Aetas, 1996 (11. évfolyam)
4. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Szíjártó M. István: Mi a mikrotörténelem?
történészeknek,... amit akartak és akarnak: mindenféle születést, eredetet, legitimáló előzményt, magyarázatot és leszármazást (konzervatívot, liberálist vagy marxistát stb.), mely hasznukra lehet, amint megpróbálnak uralmon lenni, hogy a múltat saját múltjukká tehessék, és elmondhassák Nietzschével: 'így akartam'." Ezért a történelmet mint „írott diskurzust" dekonstrukciónak kell alávetni, s arra kell törekedni, hogy „minél többen megalkodtassák saját történelmüket, hogy valódi hatásuk legyen a világra, valóban szavuk lehessen."48 Lyotard a „ 'posztmodernt' a nagy elbeszélésekkel szembeni bizalmatlanságként" határozta meg.49 Másképp fogalmazva a metanarratívák magyarázó erejének meggyengülése, a marxizmus és általában a felvilágosodás szellemében született fejlődéselméletek diszkreditálódása nyomán kialakult űrt nevezhetjük posztmodern periódusnak.50 A történetírásban ez természetszerűleg nem az összefoglalások kora - vagyis, mondhatni, most a történelem uborkaszezonját éljük -, s ezért kerül előtérbe a mikrotörténelem.51 Két korszak közt, melyek nagy jelentőségű és maradandó átfogó munkáknak adtak életet, illetve majd fognak életet adni, most talán átmenet zajlik, és a történetírás nagy kohóinak felújítása alatt - hogy „közben az árusítás zavartalan" maradjon - egyes melléküzemágak termékeivel töltik fel a boltokat. Annak az igénynek a megszűnte, hogy a történelem nagy rendező elméleteknek feleljen meg, az olvasó igényeinek felértékelődéséhez vezetett. Simon Schamaire a történetírás múzsája? című cikkében az elbeszélés háttérbe szorulását okolta azért, hogy a történelem az utóbbi száz évben határozottan unalmasabb lett. Kívánatos volna, írja, ha a történettudomány közelebb állna az irodalomhoz, mint a társadalomtudományokhoz: „A történettudomány hivatása tehát az, hogy az emlékezet tanúságának fényével megvilágítsa az emberi lényeget. Ám az efféle történetírás által feltárt igazságok alighanem mindig is közelebb fognak állni a nagy regényekben vagy költeményekben föltáruló igazságokhoz, mint a társadalomtudósok által kutatott 48 Jenkins 1991. 65., 67. 49 Lyotard, Jean-Francois: A posztmodern állapot. In: Habermas, Jürgen - Lyotard, Jean-Francois - Rorty, Richárd: A posztmodern állapot. Budapest, 1993. 8. (Eredeti: La condltion postmoderne. Paris, 1979.) 50 Keith Jenkins megfogalmazásában a posztmodern kort a modernitás társadalmi kísérletének összeomlása hozta létre: „Annak a kísérletnek az ... általános kudarca, mely Európában a 18. századtól fogva az ész, a tudomány és a technika alkalmazása révén az egyéni és társadalmi jólét bizonyos szintjét igyekezett megvalósítani olyan társadalmi formációkban, melyek törvényhozásukban polgáraik/alattvalóik egyre nagyobb fokú emancipációját valósították meg, s amelyeket azzal írhatunk le a legjobban, ha azt mondjuk, hogy ... 'emberi jogok közösségeivé' (homum rights comntumties) akartak válni." Jenkins, Keith: On 'What is History? From Carr and Elton to Rolly and White. London - New York, 1995. 6. (a továbbiakban: Jenkins 1995) 51 Levi is sok tekintetben a posztmodern által hangoztatott érveket sorol fel (Levi 106.). F. R. Ankersmit a posztmodern történetírás elméleti álláspontját megfogalmazva annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a történetírás figyelme a makrotörténeti struktúrák helyett a mikrotörténeti szituációk felé fordult, s a posztmodern történészre példaként épp Le Roy Ladurie-t és Carlo Ginzburgot említi. Deák 158.