanulmányoké (community studies), Victor Turner koncepciójáé a társadalmi drámáról (social drama), s különösen Clifford Geertz szimbolikus antropológiájáé, aki a bali kakasviadal esetében egy mikroszkopikus méretű esetből egy egész kultúra értelmezését bontotta ki. A legkomolyabb kritika ezt a fajta mikrotörténelmet a tipikusság kérdésével kap­csolatban érte: mit ér ugyanis egyes esetek bemutatása, ha a belőlük levont következtetések nem mutatnak túl önmagukon. Erre vagy azzal felelhet a mikro­történelem, hogy az esettanulmányokat kvantitatív módszerekkel társítja, vagyis bizonyítja a feldolgozott eset tipikusságát, vagy a „normális kivételes" koncepciójához

Next